Az Európai Bizottság hatalmas erőbedobással készített jogállamisági jelentése reflektorfénybe helyezi a problémákat, de megoldási javaslatot nem kínál. Jogálom című cikksorozatunk 4. része.
Ha van az Ursula von der Leyen-vezette Európai Bizottságnak szupertehetsége, az minden bizonnyal az, ahogyan a lázas munkájukról kommunikálnak – függetlenül attól, hogy van-e annak értelme vagy eredménye. Jó példa erre a jogállamisági jelentés: elképesztő erőbedobással, rengeteg konzultáció és kutatómunka után kiadnak egy minden uniós állam helyzetét elemző dokumentumot, ami módszertana és struktúrája miatt a problémáknak csak a felszínét kapargatja, azzal pedig meg sem próbálkozik, hogy megoldást ajánljon. Cserébe viszont a Bizottság elmondhatja magáról, hogy monitorozza a demokrácia helyzetét a tagállamokban, az Orbán-kormány pedig ismét az áldozat szerepében tetszeleghet.
Az uniós intézmény azt ígéri, az idei jelentést júliusban nyilvánosságra hozza. Varga Judit igazságügyi miniszter és Didier Reynders jogérvényesülésért felelős uniós biztos két hete az uniós ügyekért felelős miniszterek tanácsülésének szünetében tárgyaltak a készülőben lévő jelentésről. Tavaly szeptemberben, az EU történetében első alkalommal kiadott értékelést Varga egy Facebook-bejegyzésben „abszurdnak és valótlannak” nevezte. A miniszter azt is nehezményezte, hogy a „koncepciója és módszertana elhibázott, forrásai kiegyensúlyozatlanok, a tartalma megalapozatlan”, mivel – Varga szerint – Soros György áll mögötte. Most azt kérte Reynderstől, hogy a Bizottság kiegyensúlyozottabban használja fel a forrásokat. Ezt az uniós biztos meg is ígérte.
Eső után köpönyeg
„Óriási dolog, hogy ez a téma egyáltalán térképre került” – mondta a jogállamisági jelentésről Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke az EUrologusnak. "Mikor 2010-ben elkezdődött az illiberalizációs folyamat Magyarországon, visszhangtalanok maradtak a jelzések, amelyet az uniós intézményeknek küldtünk. Nehéz volt eleinte megértetni, hogy itt nem reformok mennek végbe, hanem tudatosan lebontják a fékek és ellensúlyok rendszerét” – magyarázta jogvédő szervezet vezetője.
Ehhez képest majdnem egy évtized kellett ahhoz, hogy Jean-Claude Juncker-féle Európai Bizottság egy 2019 nyarán kiadott intézkedési tervben felvesse: minden tagállamban meg kellene vizsgálni a jogállamiság helyzetét afféle korai előrejelző rendszerként.
Az összes uniós országra kiterjedő értékelésre egyrészt azért volt szükség, mert a hetes cikk szerinti eljárás alatt álló magyar és lengyel kormányok rendre azzal vádolták az EU-t, hogy koncepciós pert folytat ellenük, és az lenne méltányos, ha más országokban is megnéznék a visszásságokat. Másfelől addigra világossá vált az európai döntéshozók és a közvélemény számára, mekkora károkat okozhat az egész integráció számára, ha az EU egyes tagállamai semmibe veszik a demokratikus alapértékeket, így elvárták az uniós intézménytől, tegyen valamit.
A nyomás csak fokozódott a Bizottság élére javasolt Ursula von der Leyenen, hiszen
a német védelmi miniszter jelentős részben annak köszönhette uniós előreléptetését, hogy az európai parlamenti választásokon legjobb eredményt elérő Európai Néppárt csúcsjelöltjét, a jogállamiság iránt elkötelezett és Fidesszel többször is konfliktusba kerülő Manfred Webert Orbán Viktor miniszterelnök – Emmanuel Macron francia elnökkel karöltve – megfúrta.
Ahhoz, hogy az uniós vezetők politikai manőverei miatt sértett EP-képviselőket kiengesztelje és jóváhagyják az új Bizottság kinevezését, Von der Leyenéknek ígéretet kellett tenni arra, hogy jogállamiságot komolyan felügyelni fogják.
