"Szeretettel figyelmeztetek mindenkit, ne mulassza el egyetlen pillanatát sem a spárgaidénynek" - annyi mindenben hallgattunk már kedvenc gasztrotörténészünkre, Halász Zoltánra, miért pont ezt a tanácsát ne fogadnánk meg. Amúgy az ínyenc rómaiak nyomdokában haladunk, pontosabban eszünk. Az ókori Itáliában már császárok kedvence volt az Asparagus officionalis. Apicius, az első ismert szakácskönyvíró is hagyott az utókorra megszívelendő intelmet: "Ne feledd sose barátom, hogy a fölséges eledelnek a csúcsa legfölségesebb".

Aréna 2000 kiadó

A fölséges eledelnek azonban nemhogy a csúcsa, de szára sem nagyon adatott meg évszázadokon keresztül a pórnépnek. Még a 16-17. században is Napkirálynak, de legalább erdélyi fejedelemnek kellett lenni az efféle gourmetkodáshoz. A spárga - népies nevén: csírág - kontinentális és "demokratikus" térhódítását csak a 20.század hozta meg. A leglelkesebb spárgaevők a németek lettek. Kultusza nálunk a két világháború közötti bizonyos boldog békeidők után az elmúlt másfél évtizedben éledt fel újra.

Azt nem állítjuk,hogy a legolcsóbb tavaszi-nyári idényzöldségek közé tartozna, de nagyon érdemes pár száz forintokat egy-egy csomag spárgába fektetni. Az aromabombák, boldogsághormonok ott lakoznak bennük. Apropó, míg el nem feledjük: a spárga az afrodiziákumok tudósai szerint formájával már ránézésre is fokozza a vágyat. Hát, ezt most kinek-kinek a fantáziájára bíznánk. Egy álltólagos vágykeltő leves receptjét azonban mindjárt megosztanánk.

Feltételezzük, hogy ez Bruno Cerdan originális találmánya, ki egész szakácskönyvet szentelt a konyhai vágykeltésnek. De lehet, hogy ő is valamely régi leírást fantáziált újra,mikor megalkotta a "kettő az egyben" paradicsomos spárgalevesét. Ha nem tetszenének tudni, a paradicsom is afrodizíákum. A szerelem almája titulust éppen a kényes ínyű franciáktól érdemelte ki. Egyes feltételezések szerint az Édenkertből való kiűzetéskor bűnbeesett Éva kezében nem is alma, hanem paradicsom volt. Mindezt azért is vetjük közbe spárgázás ürügyén, mert közeledik a szerelem és örök hűséget eskűvések hónapja, a május. Ahhoz meg már most nagyon "bimbózni" kell.

falusiturizmus.hu

Receptek

Szóval, a leves, ami kettő az egyben,de csak a tálban egyesül, külön-külön készül. Ez azért is jó, mert ha menetközben meggondolnánk a kézfogót, mindjárt két levesünk is lehet, legfeljebb az egyiket hütőbe tesszük, s nap múltán mást eszünk. A paradicsomleveshez alapból 4 friss paradicsomot kockára vágunk. 2 evőkanál felmelegített olajon fejnyi felaprózott hagymával, 2 gerezd préselt fokhagymával megfuttajuk, majd hozzákeverünk egy kis doboz kész paradicsompürét - erősíthetjük az ízt 2-3 csíkozott aszalt paradicsommal - és felöntjük egy liter vízzel. Kis lángon, takarékon, lefedve 20 percig főzőgetjük, ízlés szerint sóval ,őrölt fekete borssal fűszerezzük. Idő leteltével, botmixerrel símára dolgozzuk.

A spárgalevesnek sem kell több 20 percnél. 20 deka zöld spárgát - a rügyeket vágjuk le, és csak a főzés végén dobjuk a levesbe - feldarabolva párolunk meg a szintén olajon megfuttatott, apróra vágott fej vöröshagyma és darab póréhagyma keverékén.Csak ezt még tartalmasítjuk egy ugyancsak felkockázott burgonyával és 5 deka spenóttal is. Átforgatjuk a zöldségeket, felöntjük egy liter vízzel, sózzuk,csípetnyi cukrot is beleteszünk. Ha megpuhult minden, botmixszerrel ezt is pürésítjük, s 2-3 percig még a most beledobott sprárgarügyekkel főzzük. Kész, indulhat az egyesítés. Egy levesestálat félig megtöltünk a paradicsomlevessel. Aztán egy fakanalat fektetünk keresztbe a tálon, és mellette szép komótosan csurgatjuk  a spárgalevest is. Petrezselyemzöldet csípkedünk rá -  fenomenális látvány és csodás ízek kézfogója.

Ha valakinek esze ágában sincs bevállalni ezt a kis macerát, akkor főzzön csak egy üdítő, raffinált ricottás spárgalevest, amit Marton Levente "ételmesélőnek" köszönhetünk, ki rovatunkat megtisztelte már nem egy írásával. Az ő levese fehér spárgából készül, hagyma, krumpli itt is szóhoz jut. Egy csomag megtisztított ,"lefejezett",feldarabolt fehér spárgát és egy felkockázott krumplit ezúttal vajon felfuttatott,felkarikázott póréhagymára dobunk, egy egész, átlagos méretű szálat szabdalunk fel. Sózzuk, tört fehér borssal fűszerezzük. Pár percig együtt pirítjuk, majd liternyi csirke- vagy marhaalaplével - nem mondjuk meg senkinek, ha kockából készül - felöntjük.

Rutinosan jön a 20 perc főzés. Az utolsó percekben bedobáljuk az edénybe a spárgarügyeket is. Míg fő a leves addig 20 deka ricottát (krémsajtot,natur krémtúrót ) kikeverünk 2 deci tejszínnel vagy tejföllel, belenyomunk egy-két átpréselt gerezd fokhagymát is. Az ételmesélő ugyan utóbbit vajon külön megfuttatja és a már turmixolt leveshez adja, de nekünk nem kell ilyen szofisztikáltnak lennünk. Így már el is mondtuk a következő lépést: a kész spárgalevesből szűrőkanállal kimentjük a rügyeket, a többit összeturmixoljuk. A tűzre visszatéve belekeverjük a ricottás egyveleget, visszaeregetjük a spárgafejeket, egyet forralunk rajta, és már kész is. Pár csöppnyi balzsamecettel még csavarhatunk egyet az ízeken tálalás előtt. Sőt, friss bazsalikomleveleket,madárbegyet is csípkedhetünk rá, és píritott mandulát, fenyőmagot, de legalább kenyérkockákat készítünk oda a leveses tányér mellé. A mi variációnk:a fokhagymás ricottából friss zöldfűszerekkel kis gombócokat formázunk és levesbetétként kínáljuk - ilyenkor csak a tejszínnel vagy tejföllel turmíxoljuk a levest.

Megjegyzés: Ha valaki nem lenne jártas spárgaválasztás, tisztítás és egyéb konyhai ábécé tekintetében, esetleg nem szeretné a leveseket és más recept után nézne, az keresse rovatunk Tökéletes spárga, illetve Tökéletes spárgavariációk cikkeit múlt szezonokból, melyekben minden további kérdésre választ talál.