Egy Keszthely melletti településen vásárolta meg a hosszú szőrű, fekete kecskéjét, és itt szállt fel a vonatra Sára, akinek történetét a Sonline írta meg. A kiskecske újdonsült tulajdonosa azonban óvatos volt a MÁV-val, vett a kecskéjének is kutyajegyet. Egy kis motorvonattal indultak útnak, nem voltak a vonaton 15-nél többen.

„Mindenki nagyon kedvesen fogadta, akadt olyan is, aki még sosem látott kecskét.”

Elmesélése szerint a kalauz koránt sem volt ilyen megértő, hiába érvelt, hogy kisebb, mint egy átlagos kutya, talán 10 kiló és 60 centi. A MÁV dolgozója rögtön felszólította, hogy hagyja el a vonatot. Hiába hivatkozott a menetjegyre, semmilyen érv nem használt, a következő állomáson le kellett szállniuk.

Sára a következő vonatra már meg sem próbálhatta a felszállást, azonnal elutasították.

Közben rájuk esteledett, de szerencséjükre egy család befogadta őket éjszakára, onnan próbált fuvart szerezni magának és állatának.

Másnap egy közösségi fuvarszervező segítségével, egy kamionos vitte tovább őket Budapestig. Onnan kellett aztán Solymárig eljutnia.

„Évek óta tartok kecskéket otthon, de mindig is egy hosszú szőrű fekete példány volt a vágyam”

– folytatta történetét Sára. Azért döntött a vasút mellett, mert ha szállítást kér, az közel hatvanezer forint lett volna. Arra nem számított, hogy ilyen kalamajkába keveredik.

Sára hajlik arra, hogy arról a motorvonatról nevezi majd el kecskéjét, amelyik nem vitte el. Ha véletlenül egy MÁV 434-esről van szó, akkor Samu lesz a neve, mert az ilyen típusú motorvonatnak ez a beceneve, ráadásul egy barátja pont a Samu nevet ajánlotta.

Az eset kapcsán a Sonline megkérdezte a MÁV-ot is, cikkük megjelenéséig azonban nem válaszoltak. Azt ígérik, amint megteszik, folytatják a történetet.