Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az egyik legfiatalabb brit sörfőzde, a skóciai BrewDog kompromisszummentes, néha meghökkentő söreivel pár év alatt a craftbrewing nemzetközi élvonalába küzdötte magát. Nem követik, hanem mutatják az irányt. Még azt is megtehették, hogy az idén beintettek a Nagy Brit Sörfesztivál szervezőinek, és távol maradtak az eseménytől. Így hát mi mentünk utánuk, egészen Edinburgh-ig.
A BrewDog sörfőzdét 2006-ban alapította két skót fiatalember, az első sörükkel pedig a következő év tavaszán jelentkeztek. Előszeretettel nevezik magukat punk sörfőzőknek, ami esetükben nem a külsőségekben vagy a viselkedésükben nyilvánul meg, hanem sokkal inkább a söreikben. Például a brutálisan komlózott, 9,2 százalék alkoholtartalmú Hardcore IPA-ban, vagy épp a kiugróan magas (18,2 százalék) alkoholtartalmú, Tokyo nevű imperial stoutban. Ez utóbbi sörük miatt már a hivatalok is vizsgálódni kezdtek, mondván, hogy a szokványos, 0,33 literes sörös palackban való forgalmazás megtévesztheti a vásárlót, aki az átlagos erősségű sörre számít. Erre válaszul a fiúk főztek egy Nanny State nevű, testes, erősen komlózott, de mindössze 1,1 százalék alkoholtartalmú sört.
A világhírnevet azonban 2009. novembere hozta el a sörfőzdének, amikor megjelentek a Tactical Nuclear Penguin nevű sörképződménnyel, ami 32 százalék alkoholtartalmával akkor a világ legerősebb söre volt. (Magánvéleményem szerint azonban ez valójában már nem sör, hiszen a szokásos sörkészítési műveleteken túl, további pepecselést igényel, ugyanis a víz egy részét több lépcsőben ki kell fagyasztani a sörből a magasabb alkoholtartalom elérése érdekében.)A 32 százalék természetesen már a múlté, a BrewDog túlszárnyalta azt a Sink the Bismarck és a The End of History nevű termékeivel (41 és 55 százalék alkoholtartalom). A pillanatnyi világcsúcsot azonban mégsem ők, hanem egy holland sörfőzde tartja 60 százalékos sörével. Kérdés persze, hogy van-e ennek értelme?
De visszatérve sörpunk barátainkhoz, júliusban azzal hergelték a Nagy Brit Sörfesztivál szervezőit, hogy a hagyományos, mondhatni konzervatív cask hordók helyett az újabb divatú KEG hordókkal kívántak felvonulni a fesztiválra, amibe viszont a CAMRA nem akart belemenni. Erre ők megvonták a vállukat, és lemondtak a részvételről. (A cask vs. KEG nagyjából ugyanolyan súlyú vita, mint a szegedi vs. bajai halászlé esete.)
Ilyen előzmények után kerestük fel a BrewDog három skóciai bárjának egyikét, az Edinburgh óvárosában találhatót. A söröző a Cowgate közepe táján, egy modernebb épület földszintjén van. Dizájnjában nagyjából semmi sem idézi a klasszikus brit pubokat, sokkal inkább hasonlít egy lepattant szocreál sportcsarnok alagsori büféjére. Kényelmes fotelek sincsenek, csak egy körbefutó ülőke, előtte gondosan az aljzatbetonhoz rögzített asztalkák, és számos kis hokedliszerű ülőalkalmatosság jelenti a komfortot. Igazi funkcionalista kocsma, ahol a hangsúly a sörön van.
A naponta változó, aktuális csapolt sörválasztékot két nagy fekete tábla hirdeti, egyiken a BrewDog, a másikon a vendégsörök olvasható. Ott jártunkkor az öt saját mellett három vendégsör volt csapon az amerikai Stone és három a dán Mikkeller sörfőzdétől. Azt nagyjából sejtettük, hogy esélyünk sem lesz mind a tizenegy sört végigkóstolnunk a szűkre szabott időnkben (és véges pénzügyi lehetőségeink miatt), így a BrewDog alapsörét, a Trashy Blonde-t egyszerűen kihagytuk, és a cég zászlóshajójának számító Punk IPA-val kezdtünk, félpintes adaggal. A Punk IPA egy csodálatos, klasszikus brit IPA (India Pale Ale), amiben a csavart egy új-zélandi komló jelenti, ami trópusi gyümölcsös ízeket varázsol a sörbe.
Következő fél pintünk az 5 a.m. Saint, ami egy amber ale, az ötös szám bűvöletében: ötféle malátából, ötféle komló hozzáadásával készül, és öt százalék az alkoholtartalma. A komló egy részét hideg komlózással juttatják a sörbe. Ha azt mondom róla, hogy nagyon finom, nem mondtam semmit. Harmadiknak egy vendégsört választunk, az amerikai Stone Brewing Co. Smoked Porterét. Gyönyörű, szinte átlátszatlanul fekete, testes, 5,9 százalék alkoholtartalmú sör, karakteresen kávés és csokoládés jegyekkel, csupán sugallatnyi füstös ízzel.
Ha már van, és mi is itt vagyunk, a dán Mikkellert sem hagyhatjuk ki, negyediknek a Belgian Tripel nevű sörét választottuk, ami nevéből is következően egy erős, 9 százalék alkoholtartalmú, belga típusú ale. Az ami. Testes, erős, picit gyümölcsös-rágógumis, testet-lelket melengető. Ez a Tripel arra is jó volt, hogy bátorságot adjon az ötödik sörünkhöz, ami megint a ház terméke, az Imperial Wheat. Alkoholtartalma 10,27 százalék, ami sörben már eléggé brutálisnak számít. Pláne búzasörben, mivel ez egy weizenbock. Nem is adnak csak egyharmad pintet tulipánpohárba. A poharat csak körülbelül harmadáig-feléig tölti ki a sör, hogy kibontakozhassanak az illatok. Szén-dioxid tartalma viszonylag alacsony, íze viszont rendkívül összetett. Nyilván sántít a hasonlat, de komplexitása legalább olyan, mint egy évtizedes konyaké, vagy whiskyé. És nincs tovább, mert most vagy felállunk, és elmegyünk, vagy itt ragadunk egy hétre.
