Lengyelország tavaly májusban adta be nemzeti helyreállítási tervét és idén június 1-jén kapta meg rá az Európai Bizottság jóváhagyását. Az uniós tagállamok 2020 decemberében döntötték el – a jogállamiság miatti lengyel és magyar vétófenyegetés feloldásával –, hogy egy 750 milliárd eurós alapot hoznak létre, hogy segítse a koronavírus utáni gazdasági talpráállást. Minden tagállamnak el kell készítenie a felhasználásra vonatkozó tervét, amelynek tartalmazni kell, hogy mekkora vissza nem térítendő támogatásra és mekkora hitelre tart igényt. Ezek természetesen maximált keretek. A lengyel „gazdaságélénkítési és ellenállóképesség-növelési” program értéke 35,4 milliárd euró: 23,9 milliárd támogatás és 11,5 milliárd kölcsön.

Lengyelország esetében azért húzódott ilyen sokáig az eljárás, mert előbb az Európai Bizottság, majd pedig az Európai Bíróság is úgy találta, hogy a lengyel igazságszolgáltatási reform ellentétes az uniós joggal, elsősorban az úgynevezett fegyelmi kamara miatt, amelyben túl nagy befolyása van a kormánypártnak. Ezt az akadályt kellett elhárítani, hogy meginduljanak az uniós pénzek útjából, az ehhez szükséges jogszabályt pedig a múlt héten hozták meg a lengyelek. Az Európai Bizottságnak tehát nem konkrétan a lengyel tervvel volt gondja, hanem azzal, hogy az uniós pénzek elköltésének ellenőrzését egy politikailag befolyásolt bíróság végzi el.

Ahhoz azonban, hogy a lengyelek pénzt kapjanak, további feltételeknek is meg kell felelniük, a jóváhagyó döntésében a brüsszeli testület többek közt három mérföldkövet jelölt meg:

1. a bírák fegyelmi rendszerének reformja, új testület létrehozásával és a fegyelmi felelősség új alapjaival – határidő 2022 második negyedév,
2. a Legfelsőbb Bíróság Fegyelmi Kollégiumának határozataival érintett bírák ügyeinek felülvizsgálati eljárása – határidő 2022 második negyedév,
3. utólagos ellenőrzés a felülvizsgálati eljárás befejezésének biztosítására – határidő 2022 negyedik negyedév.

Vagyis a jogellenesen felállított fegyelmi kamara bírákkal szembeni összes ügyét külön bíróság elé kell terjeszteni, amelynek pártatlannak kell lennie. Azt is rögzítették, hogy a bírák nem vonhatók fegyelmi felelősségre azért, mert kérdéseket tettek fel az Európai Bíróságnak és az általuk meghozott döntések tartalmáért sem.

Az első feltételt teljesítették, a másodiknak még ebben a hónapban eleget kell tenni. Ennek azért van jelentősége, mert csak akkor lehet kifizetési igényt előterjeszteni, ha az első két pontban írtak megvalósultak. Mindezt a lengyel kormány vállalta, így a keretből idén várhatóan 4 milliárd eurót fognak kapni.

Ami pedig a konkrét terveket illeti: 49 reformot és 53 beruházási projektet tartalmaz a dosszié, a források 42,7 százalékát az éghajlatváltozás elleni küzdelemre, 21,3 százalékát a digitális átállásra fordítják. Mindezzel reményeik szerint 105 000 munkahelyet teremtenek és a következő húsz évben a GDP 15 százalékos növekedését érik el.

Az eljárás hivatalos folytatása az, hogy a tagállamok négy héten belül jóváhagyják a bizottsági ajánlást. Az EUrologus figyelmét uniós források arra hívták fel, hogy ez a helyzet legalább két szempontból igen előnyös a lengyelek számára:

1. További mintegy 25 milliárd euró válik elérhetővé számukra, amely részben a fel nem használt hitelrészt, részben pedig az ide becsatornázott és az orosz energiáról való leválást szolgáló REPowerEU nevű alapból rájuk eső részt jelenti,
2. Ha a feltételeket rendben teljesítik, akkor megszűnik az ok, amiért a 7-es cikkely szerinti eljárást velük szemben folytatják. Tovább gondolva: ha ebből kikerül Lengyelország, akkor vége lesz a Magyarországgal eddig fenntartott dacszövetségnek. Tehát az EU képes lehet a legsúlyosabb szankciókat is meghozni, ha a magyar kormány továbbra is sérti a jogállamisági elveket, mert a lengyelek nem fognak pusztán azért vétózni, mert hasonló helyzetben a magyarok is vétóznának a javukra.

Ami egyébként a magyar helyreállítási tervet illeti: bizottsági tisztviselőktől úgy értesültünk, hogy a tárgyalások továbbra is folynak a jogszabályban meghatározott kritériumok alapján. Forrásunk ugyanakkor egyértelműen kijelentette, hogy a magyar tervet nem módosították az elmúlt hónapokban. Ez azért fontos, mert a magyar kormány eredetileg – tavaly áprilisban – csak a vissza nem térítendő – akkori árfolyamon számolva – 2500 milliárd forintra pályázott, de idén márciusban Orbán Viktor azt mondta, hogy a 3300 milliárd forintos hitelre is igényt tartana. Ehhez azonban módosítani kellene a tervet, de ez nem történt meg. Ráadásul ami tavaly még 2500 milliárd forint volt, az mostanra csak 2000. A vártnál kisebb gazdasági visszaesés és a robusztus növekedés miatt ugyanis kiigazították az arányokon alapuló számokat, ami mínusz 1,3 milliárd eurót jelentett. Ennek az összegnek a 70 százaléka pedig napról napra nagyobb veszélyben van. Ha ugyanis ez év végéig nem fogadják el a tagállamok a magyar tervet a bizottsági ajánlás alapján, akkor a lehívható vissza nem térítendő összeg 70 százaléka elvész – így szól a jogszabály.

A bizottsági jóváhagyást követően egy hónappal dönt a Tanács, majd két hónap áll rendelkezésre a szerződés véglegesítésére a Bizottság számára. Ez már három hónap és figyelembe kell venni a nyári szünetet is…