Bizonyára nem ismeretlen az érzés, amikor egy-egy káprázatos képanyaggal készült szakácskönyv láttán, szinte biztosak vagyunk abban, már csak ez hiányzik ahhoz, hogy mesterszakácsokká-cukrászokká váljunk. Szinte transzba esve megkezdjük a lelkes recepttanulmányozást, amit  egyből a megvalósítás követ. Aztán a végeredmény minden igyekezetünk ellenére sem lesz olyan hibátlan és gyönyörű, mint a könyvben. Mikor például a keményre vert tojáshab a máglyarakás tetején még tálalás előtt összeesik, gyanakodni kezdünk: valami apró trükköt biztosan nem árultak el nekünk…

A Gourmandia könyv szerzője, Varga Gábor ( akit tavaly decemberben már bemutattunk rovatunkban)  nemcsak szakmai tapasztalatokat szerzett az évek során, de az általa szerkesztett oldalon keresztül közvetlen kapcsolatba került az olvasókkal. Az ő visszajelzéseikből, kérdéseikből pontosan átlátta, hogy melyek azok a   fogások és fortélyok, amelyek egy profi cukrásznak egyértelműek, de egy amatőrnek, egy háziasszonynak eszébe sem jutnak. Pedig éppen csak egy apró  műhelytitok kell ahhoz, hogy a recept tökéletesen sikerüljön. A könyv a házias, mindenki által ismert, egyszerűbb édességekkel kezd, mint a tejberizs vagy a palacsinta. Kitérve az apró buktatókra, mert bizony már az alapoknál is figyelnünk kell.

A házias finomságok után a cukrászreceptek következnek. S ha jól sikerült a francia csokoládétortánk, vagy szép magasra feljött a pogácsánk, nem esett össze a máglyarakásunk, akkor bizonyára már önbizalommal telve állunk neki az ínyencrecepteknek is. Ha végighaladtunk a könyvön, már csak elhatározás kell, mert a szükséges lépéseket, fogásokat Varga Gábor átadja nekünk. A könyv közvetlen tegező hangneme is azt jelzi, hogy barátként kezeli az olvasót, a szerző szinte ott van velünk a konyhában és önbizalmat ad. Azt sugallja, hogy ha neki sikerült, akkor nekünk is, ez csak természetes. Ha szükségesnek látja, egy receptet akár 15 folyamatfotó is kísér.

A könyv illusztrációja, fotóanyaga is arról árulkodik, hogy nincs utánozhatatlannak tűnő cukrászköltemény. De nincs is hozzá gondosan berendezett háttér, a fotós Wlcsek András sem minden technikai tudását akarja fitogtatni, hanem az egyszerűségre, a megláttatásra törekszik. Az elkészült édesség fotója, legyen rétes vagy saját készítésű bonbon, nincs túlkozmetikázva, éppen olyan, ahogyan azt a sütőből kivéve feltálaljuk. Például a sült túrótorta szélén bizony van egy kis ropogós, aranybarna kéreg és nem teljesen hófehér, biztosak lehetünk benne: ez maga a valóság.

Nagy erénye a könyvnek, hogy javarészt a magyar süteményekre, desszertekre koncentrál. De a vargabéles, a mákos nudli mellett az idehaza is kedvelt tiramisu, vagy az érdekességnek számító, levendulavirággal szórt cookie is helyet kap, sőt a házi bonbon-, fagylalt- és likőrkészítés rejtelmeibe is bevezet. A szerző többször is kiemeli a minőségi alapanyagok fontosságát. Így a hozzávalóknál nem találunk margarint, és a gazdasági szempontokból csokoládé helyett használt kakaópornak is egyszer s mindenkorra búcsút inthetünk.

A könyv tipográfiája kifinomult, letisztult és mégis elegáns, látványos és áttekinthető – a kötet tervezőjének, Vida Évának az ízlését és munkáját dicséri.
Egyetlen dolgot hiányolhatunk csak: az indexet, ami praktikusan segíthetne eligazodni a közel 100 recept között.  A könyvet készítő csapat nem akart trendi lenni.Mégis nagyszerű, jól használható, szemet gyönyörködtető kötetet tett az asztalunkra-polcunkra az Aréna 2000 kiadó .Mindenkinek ajánljuk, aki el akar jutni Gourmandiába!

