A tavaszi böjt a keresztények számára a bűnbánat, a lemondás és az elmélyülés időszaka. Kialakulása az ókor végére, a középkor elejére tehető. A negyvenes szám több vonatkozásban is előfordul a Bibliában: ennyi napig tartott a vízözön, ennyi évig vándorolt a pusztában a zsidó nép és Mózes is negyven napig tartózkodott a hegyen.

A görög katolikus egyház igen szigorúan veszi a böjti időszakot, különösen a hamvazószerdát és a nagypénteket: ezeken a napokon egyáltalán nem engedi az állati eredetű ételek fogyasztását. A reformátusoknál nincs előírt nagyböjt, de a nagypénteket meg szokták tartani. Kálvin szerint lehet böjtölni, de ő a lelki felkészülést állította a húsvét előtti időszak középpontjába. Egy azonban közös a különböző egyházak előírásaiban: a böjt során hús nélkül készült ételeket esznek, ez alól csak a hal képez kivételt.

Egészséges fogás a tányéron © Gyimesi Zsuzsa

A hal  egyaránt lehet a hétköznapok eledele vagy ünnepi étel. S nem is csöndben jegyeznénk meg, hogy jó lenne, ha egész évben főszerepben maradna a konyhákban. Nálunk még az egészséges táplálkozás hívei sem esznek rendszeresen halat. Ezt mutatják a statisztikák is: míg a nemzetközi halfogyasztás évi 13 kg/fő (Európában még magasabb: 22 kg évente), a hazai nem éri el a 3 kg-ot sem. Kivétel ez alól Baja és környéke, ahol viszont igen magas: 39 kg/fő évente.

A hal tápanyag-összetétele rendkívül kedvező élettani hatásait tekintve. Teljes értékű fehérjéi könnyen emészthetőek, bennük van az összes létszükségletet jelentő aminosav. A halhús vitaminban gazdag: tartalmaz A-, D-, B12-, B1- és B2-vitamint és egy kevés E-vitamint. Nem szűkölködik ásványi anyagokban, mint a kalcium, a magnézium, a foszfor, a vas és a réz. A tengeri halban jód is van, és omega-3 zsírsavak is. Ez utóbbiakat a szervezet nem tudja előállítani, pedig nélkülözhetetlenek számára.

A hal lehet zsíros húsú, mint a ponty, a lazac, az angolna, a tonhal, a makréla és a hering, vagy száraz húsú, amilyen a harcsa, a fogas, a fehér busa, a hekk, a tőkehal és a lepényhal. A hal akkor friss, ha húsa kemény és ruganyos, illata üde és – ha egészben vesszük –   kopoltyújának színe élénk. Persze frissen leginkább folyami halakhoz jutunk, a tengerek kincsei hozzánk jellemzően mélyhűtve, de már igen széles kínálatban  jutnak el. Röviddel a felhasználás előtt vegyük meg, és tartsuk addig is hűtőben.

Receptek

Hekkfilé fehérboros fokhagymamártással és rizzsel

A mélyhűtött halat előző este sós tejjel öntjük le, és hagyjuk a hűtőben kiolvadni. A sütés előtt leitatjuk róla a tejet, majd grillserpenyőben kevés olívaolajon aranysárgára sütjük. Közben egy másik serpenyőben egy kanál olívaolaj és egy kevés vaj keverékén megfuttatunk négy nagy gerezdnyi zúzott fokhagymát. Ha már finom illata van, megszórjuk egy kanálnyi liszttel, egy percig pirítjuk, majd felöntjük egy-egy deci száraz fehérborral és tejszínnel. Állandó keverés mellett kicsit beforraljuk, majd a grillezett halhoz tálaljuk. Leginkább rizs vagy újkrumpli illik hozzá, de finom párolt zöldségekkel is.

Sörtésztában sült hal

Habverővel összekeverünk 1,5 deci világos sört két tojás sárgájával és 0,3 deci olajjal, majd hozzáadjuk az előzőleg már  habbá vert tojásfehérjéket is. Az egészet óvatosan elvegyítjük 15 deka liszttel, csipetnyi sóval. Az így elkészült masszába mártjuk, majd bő forró olajban kisütjük a besózott haldarabokat. Vegyes salátával és tartármártással tálaljuk.