Farsangkor sem fogyózunk – recept
Mekkora szerencse, hogy év elején nincs időnk búslakodni. Alighogy felednénk a szilveszteri mulatságokat, már itt a farsangi időszak. S ez sem a fogyókúráról szól.
És ez már időtlen ideje így van. Az ősi, pogány hagyományok – melyek álarcosbállá, busójárássá szelídültek a népszokásokban – kapcsolatban vannak a természet éledésével, a termékenységgel és bizony a mértéktelenséggel. A baj csak az, hogy míg eleink többnyire könnyedén ledobták magukról a túlzásba esés következtében felszedett kilókat, mi az íróasztalhoz béklyózott, monitorhoz láncolt 21. századi nyavalyások csak keserves diéta árán érhetünk el szabad szemmel alig látható súlycsökkenést.
Farsangkor viszont, legyen az valami flancos bál, vagy csak házi buli, tuti, hogy ott sorakozik a menüben valamelyik időzített kalóriabomba: csülkös babaleves, a körmös káposzta, házi disznótoros, zsírjára sütött kacsamell vagy a szalagos fánk. Pedig alternatívák lennének. Van is rá tippünk. Legalább akkor példát statuálhatunk, ha hozzánk jön eszem-iszomra az alakoskodó sereg.
Receptek
Bundás alma
A hagyományos fánkhoz aránylag sok tojássárgája és elég sok vaj kell. A bundás almához kevés tojás, semmi vaj és alig valami cukor szükséges, hogy nagyon finom, kiadós édességet készítsünk. A savanykás almát – héja nélkül – körszeletekre vágjuk, a magházát óvatosan körbevágjuk egy éles késsel és kivesszük. Így már karikáink vannak, melyeket nagyon sűrű palacsintatésztába forgatunk – két almához 1 tojás – és majdnem forró olajban kisütjük. Jó minőségű, nedvszívó papírszalvétákkal ágyazzunk meg az almának, és a ne fektetve, hanem állítva, egymásnak döntve szedjük ki az aranyos színű karikákat. Csak tányéron szórjunk rá fahéjas porcukrot. Persze mértékkel ezt is.
Göngyölt csirkemell
Vegyünk egy-két kicsontozott, bőrétől megfosztott csirkemellet. Terítsük a vágódeszkára és klopfoljuk óvatosan két nagy tenyérnyire. Mivel a csirkehús könnyen szakad, ne úgy bánjunk vele, mint a karajjal. Sózzuk, borsozzuk és pihentessük hűtőben. A töltelékhez készítsünk vajon sütött lágy sajtos-sonkás omlettet, esetleg gombásat – ahány tekercs, annyi omlett. A kerek lepényt még langyosan terítsük rá a húsra és csavarjuk fel, akár a szőnyeget, mielőtt tisztítóba vinnénk. Egy-két fogpiszkálóval rögzítsük a göngyöleget és ne tekerjünk rá baconszeleteket, bármilyen jól is esne, hiszen épp az a célunk, hogy alternatívát keressünk a hagyományosan nehéz és zsíros farsangi fogások helyett. Tehát, teflonserpenyőben kevés vajon vagy olajon forgassuk át a húshengereket, míg kívül megpirulnak, majd lefedve, kevés víz hozzáadásával pároljuk puhára, ami nem tart tovább 20 percnél. Időnként, ha elpárolgott, adagoljunk hozzá apránként vizet, de a végstádiumban már ne legyen alatta lé, sőt. Inkább piruljon az a hústekercs, mint sápadozzon…
Almás párolt káposzta
A savanyúkáposztát vágjuk össze 4-5 centis darabokra, hogy épp elférjenek a villán – és a hosszú szálak evéskor ne csapódjanak öntörvényűen a terítőre, a pohárra és főleg a ruhánkra. Leheletnyi olajon pároljuk meg úgy, mintha lilakáposzta lenne, ízesítsük köménnyel, szegfűszeggel, és ha már majdnem puha, szeleteljünk bele néhány almát is. Sózni, cukrozni nem kell, és nem is szabad.
Babsaláta
A babot – minél nagyobb szeműt – áztassuk be egy éjszakára. Ha megdagadt, tegyük fel főni babérleveles, sós vízben. Készítsünk egy salátaöntetet mustárral, mézzel, almaecettel, sóval, borssal, olívaolajjal. Tegyünk bele hajszálvékony karikára vágott lilahagymát, jó sokat, és adjuk hozzá a puhára főtt babot. Fontos, hogy a hozzávalóknak legyen ideje együtt pihenni valami hűs helyen, mielőtt az asztalra kerülnek.