Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Kolumbiában folytatódott a sussexi hercegi pár álkirályi nemzetközi offenzívája. A saját PR-juk gazdagodott ugyan néhány hivatalos fotóval, de semmi mással nem lehet megindokolni, hogy miért utaztak el a dél-amerikai országba, fittyet hányva az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok diplomáciai érdekeire.
Azt gondolhatnánk, hogy a szintén nehezen indokolható és magyarázható nigériai útjuk után Harry herceg azért látogatott el Kolumbiába a feleségével a South Park alkotói által megjósolt nagy magánéleti turné, a Worldwide Privacy Tour keretében, hogy személyesen vállaljon felelősséget és kérjen elnézést, amiért a saját, a memoárjában és több interjúban is elismert szerhasználatával hozzájárult sok kolumbiai sorsának a rosszra fordulásához.
A drogkereskedelem a mai napig egyike a dél-amerikai ország sok megoldatlan problémájának, de a problémák megoldásából maguknak cégért kreáló sussexi hercegi pár ezt történetesen nem hozta szóba a nemrég véget ért négynapos, műfaját tekintve nehezen behatárolható kolumbiai turnéja alatt. Miért látogattak hát el a közbiztonság terén sem megnyugtató statisztikákkal rendelkező országba, amikor Harry épp a biztonság kérdésére hivatkozva nem hajlandó visszavinni a feleségét a saját hazájába, az Egyesült Királyságba?
A négynapos programjukból kiindulva nehéz választ találni a kérdésre, ezért a vendéglátójuk, Francia Márquez kolumbiai alelnök indoklására kell hagyatkoznunk. A kétségtelenül figyelemre méltó politikai karriert felmutató Márquez – Kolumbia első fekete alelnöke – azt mondta, látta Harryék 2022-es dokumentumsorozatát a Netflixen, és mélyen megérintette a történetük. „Ő egy olyan nő, aki megérdemli, hogy meglátogassa az országunkat, és megossza velünk a történetét, és a látogatása mindenképpen megerősít majd nagyon sok más nőt a világ többi részén is” – irányította rá az alelnök Meghan Markle-re a reflektorfényt, amely a kolumbiai látogatás négy napja alatt nagyrészt rajta is maradt, Harry – akárcsak Nigériában – most is a háttérbe olvadt egyfajta kiegészítőként. Ami diplomáciai kontextusban rögtön ki is húzza a látogatásból a „királyi” jelzőt, hiszen ha ezt tényleg royal tourként akarták volna eladni, akkor a sussexi hercegnek kellett volna vinnie a prímet. Ehhez képest talán még soha nem láttuk ennyire partvonalra kényszerítve, ami érdekes árnyalatot adhat az önéletrajzának a címét is adó tartalékosság (Spare) érzésének.
A Harry és Meghan című hatrészes netflixes sorozatot végignézve ugyanakkor a kolumbiaiak helyében nem találnánk túl megnyugtatónak, hogy az alelnököt ilyen könnyen át lehet verni.
De az sem vet túl jó fényt Francia Márquezre, hogy lényegében rajongói indíttatásból hívta meg a sussexi hercegi párt, akiknek a biztonságáért a helyi média szerint kétmillió dollárt (csaknem 700 millió forintot) pengettek ki az adófizetők pénzéből egy olyan országban, ahol az emberek csaknem 35 százaléka a szegénységi küszöb alatt él. Egy olyan országban, ahol a bűnözési statisztikák még mindig lesújtóak, és ahol hiába emelték az elmúlt tíz évben 140 százalékkal a rendre és biztonságra fordított közkiadásokat, az erőszak költségei majdnem ennyi idő alatt szinte megduplázódtak. A kolumbiai kormány feladatlistáján továbbra is kiemelt helyen vannak a bandaháborúk, az illegális kábítószer-kereskedelem és a korrupció. Vagyis arra a kétmillió dollárra nagyon is szükség lett volna a saját belügyeik kezelésére.
Annak tehát, hogy egy ilyen helyzetben Harryt és Meghant helyi források szerint 3000 rendőr és katona, valamint helikopterek, rendőrkutyák, tűzszerészek és egy állandóan jelenlévő, a fotók tanúsága szerint golyóálló pajzzsal felszerelt őrség is kísérte, arra az esetre, ha orvlövész támadás érné őket, finoman szólva is szerencsétlen volt az optikája – különösen úgy, hogy, mint azt a Daily Mail vitriolosan megjegyezte, szinte senki sem volt kíváncsi rájuk.
Ha tehát a kolumbiai alelnök a kolumbiaiak jókedvének, esetleg a saját népszerűségének a feltornázására akarta volna használni Harry és Meghan látogatását, a terv nem sült el túl jól, a közösségi oldalakon ugyanis a helyiek inkább a felháborodásuknak adtak hangot. Az egy dolog, hogy – mint azt a Telegraph egyik cikke megjegyezte – a kolumbiaiak közül sokan azt sem tudják, ki az a Harry és Meghan, de a látogatásuk körüli érthetetlen felhajtás – elvégre az alelnök nem külföldi méltóságokat, hanem celebeket fogadott hatalmas csinnadrattával –, és főleg annak a költségei elégedetlenkedő kommentekben tükröződtek vissza a közösségi oldalakon.
