Jelentős változás előtt állnak az európai politikai meghatározó színterei, ez pedig komolyan rontja a magyar kormány esélyeit arra, hogy záros határidőn belül megegyezzen az Európai Bizottsággal a helyreállítási tervről. Ehhez jön, hogy az imázsára kényesen vigyázó Ursula von der Leyen-kabinet számára a jogállamiság védelme hitelességi kérdéssé vált: ekkora nyomás alatt már nem egyezhet meg csendben a koronavírus-válság utáni helyreállítási támogatásokról a lengyel és a magyar kormányokkal úgy, hogy azok nem hajtanak végre érdemi reformokat.

Ahogy korábban megírtuk, az Európai Bizottság szeptember 30-ig hosszabbította meg határidejét annak, hogy a magyar és a lengyel kormányok helyreállítási terveit jóváhagyja.

De ha a brüsszeli testület úgy ítéli meg, tovább jegelheti az ügyet – amit minden valószínűség szerint meg is fog tenni, ugyanis a politikai logika ezt diktálja.

Az, hogy a „Dühíti-e önt Brüsszel?” óriásplakátok árnyékában a kötcsei piknikre tartó fideszes elit hirtelen elkezdett elkötelezett EU-párti nyilatkozatokat tenni (a Telex készített ebből videóösszeállítást), nem lesz elég ahhoz, hogy a politika magas szintjéig jutó korrupció és az igazságügy függetlensége miatt aggódó Bizottság zöld utat adjon a 2500 milliárd forintos támogatásnak.

Érdemi reformokra várnak

Didier Reynders jogérvényesülésért felelős uniós biztos a Financial Timesban csütörtökön megjelent interjújában kijelentette: a párbeszéd ideje lejárt Varsóval, és logikus, hogy az EU nem fog addig semmit sem a lengyel kormány rendelkezésére bocsátani a 36 milliárd eurós helyreállítási alapból, amíg nem változtatnak érdemben a bírói függetlenséget és az uniós jog elsőbbségét súlyosan veszélyeztető fegyelmi eljáráson. (A Bizottság döntéséről itt számoltunk be, az azt kritizáló kormányhatározatról itt, a lengyel jogállamiságról szóló elemzésünk pedig itt olvasható.)

Reynders hasonló üzenetet fogalmazott meg lapunknak adott interjújában júliusban:

jó ideje egyértelművé tették, milyen igazságügyi és korrupcióellenes reformokat várnak el a magyar kormánytól, és míg azok nem teljesülnek, Budapest ne számítson a helyreállítási pénzre.

Persze van abban némi irónia, hogy a Bizottság ilyen határozatottan és következetesen kezdte el védeni a jogállamiságot, hiszen az elmúlt tíz évben az Orbán-kormány ügyes taktikázással a legtöbb esetben el tudta kerülni, hogy a testület kötelezettségszegési eljárást indítson a demokratikus normák alapján aggályos jogszabályok miatt: az utolsó pillanatban mindig végrehajtottak egy minimális változtatást a kifogásolt törvényszövegen, ami pontosan elég volt az amúgy sem túlságosan harcias intézménynek ahhoz, hogy ejtse az ügyet.

Az uniós szerződések őreként számontartott Bizottság papíron független intézmény, ám a valóságban csak akkor lép az igazán fontos ügyekben, ha biztosra veheti, hogy a kezdeményezés nem bukik el és az európai kormányok többsége támogatja azt. A melegellenes törvény kapcsán rendkívüli gyorsasággal megindított kötelezettségszegési eljárás jó példa arra, hogyha az uniós kormányok többsége egyetért vele, akkor a Bizottság jogászai pillanatok alatt össze tudják állítani a felszólító levelet, amely elmagyarázza, a magyar jogszabály milyen módon sérti az uniós jogot.

Noha ahhoz, hogy az első felszólítás után valóban el is megkezdjék a kötelezettségszegési eljárást, az is kellett, hogy a magyar kormány hajthatatlanul ragaszkodott ahhoz az érveléséhez: a homoszexuálisokat nyíltan diszkrimináló törvénnyel valóban a családok és a gyerekek jogait védik – annak ellenére is, hogy az uniós szereplők világosan rámutattak, ez csak egy populista álca, és a júniusi EU-csúcson a kilépést ajánlgatták kollégái Orbán Viktornak.

Változik a politikai színtér

Az Európai Tanács legutóbbi ülése egyébként remek ízelítőt adott abból, mennyi támogatásra számíthat a magyar miniszterelnök azon az európai politikai színtéren, ahol már nem Angela Merkel német kancellár szava a legfontosabb, és a Fidesz a legbefolyásosabb politikai család, az Európai Néppárt politikai szövetségére sem számíthat.

Sőt, jelen állás szerint az is könnyen elképzelhető, hogy a szeptember 26-i német választás után a következő német kancellár nem néppárti lesz.

