Jól álcázza a rokonságot, mert bármely furcsa is, a káposztafélék családjába tartozik. S persze hogy már ő is közkedvelt növény volt az ókorban,Plinius adott neki ajánlólevelet. Azért hosszú évszázadokig kellett pedáloznia a népszerűségért,amit igazán a németek körében ért el. Tőlük indult hódító útjára a VII. században Európában. A hódítás nem lett elkapkodva,beköszöntött a XVI.század,mire az egész kontinensen elterjedt. Az Új Világba pedig csak az 1800-as években jutott el,s manapság sem vesznek róla olyan nagyon tudomást.

Úgy látszik az egészségmániás amcsik nem tudják,mennyire érdemes már nyersen is rágcsálni a karalábét,vagy valami könnyű dipbe mártogatni sült krumpli,chips helyett. Nagyon alacsony (100 gr/38 ) a kalóriatartalma, pöffeszkedik A-, B-, C-, E-vitaminokban. Vasat, magnéziumot, kálciumot, káliumot, foszfort, folsavat, pantotént bőven rejteget.

Bár a karalábé levelét rendszerint kidobjuk, jó, ha leszokunk erről. Egyfelől nemcsak, hogy ehetők, de finomak, másfelől éppen háromszor gazdagabbak a tápanyagokban, mint a gumó. Ugyanúgy tekerhetünk beléjük tölteléket, mint a káposzta, kelkáposzta leveleibe, sőt, egytál ételben is megállják a helyüket. Apríthatjuk levesbe, salátába, mint a zeller vagy a petrezselyem leveleit, keverhetjük fűszervajba, túróba.

Álcázza a káposzta rokonságot

Aréna 2000

A karalábénak egy fő bűne lehet: ha fás. Ilyenkor kiűzetik a konyhai paradicsomból, és ha húslevesbe, raguba az íze miatt bele is főzzük, tálalás előtt könyörtelenül kidobjuk. Azért, ha lehet, csak a zsenge, a vágás nyomán roppanós karalábét vegyük meg. Piacon, zöldségesnél suttyomban ellenőrizhetjük, hogy az árus ne verje a palávert: a körmünket picit mélyesszük bele, ha könnyedén engedelmeskedik, oké. Még nézegessük meg, hogy nem foltos, repedezett-e. Aztán írány a fazék, lábos, serpenyő, sütő, a szerint , hogy levesnek, főzeléknek - nem agyonrántva ! - ,rakottasnak, bundázottnak stb. szánjuk. Nagyon szerethető tejszínnel, remekül kiteljesedik borsíkafűvel, lestyánnal, kaporral, mentával, bazsalikommal, snidlinggel, római köménnyel, gyömbérrel.

Sajtos,tejszínes karalábéleves vajgaluskával

Hozzávalók:

3 zsenge karalábé kockára vágva

3 felkarikázott sárgarépa

3 felkarikázott fehérrépa

1/4 zeller egészben

1 fej közepes hagyma apróra vágva

5 dkg vaj

10 dkg natúr krémsajt

2 dl tejszín

1/2 csokor felaprított petrezselyem

só,csipet frissen őrölt fekete bors,őrölt vagy frissen reszelt szerecsendió

1,5 liter víz

A vajgaluskához:

5 evőkanál liszt,2 teáskanál tejföl, 1 evőkanál olvasztott vaj,1/2 dl víz,1 egész tojás felverve,csipet só

Elkészítés:

A vajat felolvasztjuk egy nagyobb lábosban,rádobjuk az összes előkészített zöldséget,és lefedve 8-10 percig pároljuk, majd felöntjük a vízzel, és a sorsára hagyjuk kb. 20 percre. Ez bővent elég idő ahhoz, hogy kikeverjük a megadott hozzávalókból a vajgaluska tésztáját, aminek kis pihenő is jár a végkifejletig.

Ha a lábosban megpuhultak a zöldségek, a leveshez löttyintjük a tejszínt,hozzá keverjük a krémsajtot, sózzuk, fűszerezzük. Megvárjuk, hogy gyöngyözni, enyhén forrni kezdjen és akkor szaggatjuk bele a kipihent vajgaluskának valót. Ha a galuskák feljövögetnek a leves felszínére, megszórjuka petrezselyemmel és szólhatunk is: tálalva van.

Karalábécicege

Magában is jó, de remekül passzol a vasárnapi rántotthúshoz, sültekhez.

Hozzávalók:

2 nagyobb fej karalábé almareszelőn lereszelve

2 egész tojás

10 dkf finomliszt

1 csokor kapor felaprítva

só,őrölt bors

olaj a sütéshez

Elkészítés:

A lereszelt karalábét meghintjük a liszttel, hozzáadjuk a két felvert tojást,fűszerezzük, belekeverjük a kaprot. Alaposan összedolgozzuk. Termetes serpenyőben felhevítjük az olajat, evőkanállal halmokat eregetünk bele a masszánkból. A kanál domború felével lepényformára lapogatjuk a darabokat, és mindkét oldalukon aranysárgára sütjük. Még melegen, fokhagymás tejföllel - a felesleges olajat felitatva - tálaljuk.

Keleti ragu karalábélevéllel

Hozzávalók:

4 karalábé levelei nagyobb darabokra tépkedve

40 dkg sovány sertéshús kockára vágva

5 evőkanál olaj

5 dl kókusztej

2 teáskanál friss citromfű apróra vágva

1 közepes fej lilahagyma felkockázva

1/2 teáskanál kurkuma

4 cm friss ,pucolt gyömbér apróra vágva

1/2 teáskanál édeskömény por

só

Elkészítés:

Magasabb falú serpenyőben - az ügyesebbek méretes wokban - felmelegítjük az olajat, beledobjuk az összes fűszert ( de nem sózzuk ). Hozzá adagoljuk a húst, átkeverjük, rázzuk és zutty bele a kókusztej. Ha a hús megpuhult, felturbózzuk a karalábélevelekkel. Sózzuk, egyet forralunk rajta és kész. Azon melegében - rizzsel - tálaljuk.

Tipp: csirke - pulykamellből is készíthetjük, friss korianderleveleket is csippentgethetünk rá a végén.