A Harryék által meglátogatott egyik város, Cali tanácsának a biztonsági főnöke, Andres Escobar például az X-en azt írta, hogy a hercegi pár látogatására elégetett milliókat gyerekkonyhákra, a bajban lévő anyák támogatására, a kisebbségi közösségek esélyeinek a javítására vagy akár a lerobbant sportlétesítmények felújítására is lehetett volna költeni. A jobboldali kötődésű tisztségviselő nem hagyta ki azt a ziccert sem, hogy a baloldali alelnököt megvádolja azzal, hogy a saját hiúságára, közösségi médiás posztokra és gazdag fehér emberek fotózkodási lehetőségeire szórja el az adófizetők pénzét – mindezt úgy, hogy sok kolumbiai éhezik, és az alapvető szükségleteit nem tudja fedezni. Azt pedig már nem is akarta elhinni, hogy Francia Márquez tényleg azért hívta meg Harryt és Meghant, mert látta őket a Netflixen.
Hogy Márquez használta-e ki Harryéket arra, hogy a látogatásuk „csillogása” elterelje a figyelmet a saját korrupciós ügyeiről és a be nem váltott politikai ígéreteiről, vagy Harryék használták-e ki őt, hogy a saját királyi legitimációjukat fényezzék és a fontosságukat bizonygassák, nehéz eldönteni. Mint ahogy abban is feszül némi ellentmondás, hogy miközben a sussexi hercegi pár egyfajta diplomáciai, humanitárius útként igyekezett prezentálni ezt az ingyenvakációként is értelmezhető négy napot, addig – az igazi királyi látogatásokkal ellentétben – mindössze egyetlen riportert engedtek tudósítani a programjaikról, mégpedig egy divatlaptól, a Haarper’s Bazaartól. Ennek megfelelően nem is a diplomáciai, humanitárius témákon volt a hangsúly a Kolumbiából érkező tudósításokban, hanem Meghan Markle ruháin.
A kolumbiai látogatás célja és értelme a BBC másodkézből tudósítani próbáló munkatársát is kétségek között hagyta, különösen annak fényében, hogy Harry herceg és Meghan Markle évek óta vívja a harcát a sajtó, különösen a brit bulvársajtó ellen a magánéletük védelmében. Adódik tehát a kérdés, hogy a rengeteg szórakoztatóipari termék (streaming, podcast, könyv, interjú) után miért irányítják magukra a sajtó figyelmét még ilyen, eleve címlapokra szánt látogatásokkal is.
A lehetséges válaszok között van a törekvés, hogy a saját kampányaikat erősítsék, most épp az online biztonság és az online bántalmazást elszenvedő gyerekek szüleinek a támogatása a legforróbb témájuk. De ugyanígy motiválhatja ezeket a költséges utazásokat a szándék, hogy – bár a státuszuk már nem indokolná – láthatók maradjanak a nemzetközi porondon, és bizonyítsák, hogy még mindig vannak olyan nemzetközi figurák, akik kíváncsiak rájuk. Néhány hónap alatt ez volt a második ilyen jellegű „kvázi royal” turnéjuk, a BBC ezért úgy tippeli, hogy talán ez lesz a jövőbeni működési modelljük.
Más kérdés, hogy ez a modell nyíltan szembemegy a királyi „cégből” való távozásuk és az azt követő civil életük körülményeit és feltételeit részletező sandringhami megállapodással és II. Erzsébet kifejezett akaratával. Akárcsak a nigériai, most a kolumbiai turné is épp annak a „félig kint, félig bent” konstrukciónak a demonstrálása volt, amelyet a néhai királynő annak idején megtagadott tőlük. (Királyi és családi kontextusban nem elhanyagolható szempont az sem, hogy épp akkor csaptak médiazajt, amikor a királyi család – amelynek két tagja, Károly és Katalin még mindig küzd a rákbetegséggel – a szokásos nyári szünetre visszavonult a skóciai Balmoralba.)
Ahogy Harryék pszeudoroyal vállalkozásainak a diplomáciai és világpolitikai kockázataira már korábban is rámutató elemző, Mark Toth ezúttal is megjegyezte: a kolumbiai utazás lehet, hogy jó szolgálatot tett üzleti és pr-szempontból a kaliforniai celebeknek, de nem használt az Egyesült Királyság diplomáciai érdekeinek, és az Egyesült Államok nemzetbiztonságának sem. Miközben Harryék továbbra is úgy tesznek, mintha a királyi család képviseletében járnának-kelnének a világban, veszélyes diplomáciai játékot űznek, amikor az Egyesült Királyság valódi diplomatáinak – a saját családjuk tagjainak –, és ezzel az ország érdekeinek tesznek keresztbe.
