A rendőrfőnök reggelije
A pénzügyminiszter reggelije 1883-ban nálunk Mikszáth Kálmánt ihlette meg. Jó kétnyugdíjnyi emberöltővel később egy tengerentúli zsaru reggelijétől volt hangos az amerikai sajtó.
A hazai Tisztelt Ház fehér asztalánál egykor pártállásuknak megfelelően reggeliztek a képviselők. Voltak, akik paprikásszalonnát, míg mások szeletelt sonkát sherryvel. A büfépulton vaj is olvadozott, heringek és sajtok ingerkedtek pikáns illatukkal. A pénzügyminiszter sonkát evett, hozzá bort kortyolt. Igazi magyaros zsánerkép Mikszáth korából. A mai miniszter alkatát tekintve lehet, hogy reformreggeliként müzlivel is beéri. Persze, ennek is jól felment az ára az utóbbi időben.
Még mielőtt elvesznénk az itthoni aktuális részletekben, térjünk rá az amerikai rendőrfőnök reggelijére. Gene Wilson a Georgia állambeli Conyers városkájának rendőri vezetője. Egy júniusi reggelije világhírűvé tette az alig több mint 12 ezer lakost számláló kisváros főzsaruját. Wilson, a joviális, kopaszodó, rövidre nyírt bajszú, kissé pocakos rendőrfőnök megállt autójával egy amerikai vidéki kávézónál, hogy elfogyassza reggelijét. Ne gondoljon senki a tipikus amerikai reggelik gazdagságára. Gene Wilson nem kért sült vagy posírozott tojást, sem bacont, sem kolbászt, de még dzsemet sem vajjal és a juharszirupos amerikai palacsintát is kihagyta. A testes ember a kontinentálisnál is könnyebb reggelivel érte be.
Egy vajas sütemény után megitta a kávéját, s kifizette az érte járó négy dollárt, majd komótosan kisétált a parkolóban hagyott autójához. Ekkor fedezte fel a jármű előtt a mindenki számára egyértelmű felfestést, a mozgáskorlátozottak piktogramját. Nem tudni, mennyire zaklatta fel magát a rend első számú őre, de az biztos, hogy rögtön a kapitányságra hajtott. Utasította beosztottját, hogy bírságolja meg közlekedési szabálysértése miatt.
Gene Wilson ilyen drágán még sohasem reggelizett. Nyilván ő is számvetést végzett, mielőtt a helyi lapban nyilvánosan bocsánatot kért kihágásáért. A négydolláros süteménnyel, a kávéval és a bírsággal együtt 292 dollárt fizetett könnyű reggelijéért. „De legalább a lelkiismeretem tiszta” – írta a kapitány. Valószínű, a reggeliző pénzügyminisztert szatirikus karcolatban megörökítő Mikszáth sem hagyta volna ki ezt a témát egy pohár bor és egy szivar társaságában.