A végül 2019 decemberében munkába álló testület 2020-as munkatervének egyik legnagyobb újítása volt a jelentés, amely négy területen elemzi a jogállamiságot: az igazságszolgáltatás függetlensége, a korrupció elleni fellépés, a sajtó sokszínűsége, illetve a fékek és ellensúlyok rendszerére.
A forrást támadják, nem a tartalmat
A jelentés elkészítése során a Bizottság a tagállami kormányokkal és egyéb érdekelt felekkel – például a jogállamiság témájában jártas civil szervezetekkel, elemzőintézetekkel is – konzultál. Először küldenek egy kérdőívet, azokat feldolgozzák, majd az országlátogatások során tisztáznak egy-két pontot. A koronavírus-járvány miatt tavaly és idén áprilisban is csak virtuálisan látogatott a Bizottság delegációja Magyarországra, és az összes többi uniós országba is. Reynders biztos egy jogállamiságról szervezett konferencián arról beszélt, hogy az elmúlt hónapokban több mint 300 online találkozón vettek részt a Bizottság jelentésen dolgozó kollégái. A véglegesnek szánt verziót pedig a nyilvánosságra hozatal előtt a kormányoknak is megmutatják majd.
A Fidesz azonban már most elkezdte megkérdőjelezni az készülőben lévő dokumentum pártatlanságát. Deutsch Tamás, a kormánypárt EP-delegációjának vezetője Von der Leyennél reklamált amiatt, hogy az uniós intézménynél 2017 óta dolgozó Magyar Gábor is tagja volt annak a küldöttségnek, amely információt gyűjtött a jelentéshez. A jogász végzettségű uniós tisztviselő az ellenzéki előválasztást szervező Magyar György ügyvéd fia. Mielőtt kiköltözött volna Brüsszelbe, azt mondta egy interjúban, azért hagy fel magyarországi ügyvédi munkával, mert úgy érzi, azzal egy olyan rezsimet legitimál, amely már nem felel meg az emberi jogokat tiszteletben tartó demokratikus jogállam követelményeinek.
„Ez egy régi stratégiája a Fidesznek: ha nem tudnak vitatkozni a tartalommal, akkor a tartalom forrását támadják. Az első jelentés után is ezt tették, azzal vádolva a közreműködő civil szervezeteket, hogy a Soros-hálózat tagjai” – mondta Kádár. A Helsinki Bizottsággal tavaly és idén is konzultált az uniós intézmény, a kérdéseik a társelnök szerint „korrektek és relevánsak voltak”.
A magyar kormánytól tavaly nem hallottam igazán érdemi cáfolatot a jelentés főszövegével kapcsolatban, ehelyett inkább a lábjegyzetet nézték, hogy hány független civil szervezetre hivatkozott a Bizottság
– tette hozzá.
Tavaly az uniós intézmény konzultált többek között a Belügyminisztériummal, az Igazságügyi Minisztériummal, a Kúriával, az Országos Bírói Tanáccsal, az Állami Számvevőszékkel és az ügyészséggel is. De megkérdezte például a Helsinki Bizottságot, az Amnesty Internationalt, a Mérték Médiaelemző Műhelyt vagy a Korrupciókutató Központ Budapestet is (a források teljes listája a jelentés végén található). Az virtuális találkozók mellett az Európai Unió Bíróságának ítéleteit, az Igazságszolgáltatási Tanácsok Európai Hálózatának, az Európa Tanács alkotmányjogászokból álló testületének, a Velencei Bizottságnak és a nemzetközi intézmény korrupcióellenes szervezetének, a GRECO-csoportnak a jelentéseit is figyelembe vette a munka során. (A munka nagyságát jelzi, hogy hasonló alapossággal gyűjtött a Bizottság információt a 26 másik uniós tagállámról is.)
Varga Judit mégis azt írta tavaly szeptemberben, hogy
a jelentés forrásainak kiválasztása elfogult és nem átlátható. Elfogadhatatlan, hogy a jelentést valójában olyan szervezetek írták, amelyek a Magyarország ellen összehangolt politikai kampányt folytató, központilag finanszírozott nemzetközi hálózat részei.
