Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!Sörvacsorák 1.: szubjektív beszámoló az Olimpiából
A kérdés – lehet-e megalkuvásmentes sörvacsorát prezentálni? – nem kérdés többé. A mondatvégi írásjelet nyugodtan ki lehet cserélni pontra, de még inkább felkiáltójelre.
November utolsó hétfőjén Takács Lajos nyolc különböző típust képviselő sörhöz az Olimpia őszinte stílusában alkotott nyolc fogást. Ahogyan azt a múlt heti, sörvacsorákat beharangozó cikkemben már írtam, az eddigi magyarországi sörvacsorákkal az volt a legfőbb baj (esetenként még más is), hogy hiába a kreatív fogások, ha nincs mellettük a megfelelő minőséget megütő sörök sora. Takács Lajos most – másfél éves nyaggatás után – elvállalta, hogy nyolc, különböző típust képviselő sör mellé készít nyolc odaillő ételt.
Bevallom, miután megbízattam a sörsor összeállításával, igyekeztem minél aljasabb lenni – azért a beszerzési árakat némileg figyelembe véve –, és néhány olyan sört is becsempészni a csomagba, amelyik még az Olimpia séfjének is igazi kihívás lehet. Elképzelhető, hogy az volt, de végül szeme sem rebbent, a kóstolások után szinte azonnal összeállt a tervezett menü, a sorrend, ami lényegében már nem is változott a várva várt estig.
November 29-ikén este azután a sörgasztronómiai kalandra éhes, telt házas publikum a következő menüt fogyaszthatta.
Blanche de Bruxelles (alk.: 4,5 százalék), belga búzasör
Garnéla, koktélrák-saláta, rákhab.
Egy igazán szelíd, egyáltalán nem tolakodó belga búzasör, ami lágy pasztell hátteret biztosított a rák finom ízeinek.
Svijanský Rytíř (alk. 5 százalék), cseh pilseni típusú sör
Füstölt hal, rilette, rukkola saláta.
Nagyon markáns, pilseni típusú sör, amelyből nem sajnálták ki sem a komlót, sem a malátát. Tulajdonképpen egyszerű alapsör, de ékes bizonyítéka annak, hogy mi van akkor, ha minden benne van a sörben, aminek benne kell lennie, nincs benne semmi, aminek nem kellene, és nem igyekeznek két héten belül kitolni a sört a sörfőzdéből, hanem betartják a szükséges technológiai időket. És mindez egy kis regionális cseh sörfőzdéből. A komló markáns keserűsége pompásan harmonizált a rukkolával és a kevéske, de határozottan füstölt hallal, a többféle húsból készült rilette pedig jól felvette a maláta testességét.
Westmalle dubbel (alk.: 7 százalék), belga trappista sör. Meleg sörleves. Az első hátas. Tíz évvel ezelőtt valószínűleg eltöröm annak a kezét, aki a hagymalevesbe önti ezt a finom belga trappista sört. Mostantól pedig, bár nem vagyok egy hagymaleves-fan, ezt heti rendszerességgel tudnám enni.
Great Divide Titan IPA (alk.: 7,1 százalék), amerikai India Pale Ale
Kolbász, főtt császár, almás káposzta.
Klasszikus angol sörtípus, csak ők már sajnos szinte elfeledkeztek róla, eléggé kevés helyen főzik. Az amerikai mikrosörfőzdék pedig felfedezték, mint csecsemő a színes csörgőjét, és talán nincs is olyan sörfőzdéjük a másfél ezerből, amelyikben ne készítenék. Az amerikai IPA-k között van néhány igazi kemény fickó, amelyik előbb üt, és csak azután köszön, a Titán ettől jóval szelídebb és sokoldalúbb is. Csakúgy, mint a mellé kínált étel, amelyik több fogásnemben is megtalálta a kapcsolatot a sörrel. Még a káposztát is majdnem mind megettem, pedig attól belázasodom.
Erdinger Pikantus (alk.: 7,3 százalék), német barna búza baksör
Fűszeres borjúcsülök, sült csicsókapürével és mangóhabbal.
A Bajorország, sör, ... logikai sorban mi más is kerülhetne a kipontozott helyre, mint a csülök? A testes német búza baksör került a mártásba is, ami isteni az apróra kockázott fűszeres csülökkel, és a Jóisten tudja, honnan került ide a csicsóka és a mangó, de a dolog működik.
Boon Geuze (alk.: 7 százalék), spontán erjedésű belga lambic gueuze
Hideg sörleves olívafagylalttal.
Ha a Titan IPA-t joviális tanár bácsinak tekintettük saját műfajában, akkor a Boon lambic-ja egy szadista kiképzőtiszt valamilyen elit alakulatnál. A spontán erjedésből fakadó fanyarsága valamerre a tanninban gazdag borok felé nyitogat kapukat. Igazi megosztó sör. Lehet rajongani érte és utálni, de középút nincs. Mint leves az olívafagylalttal kiváló elválasztó és lazító fogás a véghajrá előtt.
Beer Here Morke (alk.: 7,5 százalék), dán porter
Kakaós véres hurka reglis zselével, fondant burgonyával.
Az est legösszetettebb söre. Fekete, sűrű és fülledt, mint a csillagtalan afrikai éjszaka. Habja, mint a habos kakaó, ízeiben ott tülekszik a kakaó, csokoládé, kávé, pörkölt maláta, komló és még sok minden. Akár egy kirakós játék, vagy egy kaleidoszkóp. A hurkával zseniális. A zselé önmagában csak úgy van, érdekes játék. A sörrel együtt viszont új értelmet nyer, vagy inkább a sör mutatja meg további tulajdonságait? Ezt még egyszer meg kell kérdeznem Lajostól, ha el nem felejtem.
Scaldis (alk.: 12 százalék), belga barley wine
Gesztenye mousse, mogyoró tuile, fűszerfagylalt.
Igazából egy konkrét kérésem volt Takács Lajoshoz: a Scaldis legyen az utolsó a sorban, készüljön ehhez a desszert, mint a legmagasabb alkoholtartalmú sörhöz ezen az estén. Ráadásul a Scaldis nem egy kicsapongó fajta, magas alkoholfokától eltekintve nem szélsőséges. Olyan, mint a fehér fény: egyszerű, de tökéletes. Egyszerűsége azonban éppúgy csak látszólagos, mint a fehér fényé, ha prizmát teszünk elé, több millió színárnyalatra bomlik. A harmadik-negyedik fogás környékén úgy éreztem, kidőlök, nem bírom végigenni az estet. A desszert utolsó morzsáit vadászgatva sajnálom, hogy a végére értünk.
