A szociális jogok európai pillérének egyik alapelve a tisztességes, megfelelő életszínvonalat biztosító bérezés. Erre vonatkozó jogszabály azonban még nem született, ezt a hiányosságot igyekszik pótolni az Európai Bizottság javaslata, amelyet bő egy évvel ezelőtt terjesztettek elő. Az ezzel kapcsolatos álláspontjukat mostanra hangolták össze a tagállamok. “A munka- és életkörülmények javítása érdekében ez a tervezet keretet hoz létre a törvényben meghatározott minimálbér megfelelő szintjének előmozdítására, a bérmegállapításról szóló kollektív tárgyalások elősegítésére, valamint a minimálbérre jogosult munkavállalók minimálbér-védelemhez való hatékony hozzáférésének javítására” - áll a döntés után kiadott közleményben.

A munkáért fizetni kell. Nem fogadhatjuk el, hogy azok az emberek, akik minden energiájukat a munkájukba fektetik, továbbra is szegénységben élnek, és nem engedhetik meg maguknak a megfelelő életszínvonalat. Ez a törvény nagy előrelépés lesz e cél felé

- jelentette ki a soros elnökség nevében Janez Cigler Kralj szlovén munkaügyi, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter.

Minden uniós országban érvényben van egyfajta gyakorlat a minimálbérrel kapcsolatban, a tagállamok többségében ez a díjazás gyakran nem fedezi az megélhetési költséget. AZ EU-ban 10 minimálbérért dolgozó munkavállalóból 7 megélhetési gondokkal küzdött 2018-ban. A havi minimálbérek között 2021-ben komoly eltérések voltak az Unióban, a bulgáriai 332 eurótól egészen a luxemburgi 2202 euróig.

21 tagállamban, közöttük Magyarországon, jogszabály rögzíti a minimálbért, hat országban azonban kollektív szerződések rendelkeznek erről. Ezt a mintát követi Svédország, Finnország, Ausztria, Olaszország, Ciprus és Dánia. A bizottsági szándék éppen ez utóbbiak irányába mozdulna el. Az általános tapasztalat az, hogy azokban az országokban, ahol elterjedtebb a kollektív tárgyalások gyakorlata, általában kisebb az alacsony bérű munkavállalók részaránya. Ezzel párhuzamosan magasabbak a minimálbérek és nem annyira jellemző a béregyenlőtlenség.

A miniszterek egyetértettek abban, hogy az országoknak elő kell mozdítaniuk a szociális partnerek kollektív tárgyalásokba való bekapcsolódási képességének erősítését. Ha kollektív tárgyalási lefedettségük 70 százalék alatt van, akkor akciótervet is ki kell dolgozniuk a kollektív tárgyalások előmozdítására. Az EU-ban hatalmas eltérések vannak ezen a téren: Litvániában, Lengyelországban, Észtországban vagy Magyarországon 20 százalék körüli, vagy annál kevesebb a kollektív szerződéssel érintett munkavállalók aránya, míg Ausztriában 98 százalék, és 90 fölötti az arány például Franciaországban, Finnországban és Belgiumban is.

A javaslat szerint azok a tagállamok, ahol jogszabályban meghatározott minimálbérrendszert alkalmaznak, eljárási keretet kell létrehozniuk a minimálbérek stabil és egyértelmű megállapítására és aktualizálására.

A szakszervezetek hatékonyabb bevonása, általában, az érdekképviseletekkel történő folyamatos és kötelező egyeztetés már lehet egy olyan pont, amelyik a magyar kormánynak nem tetszik. Hivatalosan azonban nem erre hivatkozik Magyarország, amikor a javaslattal szemben foglalt állást.

A vita során a magyar kormány álláspontját Baranyai Gábor nagykövet-helyettes ismertette. Elmondta, hogy a magyar dolgozók 100 százalékára vonatkozik a minimálbér-rendszer. Ennek összege 2010 óta folyamatosan emelkedik, ma két és félszer akkora, mint 11 éve volt. És a magyar kormány azt is vitatja, hogy egy ilyen jogalkotásra az Európai Unió egyáltalán rendelkezik-e a kompetenciával.

A jogalkotás a magyar szembenállástól függetlenül folytatódik.