Rózsaszín paradicsom: mi a titok?
Az Andok lejtőin egykor vadon termő növényt az aztékok háziasították. S bár a spanyol hódítók meghonosították Európában a paradicsomot, amelynek igen sok fajtája ismert, a tomate rosa de Barbastro manapság is ritkaságnak számít.
A minél pirosabb és érettebb paradicsomhoz szokott háziasszonyok bizonyára ingatják a fejüket, ha először hallanak erről a fajtáról. Spanyolországban viszont fokozatosan növekszik a termőterülete, s megkülönböztetett figyelmet élvez. Különösen igaz ez a felső-aragóniai Barbastróban termesztett rózsaszín paradicsomra. De jól ismert a tengerentúlon is. Főleg a latin-amerikai országokban, elsősorban Costa Ricában és Chilében, s kedvelt az Amerikai Egyesült Államokban is. A kertészkedésnek sok évszázados tradíciója van Barbastróban és környékén. Még az arab hódoltság idején, a IX. században mórok alakították ki az első öntözőrendszerekre épülő kerteket. Ezzel az örökséggel jól gazdálkodtak az ott élő spanyolok.
Alig pár éve összefogtak, hogy a több évszázada termelt tomate rosa de Barbastro – az ősiségre a tomate azték neve is utal – 2010 végére elnyerje az aragóniai kormány mezőgazdasági minisztériumának kiemelt élelmiszerminősítését, a C’alial-t. Jelenleg 17 agrárvállalkozás, vezető gazdasági szakértők, marketing szakemberek, ügyvédek munkálkodnak a cél elérésén. A jó menedzselés és a kiváló minőség bizonyítéka máris, hogy a 2008-ban még 60 ezer kg-mal termelt paradicsomfajta mennyisége tavaly már 105 ezer kg-ra emelkedett, idén pedig ennél jóval több, akár 170 ezer kg-os termés várható. Egyébként Barbastro nem az egyetlen termőterülete a „kövér paradicsomnak” – így is nevezik –, hanem Huesca tartományban, Katalóniában és Andalúziában is elterjedt.
Mi a titka valójában a sok szakember által legjobbnak tartott rózsaszín paradicsomnak? Színe mellett meglepő a termés mérete, darabja eléri az 50-70 dkg-ot, de vannak közel kilogrammos példányai is. Zamatos, jóval édesebb, mint más fajták, kevésbé savas, húsos-tömör, ugyanakkor kevés magja van. Javára írják vékony héját, szemben a nálunk is termelt és fogyasztott piros paradicsommal. Érési, szezonális ideje júliustól szeptember végéig tart. A vakkóstolásoknál – no lám, nemcsak a boroknál van ilyen – minőségét gyakrabban pontozzák magasabban, mint a vele összehasonlított többi fajtáét.
Májustól a Somontano kertészet népszerűsítő kampányba kezdett Barbastro piacterén. A nagy érdeklődéssel kísért esemény május 1-én bemutatóval kezdődött, amikor 2200 rózsaszín paradicsompalántát ajándékoztak a házi kertészeteknek. A kereslet miatt egyelőre a barbastrói paradicsomot belső – zaragozai, léridai, barcelonai és madridi – piacra termesztik, exporttervekről nincsenek hírek. A frissen szedett paradicsomot étkezéshez önálló zöldségféleként vagy saláták alapelemeként fogyasztják, de a hagyományos nyári zöldségleveshez, a gazpachóhoz is felhasználják. Mivel inkább húsos, mint lédús, ezért ketchupot nem készítenek belőle, viszont a termés egy részét konzerválják.
Egy izraeli kutatóintézet laboratóriumában végzett kutatások nemrég a SIMYB12 gént is azonosították, amely a rózsaszín paradicsom színét és egyéb tulajdonságait meghatározza. Ez befolyásolja, hogy vékonyabb s kevésbé rugalmas a bőre, kevesebb a vörös pigment tartalma. Utóbbi viszont fontos antioxidáns, így a piros paradicsom fogyasztása továbbra is előnyt jelenthet a rák, a cukorbetegség, szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében.