„Maguk meg mit keresnek itt?” - kicsit hagynánk emészteni ezt a kérdést. Ez alkalommal azonban nem minket faggattak kétajtós szekrény méretű biztonsági emberek, netán a rend szorgos őrei. Mi voltunk a kérdezők, és a hatás fokozásáért egyenesen a szűk bódéba szorított egyenruhás vámosok szeme közé néztünk. Leopold Róbert és kollégája azonban nem ijedtek meg az árnyékunktól, hanem barátságosan az emberarcú Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) munkájáról kezdtek hosszú monológba. Néhányszor ugyan elveszítettük a fonalat, ám amikor a derék pénzügyőr arról kezdett mesélni, hogyan kell illatolni a pálinkát, és mennyi ásványvizet szükséges mellé fogyasztani, felcsillant a szemünk. Mert arra egyáltalán nem számítottunk, hogy majd a fináncok ecsetelik nekünk a korrekt pálinkafogyasztás know how-ját.

Tanácsaikkal felvértezve indultunk kóstoló körútra a múlt heti pálinkafesztiválon, ami tekintve a Budai Vár Hunyadi udvarának méretét, nem tűnhet túl merész vállalkozásnak, de a megállóhelyek számát nézve, már felér egy túlélő túrával. Pláne, hogy arra egyáltalán nem számítottunk, elég nagy bódéval kint van már a DiVino borbár is, amiről azt illik tudni, hogy még meg sem nyílt. A paradoxont a jelenlévő pultosok sem igen tudták feloldani, mindenesetre több mint tucatnyi jóféle juniborral kísértették a pálinkázásra érkezett nagyérdeműt.

Izsák Norbert

Töredelmesen be kell vallanunk, hogy mielőtt bármi pálinkát is kóstoltunk, előbb csak nézegettük, mi mindent rakosgattak ki csalétekként a pultokra a jó pálinkafőzők. S megvilágosodtunk: egyre többüknek egyre fontosabb a belbecs mellett a külcsín. A végén még gyűjteni kezdjük a palackokat. Nálunk a csomagolást illetően a parfümös üvegre emlékeztető Nobilisesek vitték el a pálmát. De a Gyulai Manufaktúra palackjai is igen mutatósak, és ők a még a tartalmat illetően is szolgáltak - legalábbis számunkra - egy igazi újdonsággal. Beismerjük, életünkben nem hallottunk még szőlőfajta-szelektált törkölyről. Jóféle szőlőpálinkákat már ittunk, s néhol a fajtajelleg is előjött, ám ez a törköly  meglepetés. De nem rugóznánk ezen sokáig, mert a merlot törköllyel nyomuló gyulaiak bizonyosan tudnak valamit, a HunDeszt 2011 aranya és a World Spirits Awards elismerése is ezt gazolja. Amúgy a sajmeggy pálinkájukat sem feledjük. De ha már előbb a szőlőről esett szó, megjegyezzük, kihagyhatatlannak bizonyult a Brill 2009-es Irsai Olivér szőlőpálinkája is. Kihagyhatatlanság tekintetében igen célirányosan támasztottuk a Márton és Lányai pultját, kifejezetten a nemrégiben debütált kökénypálinka  és a Destillata-díjas kajszibarack kedvéért.De adódott ráadás,Márton mester a magyar calvadossal,vagyis almapárlatával marasztalt kis ideig.Aztán mégis csak visszakanyarodtunk a szőlőhöz, pontosabban a Villányi Pálinka standhoz, hogy a magyarbólyi pálinkamester olaszrizlig, cabernet sauvignon és chardonnay szőlőpálinkáiba is belenyaljunk, igaz, ezekkel „csak” dobogós helyezéseket ért el a legutóbbi HunDeszten, mert aranyat az ágyas szilvával hozott el.

