Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Nevezik a villámok szülöttének, az erdők fekete gyémántjának vagy csak egyszerűen földi kenyérnek. Kutatják disznókkal, kutyákkal. Aranyárban mérik, ínyenceknek szánják, miközben vaddisznók, őzek, szarvasok, mókusok eledele. A vágyak titokzatos tárgyát ismerhettük meg a Hőgyészi Szarvasgomba Napokon.
Úgy tartják, ahol egyszer előfordult szarvasgomba, ott mindig is volt és lesz. Csak elszántan keresni kell. Magyarország nem tartozik éppen a szarvasgomba-nagyhatalmak közé, de a középkortól a múlt század harmadáig nálunk is volt kultusza. A második világháború után teljesen feledésbe merült. Mi több, kifejezetten nemkívánatos vendég lett világhírre pályázó szocialista konyhaművészetünkben. Jó egy évtizede azonban ismét fel-felbukkant egy-két piacon, kulináris lelőhelyen, és újabban egyre többet hallunk róla. Sőt, akadt olyan szakember, aki nem keresni, hanem telepíteni kezdte a szarvasgombát.
Ulrich József 2001-ben, Hőgyész térségében telepítette kezelt makkal, extenzív erdőgazdálkodási módszerrel azt a kocsányos tölgyest, amelyben hét évvel később termőre fordult a (nyári) szarvasgomba. Az a bizonyos makk természetesen szarvasgombaspórákkal kezeltetett. Az ily módon növekvő, megfelelő talajra és klímaviszonyok közé telepített facsemeték gyökerén létrejön az úgynevezett mikorhizza kapcsolat, a gazdanövény víz- és tápanyagfelvételével megindul a szarvasgomba-„szaporulat”.
