Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Nemes szabadságharcként adták el az elmúlt években a tengerentúli celebkarrierjüket, de négy évvel a nagy bejelentés után elég nyilvánvalóvá vált, hogy Harry herceg és Meghan Markle nem a szabadság, hanem a pénz nyomába eredt. Csakhogy tehetség híján a nagy fanfárral beharangozott projektek elhaltak, a pénzcsapok elapadtak, Harryék pedig egyre kétségbeesettebben próbálnak visszaszivárogni a királyi kötelékbe. A királyi család viszont köszöni, nem kér belőlük, sokkal jobb és fontosabb dolguk van, mint hogy két, toporzékoló bulvárszereplővel foglalkozzanak.
Négy évvel ezelőtt, ezen a napon robbant a bomba az akkor még használatban lévő Sussex Royal Instagram-oldalon. A sussexi hercegi pár „személyes üzenetben” jelentette be, hogy több hónapos gondolkodás után úgy döntött: „progresszív új szerepet” hasít ki magának az intézményen belül, és visszalép a királyi főállástól (senior royal). Harry herceg és Meghan Markle azt ígérték, azon fognak dolgozni, hogy anyagilag függetlenek legyenek, miközben továbbra is „teljes mértékben támogatják” a királynőt – sőt ekkor még a Nemzetközösséget is (amelyet néhány évvel később a Netflix kamerái előtt már csak „Birodalom 2.0”-ként emlegettek). Bejelentették az új jótékonysági vállalkozásukat is (ez lett az Archewell), hangsúlyozva, hogy továbbra is együttműködnek II. Erzsébet királynővel, az akkori walesi herceggel, Károllyal, illetve az akkori cambridge-i herceggel és hercegnével, Vilmossal és Katalinnal.
Négy év – és különösen az elmúlt egy év – után érdemes visszatekinteni arra, hogy mi lett a nagy ígérgetésből. De mielőtt fejest ugranánk a Sussex-krónikákba, érdemes azt is megjegyezni, hogy a távozásuknak a később már szórakoztatóipari keretek között kitálalt indokai közül egyik sem köszön vissza az eredeti bejelentésben. A közleményben nincs szó a biztonságukról, rasszizmusról, mentális problémákról, a magánéletük védelméről vagy épp a monarchia kritikájáról.
A 2020 elején meglehetősen homályosan megfogalmazott bejelentés eleve nem sok ponton érintkezett a valósággal. Ma már tudjuk, hogy a közleményt a néhai királynő és a Buckingham-palota jóváhagyása nélkül tették közzé. A távozásuk feltételeit megbeszélni hivatott, úgynevezett Sandringham-csúcsra például csak január 13-án, napokkal a bejelentés után került sor, és ott a királynő egyértelműen nemet mondott Harryék „félig kint-félig bent” modelljére, amelyre a bejelentésben utaltak.
A kiválásról szóló közleményben még proaktívnak felvázolt alternatív királyi tervekből így aztán viszonylag hamar a szabadságharc narratívája lett, a házi szerzőjükön, Omid Scobie-n keresztül megjelentetett, A szabadság nyomában című könyvvel pedig már ekkor jelezték, hogy a nagy kitárulkozások finoman szólva sem állnak távol tőlük.
Lehet, hogy Harry herceg és Meghan Markle most tényleg túl messzire ment
A szabadság nyomában című könyv azt ígéri, hogy az igazat meséli el Sussex hercegének és hercegnéjének a szakításáról a brit királyi családdal, de ez az igazság igencsak egyoldalú, és kicsit bosszú íze is van. A kivonulásuk idején sokak szimpátiáját kiváltották, de a PR-háborúnak ezt a csatáját nem biztos, hogy megnyerték.
Harryéknek azonban elég gyorsan rá kellett jönniük, hogy a „szabadságot” nem adják ingyen, ők pedig pénzre váltották az egyetlen „tehetségüket”: a királyi címeiket. Miután a királyi családtól nem kapták meg, amit akartak – azaz, a senior munkával járó királyi privilégiumokat a senior munka nélkül –, és a királynő által nagyvonalúan biztosított egyéves próbaidő után kiderült, az udvar valóban komolyan gondolja, hogy nem lehet egyszerre eleget tenni a királyi szolgálatnak és áruba bocsátani a királyi címeket, és ezért az intézménynek le kellett választania magáról a Sussexéket, Harryék teljes gázzal kergetni kezdték a hollywoodi álmot.
Bár az eredeti bejelentésben még a jótékonysági projektjüket, az Archewell Alapítványt állították be a legnagyobb tengerentúli dobásuknak, kiderült, hogy sokkal inkább szórakoztatóipari karrierben gondolkodnak, ezért komoly milliókért leszerződtek a Netflix-szel és a Spotify-jal.
És mivel a királynő nem engedett a követeléseiknek, Harry és Meghan főállásban kezdte művelni a bosszúállást. Nem tartotta vissza őket, hogy a hírhedt Oprah-interjújuk idején Fülöp herceg haldoklott (egy hónappal a műsor adásba kerülése után halt meg 99 éves korában), és a királynő gyásza, majd halála sem akadályozta meg őket abban, hogy a Netflixnek elkészítsék a reality-sorozatukat, Harry pedig megírja a memoárját – mind a két produkció csúcsra járatta a királyi család és a monarchia elleni támadást, megint csak erősen ellentmondva mindannak, amit a négy évvel ezelőtti közleményükben írtak. (Megint más kérdés, hogy a Sussexék úgynevezett igazságbombáinak jó részéről kiderült, hogy csúsztatás vagy egyenesen hazugság.)
