Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A brit fővárosban közel ötven éve működik magyar étterem, és lassan negyven esztendeje egy cukrászda. No, de vajon hogy is képviselik a magyar gasztronómiát?
London már javában a 2012-es olimpia lázában ég. Amit nemcsak az építkezések és a szépen felkúszó szállodai árak jeleznek, de a fokozódó érdeklődés is a különböző nemzetek konyhái, termékei iránt. Most még úgy tűnik – bár megváltozna egy év alatt –, nekünk nem lehetnek vérmes reményeink, hogy a világ majd itt képed el, milyen is a magyar virtus a konyhában.
A szigetország első – és London egyetlen – magyar étterme a Soho-ban lévő Gay Hussar, amelyet a hiedelemmel ellentétben nem egy magyar ember nyitott meg 1953-ban, hanem Victor Sassie hajómágnás. Igaz, ő mielőtt üzletemberré gazdagodott volna, egy darabig Budapesten Gundel Károly keze alatt dolgozott. Hogy pontosan, mit is, azt homály fedi, de nem lehetett egy rossz iskola. Azt is kevesen tudják, hogy a Gay Hussar történelmi jelentőséggel bír, ugyanis az étterem a 60-70-es évek szabad szellemű értelmiségének és liberális baloldalának a székhelye volt, hasonló módon, mint ahogy például a mi 48-as magyarjainknak a Pilvax kávéház. A Gay Hussar TS Eliott-ot is állandó vendégének mondhatta.
Az étterem azonban mára elavult, megkopott, kiöregedett. „A vendégei között már kevésbé fordulnak meg értelmiségiek. Amikor oda látogattam, akkor mellettünk egy amerikai nyugdíjas házaspár, mögöttünk, pedig részeg irodisták vacsoráztak” – írta róla az Independent egyik ételkritikusa tavaly. A fő probléma persze az, hogy az étlap vajmi keveset változott a hosszú évek során, a minőség viszont igen. A kritikus – aki korábban rendszeres vendég volt itt – szerint (is) sokat romlott. Például a régiek nagy kedvence, a hideg gyümölcsleves most már leginkább az Actimelhez hasonlít. Amúgy a gyümölcslevest, különösen a meggyet, még mindig szeretik erre felé a népek, ritkán is jutnak hozzá, de nem mindegy nekik, hogy milyen: üdítően könnyű s krémes állaggal, és valami extravagáns meggyes levesbetéttel fogadják szívesen az asztalon. A 60-as évek elmaradhatatlan fogása, az olajban tocsogó rántott gomba tartár mártással sem eladható már Londonban. Ha gomba,akkor legyen friss, erdei és legfeljebb lehelet könnyű panírba – például panko – csomagolva.
A Gay Hussarról még lesújtóbb véleménye van a London-Eating weboldalnak. Szerintük az étterem egyszerűen kiöregedett a sorból, és a magyar származású celeb, Kerry Katona nevéhez fűződő, magyar hors d’oeuvres választék ugyan olcsó, de rendkívül unalmas. Ezeket a falatkákat egyébként szinte minden hozzászóló kritizálta, és a rántott hús sem ment le senkinek kritika nélkül a torkán. Egy kommentáló a „magyar házi koszt olcsó utánzatainak” tartotta az ételeket, és volt aki az iskolai menzát emlegette hasonlatként. Egy másik kritikus hozzászóló szerint a több mint húsz éve helyén levő séf „többet tett azért hogy tönkretegye a magyar konyha jellegét és hírnevét, mint bárki más a nagyvilágban (Jon Simpson)” A beharangozott engedmények betartásával, az akciókkal, a borravalóval és a személyzet általános attitűdjével is igen magyaros jellegű problémák vannak… Hm, egy kis magyar valóság külhonban? Sajnos, a Gay Hussar az egyetlen hely London belvárosában, amely hazánkat képviseli. A magyar konyha megítélésében sokat segítene, ha valaki otthonról meg tudná vetni a lábát a világ nagy „kohójában”, ahol jószerivel minden háztömbben van valamilyen nemzeti étterem, bisztró, kifőzde.
Azért jó hírünk is van, még pedig a desszertfrontról. Hampstead-ben van ugyanis egy magyar cukrászda, amely nagyon népszerű. A Louis of Hungarian Pattisserie 1963-ban nyitotta meg a kapuját, és azóta csak jó pontokat szerez mind a kritikusok, mind a vendégek körében. A szupermarketbeli dzsemes vagy csokoládés, tartósítószerekkel teli műtortákhoz szoktatott angolokat nagyon le lehet venni a lábukról néhány jó sütivel, pláne, hogy ők még teáznak is délutánonként. A Louis-ban elképesztő a sütemény és torta választék – köztük Rigó Jancsi, Dobostorta, krémes, Lúdláb szelet, Ecler fánk, gesztenyés kocka, epres kosárka – , amit egy kerekes asztalról kínálnak. A hely kívülről nem mond sokat, de belülről a háború előtti idők teázóját – kávézóját idézi, és szinte állandóan tele van, még az elviteli pultnál is sorban állnak. „Ó, ha ezt a helyet ismertem volna a szülinapomon!” vallja az egyik véleményező a Yelp nevezetű web oldalon, és a többi hozzászóló is csak szuperlatívuszokban beszél.
Hogy milyen magyar kulináris lenyomataink lennének még Londonban, arról majd legközelebb. Annyit előre megsúgunk, a világ egyik legjelentősebb interaktív bormúzeumában, a Borough market közelében levő, milliónyi turista által felkeresett Vinopolisban sajnos nem leltünk magyar borvidékre.
