Szétvert civilek, korrupcióellenes intézkedésnek álcázott leszámolás, politikailag kontrollált ügyészek, sarokba szorított újságírók, választók nyakában lihegő rendőrök. Grúzia Moszkva halálos szorítása alatt vergődik, a most szombaton rendezendő választások esélyt jelentenek a szabadulásra. Az Európai Unió biztonságát is alapvetően befolyásolja, lesz-e béke és demokrácia az egyre mélyebb válságba süllyedő Kaukázusban. A HVG választási riportja.
Szavazzatok a „globális háború pártja ellen” – szünet nélkül ezt szajkózza hetek óta a kormánypárt Grúziában. A költői nevű Grúz Álom párt orbánival vetekedő propagandagépezetet tart fenn az országban, és a magyar olvasó számára jól ismert „békepártiság” ma a kiemelt üzenet ott is.
Szétbombázott ukrán iskola, városrész, autópálya, templom néz farkasszemet a felújított grúz iskolával, városnegyeddel, autópályával és templommal azokon a plakátokon, amelyek Tbiliszi minden utcasarkán ott virítanak az utóbbi hetekben. Félelemet kelt és megosztja a lakosságot ez az ék egyszerűségű vizuális hadviselés. A Grúz Álom párt kampánya mindent visz és mindent leural, ellenzéki üzeneteket alig-alig látni.
Tudja jól a grúz hatalom, mivel kell ijesztgetni az embereket: az ukrán háború réme a történelmi tapasztalatok és a közelmúlt eseményei miatt még a magyarországinál is érzékenyebb reakciókat vált ki. Legutóbb 2008-ban bombázta Oroszország a két „szakadár” grúz megyét, Dél-Oszétiát és Abháziát. Azóta több kísérlet is történt az elszakadásra, ma a két szakadár megye önmagát a Dnyeszter-menti régióval együtt az „el nem ismert tagállamok” szövetségeként határozza meg.
„A grúzok nyílt sebeként él a 2008-as háború emléke. Jobban ki vannak ezért téve a félelemkeltésnek, kormánypropagandának, és könnyebben manipulálhatóak az EU ellen” – magyarázza Nino Nakasidze, a vezető ellenzéki Mtavari Arkhi tévécsatorna igazgatóhelyettese, hogyan működik errefelé a mindent megbénító hangulatkeltés és a befolyásolás.
Olyan országban történik mindez, ahol az összes európai uniós tagságra aspiráns állam közül toronymagasan a legnagyobb, 85 százalékos az EU- és NATO-csatlakozás támogatottsága. Eközben a 2012 óta kormányzó Grúz Álom párt vezetése negyedik kormányzati ciklusára készül, a bebetonozott hatalom mögött az Oroszországban meggazdagodott grúz oligarcha, Bidzina Ivanisvili áll, aki alig leplezi a Kreml iránti lojalitását.
A helyzet sok szempontból nagyon hasonlít ahhoz, ahogy a magyar kormánypárt megerősítette a pozícióit az elmúlt másfél évtizedben. Ez derült ki a helyi civil szervezettekkel, ellenzéki újságírókkal, ifjúsági érdekvédőkkel és ellenzéki politikussal október elején, Tbilisziben folytatott háttérbeszélgetéseinkből. Az elmúlt évtizedben fokozatosan építették le Grúziában is a jogállamiságot, szorították sarokba az ellenzéki pártokat, korlátozták a szólás- és véleményszabadságot, építettek ki médiakontrollt és indítottak menetrendszerű gyűlöletkampányokat különböző társadalmi csoportok ellen.
„A grúz állam léte is veszélybe kerül, ha elveszítjük ezt a választást, Magyarország – a választások alakulásától függetlenül – legalább uniós tagállam marad, és ott továbbra is bízni lehet az uniós jogérvényesítésben” – Badri Japaridze, a LELO ellenzéki párt elnöke kérdésünkre így foglalta össze a két ország helyzete közötti különbséget.
