Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Idén Max Verstappent a pályán meg lehetett ugyan verni néha, de fejben legyőzhetetlen volt.
Max Vestappen Las Vegasban lett ugyan világbajnok, de az idei verseny tulajdonképpen két héttel ezelőtt, a Brazil Nagydíjon dőlt el, ahol a Red Bull holland versenyzője lélekben végképp összetörte az ellenfeleit, és egyértelművé tette, hogy a világbajnoki címet csakis ő viheti el. Idén is. Negyedszer is.
Pedig Brazíliába úgy érkeztek meg, hogy Verstappen legerősebb kihívójának, Lando Norrisnak a hátránya mindössze 47 pontra olvadt. Verstappen ráadásul csak a 17. helyről rajtolhatott, míg Norris a pole-ról, minden adott volt, hogy a McLaren vb-reménysége izgalmassá tegye a szezon végkifejletét. Csakhogy Verstappen rögtön az első körtől kezdve olyan versenyt futott, amilyet csak a legnagyobbaktól láttunk: a méterről méterre, kanyarról kanyarra fordította át a lehetetlent lehetségessé. Egy kör alatt a 17. helyről a 11-ikre jött fel, majd nem sokkal később már a hatodik helyen autózott, miközben az eső miatt rulettezésre kezdett el hasonlítani a verseny. Piros zászló, megszakítás, gördülő rajt, ítéletidő – Max Verstappent semmi sem billentette ki, és úgy adott nyerni a 17. helyről, hogy az felért egy erődemonstrációval – különösen a hatodik helyről nézve, ahol Norris futott be.
Verstappen azon a hétvégén a mezőny fölé magasodott, nemcsak azért, amit a pályán mutatott. Mentálisan olyan erő sugárzott belőle, amely ellen a többieknek egyelőre még nincs eszközük.
A holland versenyző úgy nyerte meg idén a negyedik világbajnoki címét, hogy nem az övé volt a leggyorsabb autó – még Brazíliában is erősebb formában volt a McLaren és a Ferrari is. Ennek ellenére nem talált legyőzőre, és Las Vegasban csatlakozott a négyszeres világbajnokok nagyon elit klubjához, Juan Manuel Fangio, Alain Prost, Michael Shcumacher, Sebastian Vettel és Lewis Hamilton mellé.
A Red Bull és Verstappen idei éve igazi hullámvasút volt. Az összpontosítást nem segítette a csapatfőnök Christian Horner körüli botrány az év elején, és bár a szezon első versenyeit meggyőzően teljesítette Verstappen, a júniusi Spanyol Nagydíjra nyilvánvalóvá vált, hogy az ellenfelei nemcsak komolyan gondolják a legyőzését, hanem esélyük is van rá. Verstappen, aki a szezon elején beállította Ayrton Senna zsinórban nyolc pole pozíciós rekordját, arról kezdett el panaszkodni, hogy oda az előnyük.
A panasz jogos volt, Barcelona után 10 versenynek kellett eltelnie, mire ismét nyerni tudott, és közben végig kellett néznie, ahogy a McLaren Lando Norris vezetésével és Oscar Piastri egyre meggyőzőbb teljesítményével erőre kap. Közben a két Mclaren mellett a két Ferrari, Charles Leclerc és Carlos Sainz, és a két Mercedes, George Russell és Lewis Hamilton is nyerni tudott, szokatlanul színessé téve a dobogós pezsgőzéseket.
Verstappennek az idei volt a legnehezebben kiharcolt vb-címe, de éppen ezért talán a leginkább megérdemelt is. A szezon kezdeti dominanciája után egy olyan mély gödörből kellett kimásznia, ami még félelmetesebb ellenféllé tette.
Verstappen nemcsak a pályán küzdött meg minden egyes tizedmásodpercért, hanem a csapatot is kitartóan kergette a fejlődésbe– a nyári szünet után a Red Bull úgy térhetett vissza Austinba, hogy a továbbfejlesztett autóval már érdemben tudta segíteni a versenyzőjét, még úgy is, hogy a McLaren és a Ferrari előnyéből maradt jócskán. Lehet, hogy Verstappen nem tudott nyerni több hónapon át, de mindent megtett – néha vitatott módszerekkel és agresszióval – azért, hogy a lehető legjobb eredményt elérve megakadályozza Norris veszélyes felzárkózását.
Verstappen brazíliai megsemmisítő csapása után Norrisnak nemcsak a ponthátrányával, hanem a pszichés megreccsenésével is szembe kellett néznie, el is ismerte, hogy mentálisan még nem tart ott az eszközkészlete, ami egy világbajnoki címhez kell.
A Red Bull kezdeti dominanciája olyan előnyt adott Verstappennek, amire tudott építkezni, de ezt a világbajnokságot annak köszönheti, hogy fel tudott állni akkor is, amikor verhetőnek tűnt. Végső soron a gyorsasága és a tehetsége mellett ez a lelki erő tette négyszeres világbajnokká, és most már legendává is.
