Mi köze a frankfurti levesnek a német városhoz? Körülbelül annyi, mint a milánói makaróninak Milánóhoz vagy a bolognai mártásnak Bolognához. Semmi.
Milánóban elkerekedett szemekkel merednek a magyar turistára, ha esetleg egy kisvendéglőben „maccheroni alla milanese” nevű ételt rendel, és bár a „spaghetti alla bolognese” létezik, egyáltalán nem hasonlít arra, amit mi itthon ez alatt a fedőnév alatt eszünk.
A frankfurti levest is csak Magyarországon ismerik, és köze a névadójához mindössze annyi, hogy Frankfurtból eredeztethető az jó kis roppanós füstölt virsli, amivel eredetileg készítik. Eredetileg. Na, itt álljunk meg egy szóra.
Ha menzaemlékezetünk nem csal, az echte kelkáposztalevesben sok minden úszkált – répától krumplin át a fél hagymáig –, de virsli nem. Helyette szépen felkockázott löncshússal dúsították a népkonyhák leleményes szakácsai az előző napról maradt kelkáposzta-főzeléket. És milyen remek eredménnyel.
Valószínűleg akkoriban a konzerv darált hús még valóban valamilyen húsból is készült, ezért viszonylag egyben maradt a főzést követően is, és íze is a húsra emlékeztetett. Manapság csak az igazán bevállalósak próbálják ki nosztalgiából, vajon mivé lesz a konzerv löncshús.
Persze ez a veszély a virslinek nevezett húskészítmény esetében is fennáll, ha nem választunk jól. A pár száz forint/kilós húskészítmények többségét csak a műbél tartja össze, és ha lefosztjuk róla, siralmas látványban, pláne tapasztalásban lesz részünk.
Hessegessük el ezt a rossz képet, és vegyünk inkább valóban frankfurti virslit. Ha ez megvan, már csak gyerekjáték egy olyan jó levest összedobni, ami tartalmasságában szinte a gulyás nyomába eredhet, de elkészítése kevésbé időigényes és sokkal olcsóbb is.
Nyolcadagnyi alatt meg se álljunk, és inkább hívjunk vendégeket, ha kicsi a család. Vagy másnap melegítsük újra. Nem árt neki, sőt.
Hozzávalók
4 pár virsli
1 fej kelkáposzta (körülbelül 1 kg)
4 nagy krumpli
15 deka füstölt szalonna
2 fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
só, bors, kömény, majoránna, pirospaprika
liszt a rántáshoz (igenis: a rántáshoz)
2 dl tejföl
A szalonnát rendesen zsírjára sütjük,és kiszűrjük belőle a pörcöt. A zsír felét tegyük el a rántáshoz, a maradékban pedig dinszteljük meg az apróra vágott vöröshagymát. Ha kevés lenne a zsiradék, üsse olaj,toldjuk meg egy-két kanállal.
A káposztalevelet vágjuk laskára, a megtisztított krumplit kis kockákra, és forgassuk meg a hagymás zsiradékon a fűszerekkel együtt, de a pirospaprikát ne tegyük még bele. Ha már a káposzta kissé összeesett, engedjük fel forró vízzel és főzzük puhára. Készítsünk rántást, kaparjuk bele a fokhagymát, most szórjuk bele a pirospaprikát és engedjük fel kevés hideg vízzel, keverjük csomómentesre. A káposztás-krumplis lével forraljuk össze, és ha már jól összeállt, zárjuk el alatta a tüzet.
A nem túl vékony karikára szelt valódi frankfurti virslit ugyanis nem kell főzni, a lábosnyi leves melege épp elegendő ahhoz, hogy kicsit megpuhítsa, tehát most menjen bele a roppanós rakomány. A tejfölt egyáltalán ne keverjük bele a főzőedénynyi mennyiségbe, mert a másnapi melegítésnél kicsapódik, és bár az ízén nem változtat, csúnya maszatos lesz tőle.
Csak tálaláskor kanalazzuk a levesre, ki-ki keverje el maga. A szalonnapörcöt se felejtsük el tálaláskor a leves tetejére szórni. Jó öblös tányérokba szedett frankfurti levesünk csak nevében fog hasonlítani menzai rokonára. Aki nosztalgiázni szeretne, próbálja ki az „eredeti” löncshússal. Kíváncsiak lennénk az eredményre.
Tipp:
1. Levesünkbe a kelkáposztán és a krumplin kívül tehetünk bármilyen leveszöldséget is: répa, zeller, gyökér.
2. Ha valamilyen egészségügyi megfontolásból éppen nem eszünk - vagy vega vendégeket várunk - húst és/vagy tejterméket, esetleg fogyókúrázunk, a kelkáposztaleves maradhat a menüben, főleg tisztító-lúgosító hatása miatt. A „frankfurti” jelzővel ilyenkor már nem illethetjük virsli híján, és a szalonnapörcöt is leváltjuk tisztségéből. Az elkészítéshez csak olajt használunk.
A rántást kiválthatjuk, ha több krumplit főzünk a levesbe. Egy merőkanálnyit kiveszünk belőle kis lével, turmixoljuk, vissza a fazékba, és a levest így saját magával sűrítjük be. Egy csipetnyi füstízű sóval kelthetünk illúziót még a tányérban.