A szép asszonyok és lányok  nemcsak a távoli kelet titokzatos teaházaiban,de a budoárokban, szalonokban, hálószobákban is értettek ahhoz, hogy a csábítás művészeiként miként fokozhatják az urak szomjúhozását. S ezt bizony gyakran illatos krizantémvirág, lótusz vagy édesgyökér tea kínálásával szorgalmazták. A szerelmesek tüzes tekintettel kortyolták a ginszenggyökérrel, gyömbérrel, szegfűszeggel, fahéjjal, vaníliával, szerecsendióval bolondított zöld és fekete teákat. A meghitt percekben jól esett a pezsdítő jázmin-, a menta- vagy az ananásztea. A jázminteát, mely a zöld tealevelekkel együtt szárított jázminvirágoktól kapja különleges illatát és aromáját különösen nagy becsben, afrodiziákumként  tartották számon, mely igen előnyös hatással van a szerelmi életre.

Új teakalauz

Azoknak, akik nemcsak teázni szeretnek, de többet szeretnének megtudni a csészék titkairól ajánljuk figyelmébe a HVG Könyvkiadó új, bővített kiadásban megjelent Teakalauzát. Megismerhetik a tea kultúrtörténetét, s minden praktikumot, ami a teához kapcsolódhat.

A tea őshazájában, Kínában nemcsak a szerelmi huncutkodásoknak, de a komoly szándékoknak is elmaradhatatlan kísérője a tea. Hajdanán lánykérés meg nem eshetett anélkül, hogy a reménybeli vőlegény családja ne küldött volna a házhoz drága teát. Ha készült belőle főzet, felért az igennel, ha nem, az egyértelmű visszautasítást jelentett. Nem véletlen, hogy a mai napig is a jövendőbelik ajándékát, mely bármi értékes holmi lehet, „tea-ajándéknak” (chali) hívják Kínában. Az úgynevezett Szerelem-teát már a házasságkötéskor issza meg az ifjú pár: egy csésze erős, közösen elkortyolt tea jelképezi a szerelem erejét. A csésze aljában megbújó aszalt datolyaszem és lótuszmag a gyermekáldást szimbolizálja.

S nem akarunk ünneprontók lenni, de megsúgjuk, az esküvő napján jövendőbeli anyósának is kínál egy csésze teát a menyasszony, mert ezen múlik, hogy elfogadja-e őt élete párjának édesanyja. Ezt a szokást Délkelet-Ázsia több országában, sőt az USA-ban is átvették. Ezek után a Bocsánat-teáról már szót sem ejtünk.