A most készülő értékelésnél ezt az érvelést azonban nem lehet majd ennyire könnyen elsütni, ugyanis a Bizottság a fent említett kormányzati intézmények és civil szervezetek mellett ezúttal olyan intézeteket is bevont a munkába, amelyek az Orbán-kormány – vagyis lényegében a magyar adófizetők – támogatását élvezik. Az EUrologus úgy tudja, a Nézőponttal, az Alapjogokért Központtal és Matthias Corvinus Collegiummal is egyeztetett az uniós intézmény.
Nincs számonkérés
„A jogállamisági jelentésben pontosabb és alaposabb helyzetelemzésre, ajánlásokra és mérföldkövekre lenne szükség, hogy hatékonyabban működjön” – nyilatkozta Domènec Ruiz Devesa EP-képviselő az EUrologusnak. A spanyol szociáldemokrata politikus az előadója annak a jelentésnek, amelyben az EP a Bizottság első jogállamisági jelentését értékeli.
A Magyar Helsinki Bizottság is leginkább az konkrét javaslatokat hiányolja a jelentésből.
A monitorozásnak csak akkor lenne súlya, ha a feltárt problémákkal kapcsolatban a Bizottság ajánlásokat is megfogalmazna és azok teljesítését számonkérné
– állítja Kádár. Ahhoz, hogy a jelentést valóban korai előrejelző rendszerként lehessen használni, vizsgálni kellene, hogy az adott kormány hajlandó-e együttműködni az EU-val és a feltárt problémákat orvosolni.
A dokumentum ehhez képest csak sorra közli az országfejezeteket. „Ha csak egymás mellé tesszük a különböző leírásokat, az relativizálhatja a problémát – mutat rá Kádár. – Ez a módszer nem mutatja meg, mikor beszélhetünk a jogállamiság rendszerszintű veszélyeztetéséről, és mikor bizonyos diszfunkciókról, amelyek azonban nem jellemzői egyes politikai struktúráknak.”
Hogy egy példát nézzünk, a magyar igazságszolgáltatásról szóló rész kifejti, hogy több uniós intézmény is aggodalmát fejezte ki a bírói függetlenség veszélyeztetése miatt az elmúlt években. Az alábbi ügyeket említik az összefoglalóban:
- Az Országos Bírói Hivatal elnökének hatásköreit nehezen tudja a független Országos Bírói Tanács ellensúlyozni.
- Az Alkotmánybíróság Országgyűlés által kinevezett tagjait a szokásos eljárás mellőzésével lehet kinevezni a Kúria bírói tisztségeire, és a Kúria elnökének kinevezési szabályain is lazítottak.
- A Kúria törvénysértőnek minősített egy bíró által, az Európai Unió Bírásághoz beadott előzetes döntéshozatali kérelmet (ezzel lényegében megkezdődött az uniós jog elsőbbségének megkérdőjelezése).
- De az eljárások nem nyúlnak túl hosszúra és a digitalizáció is jól működik.
Összehasonlításképpen, a belga igazságszolgáltatásról szóló fejezet az alábbi problémákról ír
- A több éve tartó korszerűsítés a digitalizáció teljes késik, a rendszer pénzügyi és humán erőforrások hiányával küzd.
- Próbálják megreformálni igazságszolgáltatás minőségének és függetlenségét, például a bírósági illetékekkel, a helyettes bírák rendszerével, valamint a Legfelsőbb Igazságügyi Tanács vizsgálati jogkörével kapcsolatban.
- Az igazságszolgáltatási rendszer működésével kapcsolatos panaszeljárás reformja folyik, és a bírósági határozatok nyelvezetének is érthetőbbé tételének programja is.
Ez egy más minőség
„A valódi kérdés az, hogy az uniós államok tiszteletben tartják-e az európai demokratikus alapelveket vagy a jog instrumentális alkalmazásával úgy csinálnak, mintha, de valójában sajátos rendszert építenek” – mutat rá a Kádár. A jogász állítja, a jelentésből nem derül ki „a magyar és a lengyel rendszer sajátossága, hogy nagyon tudatos leépítése zajlik a demokratikus kontrollnak. Ezt a más minőséget a szigorúan deskriptív módszertan – attól függetlenül, hogy fontos problémákra hívja fel a figyelmet – nem képes kezelni.”
