Korzika, ahol folyamatosan változik az étlap - galéria
Kallistena – a Szépség, így hívták a görögök a szigetet, amelyet a Földközi-tenger gyöngyszemének tartanak. A Franciaországhoz tartozó Korzika ma is rabul ejt mindenkit. S nemcsak páratlan természeti kincseivel, történelmi emlékeivel, hanem a konyhájával is.
Talán éppen azért, mert a korzikai konyha fő jellemzői az egyszerűség, természetesség, frissesség. Nem mellékesen pedig két gazdag ízvilág keveredik: az olasz és a francia. A sziget levegőjét kakukkfű, rozmaring, levendula illata fűszerezi. A dús legelőkőn juhok és kecskék híznak, a szelídgesztenye-erdőkben vaddisznók nevelkednek, a tenger gyümölcsei a térség legtisztábbnak tartott lelőhelyeiről kerülnek ki. A hegyvidéken termelt vagy termesztett alapanyagok többségét helyben dolgozzák fel. Így nem ritka, hogy az éttermekben nincs állandó étlap, mert mindig a legfrissebben kapható, aznapi piaci kínálatból készítik az ételeket.
© Gőgh Csilla |
Korzikán bőven terem a gesztenye, így nem csoda, hogy a vaddisznó is jóllakik. Gyakran kondányi vadmalacok bukkannak fel úton-útfélen. Az állatok teljes nyugalommal korzóznak az autóutakon, már-már sértésnek veszik, ha valaki letessékeli őket. A húsuk rendkívül ízletes, így előbb vagy utóbb zamatos sonkák, kolbászok és terrinek lesznek belőlük.
A sziget vendéglőiben rengeteg halfogás közül is választhatunk. Az egyik nagy kedvenc a Szent Péter hal, de az igazi helyi specialitás az Aziminu, vagyis a korzikai „halgulyás”. Rokonságot mutat a marseille-i hallevessel, a bouillabaise-zel, csak sokkal sűrűbb. Borssal, chilivel, fokhagymával, hagymával, paradicsommal, babérlevéllel, kakukkfűvel készítik; kenyérrel sűrítik, az alapléhez kis rákokat, apró halakat passzíroznak. Legalább öt-hatféle hal és jó adag rák, kagyló kerül bele. Nem ritka egyébként, hogy második fogásként a különféle grillezett halakhoz, vagy akár egy szép homárhoz is tésztát kínálnak. Például paradicsommal, olívabogyóval töltött raviolit vagy canellonit.
A korzikaiak édesszájúak, se szeri, se száma a süteményeknek, amelyek még a piacokon is nagy halomban állnak. A Fiadone a helyi ricottából, citromosan készülő sajttorta. A Canistrelli teasüteményféle, amit előszerettel majszolnak a Pastishoz, kedvenc ánizspálinkájukhoz, de még borhoz is. S mert a szigeten rengeteg a gesztenye, természetes, hogy mindenféle desszert, fagylalt, keksz, és lekvár készül belőle, és egyes ételek ízesítéséhez is használják. A gesztenyeleves például állítólag Napóleon kedvence volt.
Napóleonos bögre, császáros póló helyett azonban érdemesebb egy zacskó gesztenyelisztet, vagy a helyiek kedvencét, néhány üveg gesztenyesört beszereznünk. Utóbbit Pietra néven leljük fel, s még azoknak is ízlik, akik nem kifejezetten sörpártiak. Ugyancsak kedvelt a gesztenyebor.
A sziget Franciaországhoz tartozik, ez már önmagában elég ahhoz, hogy virágozzék a borkultúra. Nyolc önálló borvidékük van, a legnevezetesebb pincék Patrominióban találhatók. A helyiek számos manufaktúrában, kis üzemben főznek párlatokat is. A leghíresebb a Myrthe, azaz feketeáfonya-likőr és a citrusos Cédrat.
Édes élet Korzikán A Moelleux au chocolat receptje |
Hozzávalók 6 főre: 180 g főző étcsokoládé, 115 g vaj, 6 tojás, 150 g porcukor, 96 g liszt, csipet só. Elkészítés: 200 fokra előmelegítjük a sütőt. Kis, muffinhoz hasonló formákat kivajazunk és kilisztezünk, majd megolvasztjuk a csokoládét és a vajat egy tálban. Egyenletesre keverjük a tojásokat a cukorral, hozzáadjuk a lisztet, majd az olvasztott csokit és vajat. Alaposan összekeverjük, de lassan, hogy ne legyen buborékos, majd beleöntjük a formákba. A közepükbe még belenyomunk egy-egy kocka olvadós csokit. Tíz pernyi sütés következik, közben ne nyitogassuk a sütőajtót. Akkor jó, ha a közepe kissé lágy marad. A leggyakrabban vanília- vagy gesztenyefagylalttal, karamellszósszal és gyümölcsöntettel szervírozzák. |