Meggyes tejpite

A tejpite sokak nagy kedvence, amit legtöbben talán még a nagymama konyhájában kóstoltak először. Igazi házi sütemény! A tésztája hasonló a palacsintáéhoz. Befőttel, friss gyümölccsel kedvedre ízesítheted, de betét nélkül is igazán finom.

Hozzávalók  (6 adaghoz)

90 g porcukor
3 db egész tojás
1 teáskanál vaníliaeszencia vagy 1 vaníliarúd belseje
150 g liszt (BL-55)
300 ml tej
200 ml tejszín
fél csipet só
350 g magozott meggybefőtt,
vagy magozott friss meggy

Elkészítési idő kb. 60 perc.

Egy kb. 30x25 cm-es tepsit vékonyan vajazz és lisztezz ki. Szórd bele az átmosott, lecsurgatott meggybefőttet vagy a megmosott, kimagozott friss meggyet. A tojásokat kezdd el habosítani. Ha már kissé habos, akkor add hozzá a csipet sót és a porcukrot két részletben, majd habosítsd tovább a tojásokat - összesen kb. 10 percig.

Ha a tojások kihabosodtak, alacsony fordulaton keverd hozzá a tejet és a tejszínt. Utolsó lépésben kézi habverőel – kis részletekben adagolva – forgasd bele a lisztet a híg masszába. Ügyelj arra, hogy a masszát csomómentesre keverd! Végül a vaníliaeszenciával vagy a vaníliarúd magjaival ízesítsd be a masszát.
Ezután a kész masszát öntsd rá a tepsiben lévő meggyre, és előmelegített, 180 fokos sütőben süsd készre kb. 30 perc alatt, légkeverés nélkül. Ha teljesen kihűlt, szeleteld felés vékonyan hintsd meg a tetejét porcukorral.

Panna cotta szamócával

A panna cotta egy olasz tejpuding. Lényegében mindenki ugyanúgy készíti, de én megbolondítottam egy kis kardamommal és szamócaszósszal. Könnyű és mennyei! Ki ne hagyd!

A szamócás szószhoz:

150 g szamóca
40 g kristálycukor

A tejpudinghoz:

250 ml tej
250 ml tejszín
50 g kristálycukor
5 g lapzselatin
1 db vaníliaeszencia, vagy 1 db vaníliarúd belseje
2 szem zöld kardamom

Elkészítési idő kb. 40 perc + 6 óra hűtés

Először a szamócás szószt készítsd el. A szamócát és a kristálycukrot tedd egy fazékba. Kis lángon, folyamatos keverés mellett kb. 10-15 perc alatt főzz darabos szószt belőle. Vigyázz, mert könnyen leég! A kész szószt oszd el a poharak aljában. Végül a szósszal együtt tedd a poharakat fagyasztóba. A megfagyott szószt nem fogja felkavarni majd a tejpuding, mikor rátöltöd. Most maga a panna cotta, azaz a tejpuding elkészítése következik. A tejet a tejszínnel, valamint a kardamommal és a vaníliával forrald fel, majd húzd le a tűzhelyről. Ezután tedd bele a kristálycukrot és a lapzselatint.

Keverd legalább 5 percig, míg a cukor és a zselatin teljesen feloldódik. Szobahőmérsékletre hagyd visszahűlni a keveréket, rendszeresen átkeverve azt. Ha visszahűlt, adagold a szamócaszószra a poharakba egy kiskanál segítségével. A kiskanálra azért van szükség, hogy a tejpuding ne kavarja fel a szószt a pohár aljáról.

A tejpuding ilyenkor még hígan folyós. Ez ne ijesszen meg, a hűtőben meg fog kötni, aggodalomra semmi ok! Ha elkészültél, tedd őket a hűtőbe, és hagyd kb. 6 óra alatt teljesen megkötni a tejpudingot.

/ Receptek:Varga Gábor, fotók:Wlcsek András/