Némi reményt adnak az új grúz, arányos választási rendszert biztosító szabályok, sikeres ellenzéki összefogás esetén idén van esély a kormányváltásra. Az ország 1991-es függetlenedése óta most először alakíthatnak szabadon pártkoalíciót az ellenzéki pártok Grúziában – függetlenül attól, hogy milyen pártszövetség részeként jutottak mandátumhoz. Korábban új parlamenti koalíció alakítására nem volt mód, mindenki abban a csoportban végezte a törvényhozásban a munkáját, amely csoporttal átlépte a parlamenti küszöböt, függetlenül attól, hogy ezek a tömörülések ideológiai szempontból a ciklus alatt fenntarthatók-e. Ebből a szempontból ez az első, igazán szabad és arányos választás, 3,2 millió választópolgár vesz rész rajta, hogy 150 parlamenti hely elosztásáról döntsön.
Bár a parlamenti koalíciók alakításának feltételein könnyítettek, a választási küszöböt a nemzetközi megfigyelők és az EU illetékes szerveinek kifejezett kérésére sem csökkentették. Az a párt jut mandátumhoz, amelyik egyedül vagy választási szövetségben megszerzi a voksok 5 százalékát. Ezzel a megszorítással magyarázható, hogy a legutóbbi, 2020-as választásokon csak a Grúz Álom és az UNM pártok kerültek be a parlamentbe.
Az idei választásokra az ellenzék 3000 fős civil aktivista hálózatot hozott létre. A civilek az ország összes választókörzetében követik a voksolás tisztaságát. A kormány viszont a belső elhárításért felelős rendőri szerveket bízta meg a felügyelettel úgy, hogy különleges jogosítványokat is adtak a belügyeseknek. Ha a rend őrei úgy ítélik meg, hogy szabálytalanság történt, jogukban áll az érintett szavazóponton leadott voksokat érvényteleníteni.
A civileken jelentős a kormányzati nyomás, a grúz „szuverenitásvédelem” jegyében külön „ügynöktörvényt” fogadtak el, és ezt épp a választások tisztaságát felügyelő Transparency International Georgián „tesztelték”. A TI értette az üzenetet és jelezte: szívesen kiszáll a szavazás megfigyeléséből. Reakcióként sorra jöttek a választás tisztaságát és hitelességét megkérdőjelező nemzetközi nyilatkozatok. Ennek hatására a kormány elállt az ügynöktörvényben foglaltak kikényszerítésétől, legalábbis átmenetileg, így a TI is maradt szavazatokat számlálni. A politikai nyomás súlyosságát jelzi, hogy az országban regisztrált 10 ezer civil szervezet és médiaorgánum mindössze 2 százaléka regisztrálta magát „külföldi ügynökként”, a többség tudatosan bojkottálta azt.
Elen Kostaria, az ellenzéki liberális Droa párt vezetője, korábbi grúz euroatlanti integrációért felelős miniszter úgy fogalmaz: helyesebb népszavazásként tekinteni az október 26-i választásra. A tét az, továbbra is fennmarad-e a grúz államot bekebelező orosz oligarcha rezsim, vagy sem. „Az egyetlen független intézmény a nagyrészt formális grúz elnök pozíciója” – teszi Kostaria. Minden más, így az igazságügyi rendszer, az oktatás, a média és a választási rendszer is alá van rendelve a kormányzati kontrollnak.
Jól jellemzi milyen mértékben ejtették foglyul az állami szervezeteket, hogy Szalome Zurabisvili elnöknő 2024 májusában 9 pontos Grúz Chartát tett közzé, és ehhez minden ellenzéki párt csatlakozott. Az aláírok az európai integrációt akadályozó törvények visszavonását, a bírói rendszer reformját, az ügyészség függetlenségét, önálló korrupcióellenes testületek létrehozását, a grúz Nemzeti Bank függetlenségének garanciáját és demokratikus, szabad választási rendszert követeltek.