Bolyongtunk tovább, unikumra vadászva. Igen, így, csupa kisbetűvel. Az agárdiakat, és nagy kedvencünket, a Zirc melletti Csetényi főzdét legnagyobb sajnálatunkra, hiába kerestük, viszont rábukkantunk az észak-magyarországi  Hegyközi Manufakturára, amely itt s most először mutatta meg magát.Mit mondjunk? Látjuk a jövőt,sokat fogunk még róluk hallani. A fahordós érlelésű birspálinkájuktól kifejezetten fájdalmas volt az elválás, szívesen jöttünk volna el ezzel a szájízzel. De még hátra volt a valódi Unicum, vagyis a Zwack. Muszáj volt megbizonyosodni róla, hogy van élet ama bizonyos gyógyitalon  túl is. A kissé borsos árú Nemes, Hírös és Kóser pálinkák elég meggyőzőek bírtak lenni, pláne, hogy belebotlunk a pálinkamesterbe, Árvai Andorba. Akitől megtudtuk, hogy mi mindent iszunk egy-egy kupica Zwack-pálinkában. Például kétféle fát: egyik termékük ugyanis úgy készül, hogy két 50 literes eperfa hordót rézcsappal összekötnek egy százliteres cseresznyehordóval. A párlatot aztán hetente átforgatják a rendszeren. Aminek eredményeképpen sosem tapasztalt selymes ízgazdagság fogadja a kóstolót. Meg is kérik az árát, három és fél deci 9 ezer forintba kerül. Hasonlóan prémiumkategóriás ára van az öt évig érlelt körte és fehér eper párlatoknak, amelyek pálinkától már-már szokatlanul komplex illattal bódítják el a kóstolót. Lehet, hogy a magyar pálinka is tudna olyan szofisztikált örömöket okozni a világ pohárínyenceinek, mint mondjuk a jóféle konyak? Zwack Sándor szerint igen. Az üzletember új trendet szeretne teremteni az érlelt pálinkákkal, s azt állítja, szivarosok és pipások már kifejezetten keresik is az ilyen termékeket.

Gyimesi Zsuzsa

Mi viszont ennyi megpróbáltatás után már nem is kevés szilárd táplálékra vágytunk. Hol másutt is, mint a Szilvagányoknál. Vagyis azoknál a furcsa szerzeteknél, akik az XXL Catering hóna alatt már tavaly itt a várbeli  borfesztiválon a Csirke Osztrigája néven etettek velünk például kakastaréjos, kakasherés, csirke farhátas (amúgy a farhát két oldalán domborodó húsos falatkákat hívja a művelt francia csirke osztrigának) tarhonyát meg kovászolt babot kacsakolbásszal, ludaskását libaszárnytővel, borjúnyelvet sütőtök pürével. Aztán mindjárt az őszi Pálinka- és Kolbászfesztiválon kiderült, hogy Bélben az igazság. S Litauszki Zsolt (21 Magyar, Café Pierrot) után az egyenjogúság jegyében Malackaraj-Péter Anna csatlakozott a Takács Lajos (Olimpia), Kerekes Sándor (akkor Hold, most Bonfini kert), Bernáth Dániel (U2) csapathoz. A „nem a paprika teszi a kolbászt” mottó jegyében tömték belénk a pacalos, csülkös, a gombás szárnyas-, a céklás bárány- meg a narancsos vaddisznókolbászt, ízváltásként pedig mazsolás törkölypálinkás hurkát. Most pedig előrukkoltak ezzel a szilvagánykodással, ami aszalt szilvás édeskömény-salátával körített malachúsos és gomolyasajtos pörgelepényben, kacsafasírtos,kolbászos szilvás babfőzelékben, kacsamájas szilvás rétesben, csokis szilvafénnyel húzott marhaoldalasban és egyebekben öltött testet. Az innivalót hozzá szódásszifonból spriccelték. Szó szerint fényt ittunk, vagyis Szilvafényt. A szifonban ugyanis szilvalé és szilvapálinka reinkarnálódott. Azért mi a következő életünkben is maradnánk a szilvapárlat mellett.Búcsúzoul le is húztunk egy kupica debreceni muskotályos szilvát.