Jelenleg potenciálisan kilenc új ország jöhet számításba: a hat nyugat-balkáni ország mellett Ukrajna, Moldova és Grúzia. Ők a csatlakozás különböző szintjein állnak, egyelőre nincs konkrét csatlakozási időpont egyik ország esetében sem. Charles Michel, az Európai Tanács elnöke tavaly augusztus végén úgy fogalmazott, hogy mind az EU-nak, mind a tagjelölt országoknak készen kell állniuk arra, hogy 2030 után bővüljön a közösség. Ez azonban számos átalakítást, változást feltételez nemcsak a tagjelölt országok részéről, hanem az EU-tól is. 

Az Európai Bizottság dokumentuma négy területet vett sorra: értékek, politikák, költségvetés és kormányzás. A központi gondolat az, hogy 

az EU-nak úgy kell mélyülnie, ahogy bővül. 

Ami a döntéshozatali eljárást és ezen belül a szavazásokat illeti, a dokumentum úgy fogalmaz, hogy „a 27 tagállamból álló Unióban már felmerülnek kérdések az EU cselekvőképességével kapcsolatban. Ez különösen a Tanácsban az egyhangú szavazás szabályait érinti. Míg a legtöbb határozatot ma már minősített többséggel hozzák meg a Tanácsban, bizonyos területeken a döntéseket egyhangúlag kell meghozni a Tanácsban, mint az adóügyi, külpolitikai és bizonyos szociális kérdésekben. Egy nagyobb Unióban még nehezebb lesz elérni az egyhangúságot, és megnő annak a kockázata, hogy egyetlen tagállam blokkolja a döntéseket”.

Az Európai Bizottság ezért nem konkrétan azt javasolja, hogy töröljék el a tagállami vétó lehetőségét, hanem az uniós jogban egyébként ismert, bár nem alkalmazott úgynevezett passerelle (áthidaló) klauzula érvényesítését tartanák jónak. Ez az uniós alapszerződésben már létező formula lehetővé teszi az egyhangúságról a minősített többségi szavazásra való áttérést a Tanácson belül a kulcsfontosságú területeken. A záradék aktiválásához az Európai Unió Tanácsa vagy az Európai Tanács egyhangú döntésére van szükség. Vagyis tulajdonképpen a tagállamoknak egyet kell érteniük abban, hogy lemondanak a vétójogukról egy bizonyos kérdésben.

A Bizottság emlékeztet arra, hogy 2018-ban és 2019-ben konkrét javaslatokat fogalmaztak meg erre vonatkozóan a külpolitika, az adópolitika, a szociálpolitika, az energia- és klímapolitika területén, de ezeket nem vitték tovább, vagyis elhalt a tagállamok ellenállásán. Azóta különböző megoldásokat használtak, például úgynevezett vészfékmechanizmust vagy a konstruktív tartózkodást. Utóbbival élt pár napja Magyarország, amikor úgy hagyta a kormány jóvá, hogy Ukrajnának újabb 5 milliárd eurót különítsenek el fegyvervásárlásra, hogy nem vétózott, hanem konstruktívan tartózkodott. A téma érzékenységére utal az Európai Bizottság is. 

Egyes tagállamok ellenállnak az egyhangúságról a minősített többségi szavazásra való átállásnak, mivel attól tartanak, hogy az alapvető stratégiai nemzeti érdekű kérdésekben elszigetelődnek. A Bizottság úgy véli, hogy el lehet távolodni az egyhangúságtól a tagállamok stratégiai érdekeinek kockáztatása nélkül 

– áll a dokumentumban. Hozzáteszik, hogy az áthidaló klauzula alkalmazását meg kell támogatni „megfelelő és arányos” biztosítékokkal. Ilyen lehet a „jobb teljesítményorientáció, beleértve a reformok végrehajtásához nyújtott pénzügyi támogatást, a politikai feltételekhez való kötöttséget”, illetve azt a jogot, hogy a vitatott kérdést az Európai Tanács, tehát az állam- és kormányfők fóruma elé vigyék. 

A dokumentum egy vitaanyag, amely hivatkozási alapként szolgálhat majd az erről szóló eszmecserék során.