Királyi vendéglátás a Koronában
A Szállodasoron mostani állomása egy négycsillagos hotel. A Hotel Mercure Korona éttermeinek konyhája azonban felveszi a versenyt az ötcsillagos szállodákéval.
A szállodának két étterme van. A Tokaj kialakítása az azonos kategoriájú szállodaláncokban megszokott, az ezredforduló egyen berendezéseit idézi. A luxust a Híd étterem képviseli, amely – nomen est omen – a két épületszárnyat összekötő, üvegfalú hídon kapott helyet. Kivételes adottságú hely, ideális egy romantikus gyertyafényes vacsorához. Bár a Kálvin tér felújítási munkálatai még jócskán rontanak a kilátáson, a hangulatos, exkluzív környezet, a figyelmes kiszolgálás és a jó konyha kárpótol. A vacsorán Fekete Zoltán pohárnok volt a kalauzunk, a konyhán Császár Tamás parancsnokolt.
Az étlap és a borlap
A Korona „császári“ séfje az étlap összeállításakor nagy hangsúlyt fektetett a tipikus magyar ételek korszerűsítésére. A világ számos országát megjárt szakács ismeri a külföldi közönség ízlését. Ennek megfelelően választott az étlapra nemzetközi és kissé átalakított, könnyített, jellegzetes magyar fogásokat. A szálló – ahogy azt a Tokaj étterem neve is sejtetni engedi – különösen felkészült kíváló minőségű magyar borokból. A nemzetközi Mercure kategóriarendszer szerint gyümölcsös és könnyű borokat, kiegyensúlyozott és elegáns borokat, üde és friss borokat, illetve fűszeres, testes borokat osztályozva ajánl vendégeinek. A megkedvelt italokat kedvező áron akár meg is lehet venni a szállodában. A vacsoránkhoz Fekete Zoltán a Puklus, a Garamvári, a Takler és a György-villa boraiból is kínált, kedvencünk azonban az Árvay Pincészet 2000-es Tokaji Édes Élet Hétfürtöse lett.
A kínálat
Indításként megismerkedünk az étterem saját sütésű péksüteményeivel: az olivás, diós-mazsolás és hagymás bucik a legjobbak voltak, amit eddig kóstoltunk. A diós-mazsolás változat különösen megnyerő, szerencsére nem lép át a desszert kategóriába, az tud maradni, ami, zsömle. Az én ízlésemnek talán túlságosan is finomra hangolt körözött és vaj kíséri a péksüteményeket. A hideg előételek három ízelítővel képviseltetnek. A grillezett gombákkal készült saláta a maga természetességével hódít meg, bár a külföldi gyomroknak kedvezve talán kicsit alulfűszerezett. A grillezett kecskesajt fűszeres zöldségpürével nem hagy mély nyomokat. A harmadik ízelítő viszont igazi kreatív kompozíció: mézes savanyúkáposztával kísért, kéksajttal sütött fogas. A mézes savanyúkáposzta már önmagában is izgalmas, a kéksajt már csak pont – de, micsoda pont! – tud lenni az i-n.
A főételek terén már egyértelműen a magyaros vonal dominál. A hortobágyi húsos palacsinta korrekt, nem veszi fel azonban a versenyt a mézostyával kísért libamáj habbal. A libamáj mousse állaga remek, az íze kitűnő. A legkevésbé sikeres a mini töltött káposzta. Császár Tamás már-már lehetetlen küldetést vállalt, amikor a külföldi és magyar ízlésvilágnak egyszerre megfelelő fogásokat próbált kreálni – a töltött káposzta esetében a mérleg most a külhoni gusztus irányába billent. Nehéz feladat megítélni, meddig szabad elmerészkedni a füszerezés, a zsírosság, az ízesség változtatásában. A magyar ízlésnek, úgy vélem, e fogás esetében mindhárom kevésnek bizonyulna. A korrektség kedvéért azért hozzáteszem, nem biztos, hogy bármelyik külföldi barátom megbírkózna nagyanyám (ideális) töltött káposztájával. Ha biztosra akarnék menni, lehet, hogy Császár Tamás verziójával kezdeném a szoktatást. A bakonyi fogas sokkal kedvemrevalóbb. A kompromisszumot ezúttal a szokásos nehezebb, zsírosabb ponty lecserélése jelentette – talán sok magyar örömére is. Ízes, gazdag fogás, melyet bátran ajánlok bármely nemzet fiának. A főfogások sorát a magyaros szűzérmék zárják. Jó a koncepció, de egy kis finomra hangolás még ráférne. A húst kicsit szaftosabbra, a köretet egy leheletnyit fűszeresebbre kívánnám.
Nincs más hátra, mint a desszert. Császár Tamás méltó tudott lenni a szálloda nevéhez, és valóban megkoronázta az étkezésünket. A legegyszerűbb ötletek néha a legizgalmasabbak: a tokaji aszúval készült crème brulée a nemzetközi és magyar gasztronómia ízvilágának remek kombinálása, egyszerűen nem hagy kívánnivalót maga után. A somlói emellett már csak korrekt kísérő tud lenni – ami azért szintén maradéktalanul eltűnik a tányérról.