A tagállamok közös állásfoglalása tartalmazta a "gender" és az "LMBTQI" kifejezéseket is, de igazából arról szólt, hogy az EU-nak tiszteletben kell tartania és elő kell mozdítania a nemek közötti egyenlőséget és fel kell lépni a hátrányos megkülönböztetéssel szemben.
“Bevándorlók helyett a gyermekvállalást kell támogatni, gender helyett pedig a hagyományos családmodellt kell megerősíteni” - mondta Orbán Viktor december 14-én a parlamentben és jelezte azt is, hogy Brüsszel migrációs és gender akciótervét minden erejével ellenzi. Ezt két nappal később fényesen bizonyította is: Magyarország elutasította a tagállamok tanácsában “Az elnökség következtetései a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervről (Gender Action Plan - GAP) III 2021-2025” című dokumentumot, amelynek alcíme a következő volt: “Ambiciózus menetrend a nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése érdekében az EU külső fellépéseiben”. A 27 tagállam közül Magyarországon kívül Lengyelország és Bulgária mondott nemet a dokumentumra, amelyet a Tanács végül minősített többséggel fogadott el. Nézzük meg, hogy tulajdonképpen mit és miért utasított el a magyar kormány.
Talán kezdjük ott, hogy ez a politikai állásfoglalás – mint a nevében is olvasható – az EU külső, hamadik országokkal fenntartott kapcsolataira vonatkozik, vagyis semmi köze a tagállamok belső viszonyaihoz. Alapját az Európai Bizottság akcióterve szolgáltatta, amely azt a küldetést fogalmazta meg, hogy a járvány utáni “globális helyreállítás során központi szerepet kell biztosítani a nők és leányok jogainak, a nemek közötti egyenlőségen alapuló világ megteremtése érdekében”. Ennek érdekében öt célkitűzést fogalmaztak meg:
a cselekvési terv valamennyi külső politika és fellépés tekintetében prioritásként jelöli meg a nemek közötti egyenlőség előmozdítását;
ütemtervet biztosít az érdekelt felekkel való nemzeti, regionális és multilaterális szintű együttműködéshez;
fokozza a fellépést a stratégiai tematikus területeken;
felszólítja az intézményeket, hogy mutassanak példát;
gondoskodik az eredmények átláthatóságáról.
A tagállamok a fentieket erősítették meg, sőt, kifejezték támogatásukat egy másik bizottsági javaslat, az LMBTQI egyenlőségi stratégia (2020–2025) kapcsán is. Ez vélhetően már vállalhatatlannak számított az Orbán-kormány számára – legalábbis a 9. alkotmánymódosítás is erre enged következtetni, amelyben jelentősen korlátozzák, de inkább lehetetlenné teszik az azonos neműek örökbe fogadását.
Van még két mondat, amely túl sokat engedhet a kormány szemében az LMBTQI-közösségnek. Az egyik így hangzik: “Mély aggodalmunkat és sajnálatunkat fejezzük ki, hogy a nemek közötti egyenlőséget, a nők és a lányok szerepvállalásának erősítését, valamint az emberi jogok - köztük a szexuális és reproduktív egészség, valamint az LMBTIQ személyek egyenlő jogainak - teljes körű érvényesülését fenyegetik, megkérdőjelezik és visszaszorítják.” A másik pedig így: “Különös figyelmet kell fordítani azokra a nőkre és lányokra, akik sokféleségükben szembesülnek a megkülönböztetés sokféle és egymást átfedő formájával, például az LMBTQI személyek többszörös megkülönböztetésen alapuló helyzetével."
Ennyi ijesztő dolog után vegyük számba, hogy az LMBTQI- és genderideológia elleni küzdelemben milyen áldozatokra kényszerült a kormány. A teljesség igénye nélkül a következő célok és állásfoglalások is szerepeltek a Magyarország által elutasított tagállami nyilatkozatban:
Mélységesen aggódunk amiatt, hogy az instabilitás, törékenység, konfliktusok, éghajlatváltozás, környezetromlás, természeti és ember okozta katasztrófák, kényszerű lakóhelyelhagyás és a közelmúltban a COVID-19 járvány súlyosbítja a meglévő nemek közötti egyenlőtlenségeket és fenyegeti a nehezen kivívott előnyöket.
A COVID-19 utáni helyreállításnak lehetőséget kell adnia a strukturális egyenlőtlenségek kezelésére, valamint befogadóbb és nemekkel egyenlőbben bánó társadalmak felépítésére.
A nemek közötti egyenlőség kulcsfontosságú a szegénység csökkentésére, a fenntartható növekedésre, a békére, a biztonságra, az emberi jogokra, a demokráciára, a jogállamiságra, valamint a befogadó és ellenálló intézmények és társadalmak kiépítésére irányuló erőfeszítések sikere szempontjából.
(A tagállamok) Együttműködnek a partnerekkel a szexuális és nemi alapú erőszak, valamint a megkülönböztetés többszörös és egymást keresztező formáinak kiküszöbölése érdekében, ideértve a káros gyakorlatokat, különösen a gyermek-, korai és kényszerházasságot és a női nemi szervek megcsonkítását.
Elkötelezik magunkat és felkérnek minden partnert, hogy vegyenek részt a nemek közötti egyenlőség globális megvalósításában, a nők és a lányok minden emberi jog teljes körű érvényesülésének megerősítésében, valamint felhatalmazásuk biztosításában.
A folyamatok jobb megértése érdekében idézzük fel, hogy idén októberben az uniós csúcstalákozón a tagállami vezetők jó része háromnegyed órán keresztül vitatkozott Orbán Viktorral hasonló témában. Arról próbálták meggyőzni, hogy nincs abban semmi rossz, ha benne van egy dokumentumban, hogy "gender equality", azaz "nemek közti egyenlőség". Orbán azt mondta: “Magyarországon mi nem használjuk azt, hogy gender equality. Ez egy túlideologizált szó.” A győzködés sikertelen volt.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.