Kádár egy „egyéb” kategóriát javasolna, ahova például az olyan nehezen besorolható ügyeket lehetne bevenni, mint a felsőoktatás mint közfeladat és a hozzá kapcsolódó finanszírozás alapítványokba való kiszervezése, mivel az Orbán-kormányhoz hasonló „rendszerek egyik sajátossága az elképesztő találékonyság, amivel elfoglalják, meggyengítik vagy megsemmisítik a kontrollok-intézményeket”. Ezek vizsgálatához „nagyobb fajta rugalmasságra lenne szükség”.
Az EP-jelentésen dolgozó Ruiz Devesa is úgy gondolja, „fontos lenne rámutatni, hogy nem ugyanolyan természetű vagy erősségű az összes jogállamiság probléma”, így a Bizottságnak nemcsak leírást, hanem elemzést is kellene adnia, amely „felismeri a rendszerszintű gondokat és a megoldási javaslatokat helyezi előtérbe”.
A politikus szerint a következő jogállamisági jelentésekben külön kellene foglalkozni az olyan problémákkal, amelyek – a magyar országjelentésben említett kúriai határozathoz vagy a lengyel szájkosártörvényez hasonlóan – „az uniós jogrendszer alapjait kérdőjelezik meg és az egész EU-t fenyegetik rendszerszinten”. Az EP-képviselő emellett azt is hasznosnak tartaná, ha a sajtószabadságról szóló fejezetet a szólás- és akadémiai szabadság témaköreivel is kibővítenék.
Ruiz Devesa úgy látja, a bizottsági
jelentésnek továbbra is bizonyítania kellene, hogy be tudja tölteni az eredeti funkcióját: képes megelőzni vagy visszafordítani olyan jelenségeket, amelyek nem illeszkednek az EU jogállami kultúrájába. Azt már most kimondhatjuk, hogy a hetes cikk szerinti eljárás alatt álló országok esetében ez célkitűzés nem sikerül.
Éppen ezért a most készülő EP-jelentés fel fogja kérni a Bizottságot, hogy szenteljenek egy külön fejezetet annak, hogyan lehetne a jogállamisági jelentésben foglalt súlyos jogsértésekre alapozva megindítani az uniós források megvonásával fenyegető jogállamisági mechanizmust.
A hatalmas erőbefektetéssel elkészített jogállamisági jelentésnek gyakorlati hasznot hozó megoldást azonban belátható időn belül nem fogja a Bizottság alkalmazni. Egyrészt azért, mert Ruiz Devesa jelentése jelenleg a szakbizottsági előkészítés fázisában van, várhatóan június végén vagy júliusban fogadja majd el az EP plenárisa, vagyis az idei – szintén nyárra ígért – jogállamisági jelentésbe már akkor sem lehetne belevenni a tanácsokat, ha a Bizottságban meglenne a hajlandóság, hogy eleget tegyen az EP jogi kötőerő nélküli állásfoglalásának.
Másrészt, ahogy erről a Jogálom cikksorozatunk előző részében részletesen írtunk, előbb az Európai Unió Bíróságának kell döntést hoznia a magyar és lengyel kormánynak a jogállamisági mechanizmust szabályzó rendelet megsemmisítését kérő keresetében, hogy a Bizottság kiadja a rendelet alkalmazásáról szóló útmutatását.
Az EUrologus információi szerint a Bíróság jelenleg arra vár, hogy a rendelet két társjogalkotó intézménye, az EP és az Európai Unió Tanácsa is beadja az ellenkeresetet.
A jogállamisági jelentés PR-faktora viszont minden fél számára megmarad: az Európai Parlament és Bizottság is elmondhatja magáról, hogy aktívan dolgozik a jogállamiság védelméért, miközben az utóbbi azt a gesztust is megteszi a magyar és lengyel kormányok felé, hogy a többi tagállam hibáira is rámutat. Eközben a magyar kormánynak továbbra is remek kampánytémát szolgáltat, amellyel a Fidesz ismét a Brüsszel és Soros György újabb támadások áldozataként tüntetheti fel magát.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
