Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Már a brosúrát lapozgatva is elgyengült az ember: a minap a budapesti Kempinski szállóban húsz év aszúit lehetett megkóstolni az egyik legkövetkezetesebb borstratégiát vivő tokaji pincészet kincsestárából.
Amiért Ady Disznófejű Nagyura jutott eszünkbe a Disznókő Pincészet jubileumi vertikális kóstolója apropóján,annak csakis az arany lehet az oka :…” Az aranyon ült, az aranyon… „
Mondjuk, a Kempinskibe az aranyló aszúkat hordták a Disznókő Pincészet munkatársai, mégis, igaznak éreztük a költői felismerést: ennyi gazdagságot, hatalmat és élvezetet, ami egy-egy palackba van zárva, nem könnyen dolgoz fel az ember. A feldolgozás azért is nehéz, mert hiába húsz évjárat borait kellene egyenként magunkba engedni, mégis, valahogy 24 különféle palackkal hoz össze minket a jószerencse.
Rögtön az elegáns bálterem ajtajában a Disznókő hazai kereskedelmi vezetője, Lesti Zoltán fogad, méghozzá 2012-es Hegymegi furmint hordómintával. Az 1952-es telepítésű szőlő leve száraz, savai élénkek, minket egy laza citromos vízre emlékeztetnek. Segal Viktor is egyetértően, ámde csillogó szemmel bólogat. Felhős tekintetén látszik, hogy már komplett menüsorokat tervez az őt szinte eksztázisba kergető borhoz, majd elhaló hangon hozzáteszi: "Tökéletes belővő ital ahhoz, ami ma itt vár ránk".
Mielőtt még rávethetnénk magunkat az aszúkra, a Disznókő birtokigazgatója, Mészáros László mond köszöntőt. Először egyházi személynek nézzük, mert ünnepi, aranyos stóla borítja vállát, "szellemi újjászületésről" beszél, igaz, nem papol. A köszöntő két évtizedes tokaji borkészítés hangulatát idézi. Az alkalom celebrálása közben azon merengünk, végülis minden oka megvan arra a pincészetnek, hogy megadja a módját az ünnepi alkalomnak: néhány tucat ember néhány pillanat múlva sok millió forintnyi nedűt fog legurítani a torkán, az elmúlás és az újjászületés indokolt fogalmak a birtokigazgató ajkán.
Éppen elmerülnénk a gyász mocsarába, amikor szerény asztaltársaságunkhoz csatlakozik Alkonyi László és Ercsey Dániel veterán Tokaj- és borvilág-szakértő kollégák, így mi úgy döntünk, inkább csöndben maradunk, és nem szólunk bele a nagyok dolgába. Már csak azért sem, mert bennünket rögtön az első, 2011-es 6 puttonyos Kapi aszú hordóminta úgy fejbe vág, hogy percekig nem térünk magunkhoz. A birses, fügés, és talán gránátalmás jegyek olyan bámulatos érettségről tesznek bizonyságot, hogy simán 6-8 évesnek gondoltuk volna az italt. Közben kajszibarack chutney-s libamájas piritóst és kéksajtos, karamellizált diót falatozunk, ám a kiváló étkek sem vetnek árnyékot a páratlan italra.
Saját érzékeinkben nem bízva, tanácstalanul nézünk a kollégákra, akik szintén üveges szemekkel merednek a poharukra. Nagyon úgy tűnik, ők is hasonló következtetésekre jutottak, mert az este folyamán kénytelenek újra és újra megkóstolni a 2011-es évjáratot. A 2010-es Hárslevelű 5 puttonyos frissebb is, visszafogottabb is, 26 grammal kevesebb benne a maradék cukor, savban viszont jóval erősebb. Nem úgy a 2009-es, amelyben alig 7,2 gramm per liter savra bukkanni, ellenben igen jól illik a vaníliás-barackos csík nevű süteményhez. Alkonyi vállat von: "a 2009-es igen puha évjárat volt Tokajban", majd tovább lép egy másik pulthoz.
A 104 hektáron gazdálkodó Disznókő francia tulajdonosai talán nem gondoltak arra, hogy afféle ikonpincészetté lesz vállalkozásuk. Az AXA Millésimes 1987 óta tudatosan fektet be prémium borvidékek prémium pincészeteibe, övék a bordeaux-i Château Pichon-Longueville, Pibran, Petit-Village és Suduiraut, a languedoc-i Mas Belles Eaux, a portugáliai Quinta do Noval és a burgundiai Domaine de l'Arlot. Ámbár a befektetés talán túl rideg szó, az AXA meglepő hozzáértéssel és a minőség iránti elkötelezettséggel érleli a borait.
Nem nyomja el Tokajt csak azért, mert az ősi konkurens borvidéken, Sauternes-ben is van birtoka - nem mellesleg, az egészen más savszerkezetű édes fehérborokról híres Château Suduiraut borai előtt is illik kalapot emelni.
A fent említett figyelmes gondoskodásról tanúskodik a vibráló, datolyás ízvilágú 2008-as 5 puttonyos aszú, amelybe a furmint mellett hárslevelű és zéta is került. És ha már Sauternes: asztalunknál többen ezt a borvidéket emlegették, amikor a 2007-es 5 puttonyost megkóstolták. Okkal, mivel a kis ánizst, kesernyét is mutató bornak - Tokajhoz képest - irreálisan alacsony, 7,2-es volt a savtartalma.
Ezen a ponton kezdett megártani a sok jó, az egyébként teljesen szép, 2005-ös 5 puttonyos aszúnál asztaltársaságunk merő gonoszságból igyekezte kifigurázni a túlbuzgó borsznobokat, így akadt a "használt olajoshordón nyíló büdöske" fordulatra, ám torkunkon akadt a kacaj, amikor ugyanennek az évjáratnak a Kapi 6 puttonyosát kóstoltuk. Az izgalom annak a vibráló egyensúlynak szólt, amit az elképesztően elegáns borban nem sokat kellett keresgélni.
Minden évjáratban volt mit dicsérni. A 2003-asban a könnyed grépfrútot, a 2002-esben a tömény virágillatot, a 2001-es legjobb jellemzőjét pedig Csíki Sándor kolléga találta meg: hűlő Earl Grey tea csöppnyi mézzel és citrommal ízesítve. Az 1990-es évekből származó aszúk is mind éltek, ficánkoltak, egy sem volt oxidált közülük, némelyik kamillás, más dohányos jegyeivel varázsolta el a vendégeket.
Gyors felmérésünk nyomán úgy tűnt, a legjobban a hozzáértőket a 2011-es hordóminta, a 2005-ös Kapi és az 1993-as aszúk bűvölték el. Tanulság nincs, talán csak annyi, hogy a tisztességes munka, a minőség iránti elkötelezettség évtizedek múlva is kikóstolható a palackokból.