Sürgős változásra van szükség, mert az oligarcharezsim kiépítésévél párhuzamosan az EU-integráció ellen hangolta a kormány a grúz társadalmat. Pedig az uniós politika támogató, a legutóbbi EU-csúcson a tagállamok állást foglaltak Grúzia integrációja mellett, ugyanakkor komoly aggodalmukat fejezték ki a grúz kormány európai alapértékekkel ellentétes intézkedései miatt.
Annak ellenére támogatja Brüsszel az ország tagjelölti státuszát, hogy Grúzia nem teljesítette a kijelölt 12 feltételt ehhez. Brüsszel támogatásával szemben Moszkva szava áll: Ivanisvili pártjától azt várja a Putyin-rezsim, tegyen meg mindent az euroatlanti integráció hátráltatásáért.
A parlament Tbilisziben hajlott az orosz „jó szóra”. Az elmúlt egy évben, második nekifutásra elfogadták az „orosz törvénynek” becézett, nálunk külföldi ügynöktörvényként ismert jogszabályt. Majd megkönnyítették az orosz offshore cégek tőkebeáramlását, LMBTQI-ellenes, úgynevezett „családvédő” törvénycsomagot fogadtak el. És, hogy a Brüsszel ellenes kormányzati pozíció egyértelmű legyen: a bírák kinevezését, illetve felmentését is szorosabb politikai kontroll alá vonták.
Kézivezérelt ügyészség, politikai nyomás a bíróságokon, politikai kinevezettek az elvileg független intézményekben – így működik most a grúz autokrácia. A kormány több frontot nyitott: a grúz hadsereggel kifejezetten feszült a viszonya, mert azzal a Putyin rezsimmel szövetkezik a kabinet, amely háborút indított a grúz területek ellen.
Mivel egyre élesebbek a társadalmi ellentétek, egyre szigorúbban működik a kormányzati propaganda is. Az ellenzéki médiát előbb anyagilag lehetetlenítették el, majd – az orosz módszereknek megfelelően – megkezdődtek az újságíróverések is. A francia AFP hírügynökség helyi tudósítója, Zaza Abasidze a HVG-nek azt mesélte, az úgynevezett orosz törvény elfogadása után hónapokon át paprika spray-vel a zsebében közlekedett, annyira tartott a támadásoktól. Többször szorították sarokba a kormányzati propaganda által felbujtott és következmények nélkül erőszakoskodó szélsőjobboldali csoportok.
A médiamunkásoknál is rosszabb helyzetben vannak az LGBTQI közösség tagjai, akikkel szemben rendszeressé és következmények nélkülivé vált a szélsőséges csoportok erőszakoskodása – mesélik a grúz Pride mozgalom szervezői, akiknek három évvel ezelőtt irodájukat is szétverték a támadók Tbilisziben.
A kormány az antikorrupciós hivatalt is az ellenzékkel szembeni fegyverként használja. A Transparency Georgia szenior korrupciós szakértője, Alexander Kevkisvili arra emlékeztet: öt éve működik a hivatal, de még egyetlen gazdasági visszaélést sem tárt fel. Ellenben minden egyes ellenzéki párt és minden egyes ellenzéki pártvezető ellen külön is korrupciós vizsgálatok folynak. A LELO elnök Japaridze azt mondta többször behívták „kihallgatásra” a korrupcióellenes hivatalba, és azt mondták neki: ha nem tetszik a rendszer, szabadon elhagyhatja az országot. Az ismert ellenzéki politikus válasza rövid és egyértelmű volt: a barátságosnak nem mondható ösztönzés ellenére is marad Grúziában.
Ez a cikk az n-ost által szervezett és az Erste Stiftung által finanszírozott tényfeltáró újságíróút részeként íródott.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