A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a szociáldemokraták állnak az első helyen, és a Merkel-féle CDU miniszterelnök-jelöltjét, Armin Laschetet a választók mindössze 9 százaléka látná szívesen a kormány élén, miközben a zöld Annalena Baerbockot 15 százalékuk, a szociáldemokrata Olaf Scholzot pedig majdnem harmaduk. Persze, a felmérések és a tényleges választási eredmények sokban különbözhetnek, és az is nagy kérdés, mely pártok tudnak végül koalícióra lépni.

Németország az EU legnagyobb költségvetési befizetője, ezért egy olyan megosztó kérdésben, mint a jogállamiságot nyíltan leépítő, korrupt és nyíltan EU-ellenes retorikát folytató kormányoknak folyósított több tízmilliárd eurónyi támogatás, nem valószínű, hogy az Európai Bizottság lépni fog, míg nincs új német kormány és német álláspont.

A jogállamiság leépítése miatt Orbánt rendszeresen kritizáló szociáldemokrata vagy zöld kancellártól nem sok jóindulatra számíthatna a magyar kormány szemben Laschettel, aki mindig is az Orbán-kormány túlkapásaival szemben elnéző, azt majdhogynem nyíltan támogató CDU-s politikusok közé tartozott. Így kormányra kerülve minden bizonnyal igyekezne elsimítani az EU és a magyar kormány konfliktusait – még akkor is, ha a befolyása az uniós állam- és kormányfők tanácsában Merkelének még csak a közelébe sem érhet az elkövetkező években.

Ehhez adódik, hogy végső lépésként az uniós pénzügyminisztereknek is jóvá kell hagynia a helyreállítási tervet. A múlt heti ülésükön, ahol az ír és cseh tervre adtak zöld utat, a kiszivárgott információk szerint a holland, a svéd és a dán miniszter is a jogállamiság fontosságáról beszélt. Ha Von der Leyenék érdemi igazságügyi reformok nélkül jóváhagynák a lengyel és magyar helyreállítási terveket, nagy veszélye lenne annak, hogy ezen országok, illetve a jogállamisági kérdésekben szintén kritikus Finnország, Luxemburg vagy Belgium nemmel szavazzon, és más tagállamokat is maga mögé állítson.

A szavazás minősített többséggel zajlik: legalább 15 ország igen szavazata szükséges, amelyek az EU népességének legalább 65 százalékát képviselik. Ez azt jelenti, hogy a jellemzően kicsi, a jogállamiság iránt elkötelezett országok nem szavazatával nem lehetne a népességi szűrő miatt megvétózni a helyreállítási tervet. Azonban megváltozik az erőegyensúly, ha nagyobb országok is csatlakoznak.

Hetes cikk, jogállamisági mechanizmus

Franciaországról ezt el lehet képzelni, hiszen a kormány korábban is kiállt a jogállamiság mellett és kritizálta Budapestet és Varsót. Ez még intenzívebbé válhat a jövő tavaszi francia elnökválasztáson újraválasztásért küzdő Emmanuel Macron kampányában, mivel ráerősíthet az EU megmentőjének imázsára, amit már öt éve is szeretett előadni, csak aztán annyi gond akadt a francia belpolitikában, hogy az EU-s szál kicsit háttérbe szorult. Másrészt azzal,

ha Macron az antidemokratikus, EU-ellenes politikája miatt Orbánt ostorozza, azzal egyúttal legnagyobb ellenfelének, Marine Le Pennek is üzen.

Ehhez társul, hogy januárban Franciaország veszi át az EU Tanácsának soros elnökségét: a várakozások szerint a hetes cikk szerinti eljárásban is haladni fognak, miután az Orbán-kormány szövetségesének számító szlovén kormány ebben a félévben mindent megtesz annak érdekében, hogy kitérjen a kérdés elől.

Az uniós források felfüggesztésével járó jogállamisági mechanizmus körüli vita is indokolja, hogy az Európai Bizottság tovább tolja a helyreállítási alap elfogadását. Az elmúlt hónapokban komoly konfliktus alakult két az intézmény és az Európai Parlament között, mivel utóbbi perrel fenyegeti a Bizottságot amiatt, hogy nem alkalmazza a január 1-je óta életbe lépett rendeletet. Már csak az EP jogi szakbizottságának kell jóváhagynia, hogy az Európai Unió Bírósága előtt folytatódjon a vita – ám azzal, hogy a helyreállítási alapot jegeli és eleget tesz az EP másik kérésének, bizonyítja, hogy elkötelezetten védi a jogállamiságot, a Bizottság nyerhet egy kis időt. (A jogállamisági mechanizmus mögötti bonyolult politikai kompromisszumot itt mutattuk be részletesen, a két intézmény vitájának legújabb fejezetéről pedig itt olvashatnak.)