Ha érvényesül a papírforma, akkor hétfő este kiderül, hogy kik fogják betölteni az EU csúcspozícióit. Ugyan a hivatalos döntésre még várni kell jövő hétig, de az uniós állam- és kormányfők pár óra múlva megegyezhetnek a nevekről.
Informális EU-csúcsot tartanak hétfő este Brüsszelben, amelynek célja a választások eredményeinek értékelése. Ugyanakkor az elmúlt napok rendkívül intenzív háttértárgyalásainak eredményeként a tagállami vezetőknek meg kell nevezniük jelöltjeiket, választottjaikat a fontos pozíciókra. A következőkről van szó:
- az Európai Bizottság elnökének személyére javaslatot kell tenni, ennek a jóváhagyása az Európai Parlament feladata;
- meg kell választani az Európai Tanács elnökét és
- a külügyi főképviselőt.
Valamennyi döntést minősített többséggel kell meghozni. Az alapszerződések értelmében a személyi döntések során a tagállami vezetők figyelemmel vannak a választások eredményére. Ez egy olyan fordulat, amelyet az Európai Parlament évek óta sikertelenül próbál megtorpedózni az úgynevezett csúcsjelölti rendszerrel. Utóbbival azt akarták elérni, hogy a választásokon győztes pártcsalád listavezetője legyen az Európai Bizottság elnöke. Az állam- és kormányfők azonban nem akarják, hogy ilyen kötelezettség nehezedjen rájuk, ezért fenntartják maguknak a döntés jogát – persze, ígérik, figyelembe veszik a választás eredményeit.
Öt éve Manfred Weber volt a választásokon akkor is győztes Európai Néppárt csúcsjelöltje, neki azonban nem volt meg a kellő támogatottsága az állam- és kormányfők között, majd Merkel és Macron alkuja révén egyszer csak megjelent Ursula von der Leyen, akit akkor még Orbán Viktor is alkalmasnak talált. Idén minden valószínűség szerint a tagállamok akarata egybeesik a csúcsjelölti rendszer sugallatával, Von der Leyen kitartóan és jól lobbizott, a Néppárt az ő irányításával nagyot nyert – szóval több mint valószínű, hogy őt jelölik a tagállamok.
Tudni kell, hogy a vezetők kiválasztása során egy bonyolult mátrixon belül kell mozogni, ami a következő elemeket tartalmazza, azzal kiegészítve, hogy ehhez a csomaghoz hozzá kell érteni az Európai Parlament elnökét is, akit a Parlament választ meg:
a négy személynek meg kell jelenítenie a különböző nagy pártcsaládokat, ügyelni kell a nemek közötti megfelelő arányra, a személyek kiválasztásakor az EU különböző régióinak is meg kell jelennie.
Ehhez még hozzá szokták venni, hogy lehetőleg az úgynevezett „új” tagállamok, tehát a 2004 óta csatlakozottak is rendelkezzenek képviselettel.
A politikai casting most ott tart, hogy a német, néppárti Ursula von der Leyen esélyes a bizottság elnöki tisztére. Az Európai Tanács elnöke jelenleg Charles Michel, az ő utóda minden bizonnyal a portugál szociáldemokrata António Costa lesz. A külügyi főképviselővel kapcsolatban már több vita volt a tagállamok között, de most többé-kevésbé konszenzus látszik kialakulni Kaja Kallas észt miniszterelnök, liberális politikus személye körül. Az EP elnöki posztjának várományosa pedig a máltai, néppárti Roberta Metsola, aki újrázhat ebben a tisztségben, és még 2,5 évig irányíthatja az uniós törvénygyárat.
Van tehát két néppárti, egy szociáldemokrata és egy liberális, három nő és egy férfi, keleti, nyugati és déli. A feltételek, ha nem is tökéletesen, de teljesülnek. Ha bármelyik személyt kivesszük, akkor újra lehet kezdeni a tervezést. Mindezzel együtt fájó, hogy a közép-európai régiónak ezúttal sem jut erős pozíció.
A Bizottság elnökét és a külügyi főképviselőt öt évre választják, a Tanács és a Parlament elnökének mandátuma 2,5 évre szól, de ugyanennyivel meghosszabbítható. Eddig az Európai Tanácsnak valamennyi elnöke (2009-től a belga Herman van Rompuy, 2014-től a lengyel Donald Tusk, 2019-től a belga Charles Michel) duplázott, a Parlament esetében ez legutóbb azért nem történhetett meg, mert David Sassoli az első mandátumának a végén elhunyt, őt váltotta Metsola.
Mi lehet a bizonytalanság? A parlamenti többséget adó informális nagykoalíciónak jelenleg 405 képviselője van, ez a szám még nőhet, de nem számottevően. Az abszolút többség 361 szavazat, ami első ránézésre sima ügynek tűnik. De tudni kell, hogy Von der Leyennek a szélsőjobbal, konkrétan az olasz Giorgia Melonival fenntartott jó kapcsolata gyanús számos szociáldemokrata szemében. És az Európai Néppárton belül sem egységes a tábor, mert amikor pár hónapja Bukarestben hivatalosan is csúcsjelöltnek választották a német politikust, akkor a 800 küldöttből csak 500 szavazott, és azok közül is csak 400 támogatta Von der Leyent.
Ugyancsak intő jel, hogy öt évvel ezelőtt az európai parlamenti szavazás minimális sikert hozott, Ursula von der Leyennek mindössze kilenccel volt több támogató szavazata, mint amennyire szüksége volt. Nem véletlen, hogy próbál biztonsági tartalékot szerezni, például a zöld átállás folytatásának ígéretével a Zöldeknél, vagy – a legújabb, de egybehangzó sajtóhírek szerint – Meloninál azzal, hogy erős portfóliót és bizottsági alelnöki pozíciót ígér az európai konzervatívok pártcsaládjából származó biztosjelöltnek – jó eséllyel az olasznak.
A hétfő esti informális csúcstalálkozó után a személyi döntéseket majd a jövő heti, kétnapos, rendes EU-csúcson véglegesítik, Ursula von der Leyent pedig az EP július 18-án választhatja meg, miután július 16-án megtartják az alakuló ülést, ahol elnököt választ magának a Parlament.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