Az év átverését hozta el Harry és Meghan a Netflixre
A sussexi hercegi pár már tavaly eladta a szavahihetősége egy részét Oprah Winfreynek. Most a Netflix hatrészes sorozatában bedarálják azt is, ami megmaradt a hitelességükből. A korona című sorozatnak legalább jeleznie kellett, hogy fikció, de a Harry & Meghan nem figyelmeztet arra, hogy ebben a produkcióban több a kitalált történet, mint a valóság.
Viszonylag gyorsan kiderült az is, hogy a királyi család szapulásán kívül más nem is nagyon van a tarsolyukban. Mire a Netflixen megjelent az egyetlen értelmes és értékes produkciójuk, a Heart of Incvictus, Harryék annyira elkoptatták már magukat, hogy a veteránok előtt tisztelgő sorozat alig lépte át a nyilvánosság ingerküszöbét.
Az egykor barátoknak kikiáltott hírességek – többek között a Clooney, a Beckham és az Obama házaspár – egyre látványosabban kezdték el lerázni őket, az iparági döntéshozók pedig már nyilvánosan is elkezdtek beszélni arról, hogy a király meztelen, vagyis a Sussexék ígéretei és hájpja mögött nincs fedezet. Bill Simmons, a Spotify podcast innovációért felelős vezetője „kibaszott szélhámosoknak” nevezte őket, a hollywoodi ügynök Jeremy Zimmer egy konferencián mondta ki: „Kiderült, hogy Meghan Markle nem volt egy nagyszerű hangtehetség, vagy egyáltalán bármilyen tehetség”, hozzátéve, hogy attól, hogy híres valaki, még nem lesz tehetséges. A humorista Tim Dillon pedig arról beszélt, hogy a hollywoodi partikon csak „házalóként” emlegetik a Sussexéket, akik, mint valami sokadrangú valóságshow-szereplők, kétségbeesetten próbálnak a sztárokhoz dörgölőzni, a sztárok viszont nem győzik lerázni magukról őket.
Harryéknek azonban nemcsak Hollywood megvetésével kell együtt élniük, hanem azzal a nem kis problémával is, hogy az anyagi gondok réme fenyegeti őket. Az elmúlt időszakban a Daily Mail és a Newsweek is megkapargatta a Sussexék pénzügyeit, és kiszámolták, hogy a tengerentúlra költözésük és a nem kevés bírósági ügyük eddig 23,49 millió dollárt emésztett fel – már ha Harry megnyeri az általa indított pereket – jelenleg három különböző pert indított brit lapkiadók ellen, egyet pedig a brit belügyminisztérium ellen, amiért elveszítette a jogot a hivatalos védelemre. Mert ha veszít, akkor több mint 50 millió is lehet ez a költség. Igaz, legalább bolyonghat a 9 hálószobás, 16 fürdőszobás montecitói „palotájukban”.
A sok milliós költségeknek pedig egyelőre nem látni a sok milliós fedezetét a bevételi oldalon. A Spotify Markle hatalmas reklámkampánnyal beharangozott, de kevéssé hallgatott Archetypes című podcastje csak egy évadot ért meg, miután a vállalat felbontotta a szerződést velük, ezzel becslések szerint rögtön 10 millió dolláros hiány keletkezett a Sussex-büdzsében. A Netflixszel még él ugyan az öt évre szóló, 100 millió dolláros megállapodásuk, de itt is rezeg a léc, mert eddig csak két valamire való produkciót hoztak tető alá. Nem tűnik rózsásnak a helyzet jótékonysági fronton sem, az alapítványukhoz 11 millió dollárral kevesebb adomány érkezett be, mint egy évvel korábban.
A habosítás azonban folytatódott, ahogy egymás után csődöltek be vagy kerültek csődközelbe a projektjeik, egymás után jelentek meg cikkek arról, hogy nagy dobásra készülnek: hol Markle nagy hollywoodi visszatérését lengették be (noha Hollywoodban soha nem tudott karriert építeni), hol megelőlegezték, hogy újraindítja az életmódblogját, a Tiget, sőt egyenesen Gwyneth Paltrow birodalmával, a Gooppal kelne versenyre, de annak is hírértéke volt, hogy visszatér az Instagramra. 2023 is lepergett, de eddig egyik projekt sem öltött testet – Meghan Markle egyelőre egy kávéreklámban cameózott - a cégnek amúgy a befektetője, szóval nem véletlen a választás –, amit nehéz azért a színész karrierhez való visszatérésnek tekinteni.
2023 valóban nem volt sem kedves, sem kíméletes a Sussexékkel, a tavalyi évet a róluk szóló cikkek már annus horribilisként emlegetik (ahogy II. Erzsébet királynő hivatkozott az 1992-es évre, amikor nem elég, hogy válások és botrányok rengették meg a királyi családot, de még a Windsor kastélyban is tűzvész tombolt).
Pedig 2018-ban még úgy tűnt, Harry és Meghan az egész világot képes lesz meghódítani, de néhány év alatt viszont szinte mindent elvesztettek abból a varázsból, amely az esküvőjük idején még körbelengte őket. Négy évvel később viszont már kinevették, kirúgták, kiköltöztették őket. Először csak halkan kezdtek el kuncogni rajtuk, például amikor 2021 szeptemberében a Time címlapján úgy néztek ki, mint fodrász és vendége. Aztán már kínosan feszengtek, amikor Markle hülyét csinált magából – és a sussexi hercegnéi címből is – Ellen DeGeneres talkshowjában. Amikor pedig „majdnem katasztrofális autós üldözésként” próbálták meg eladni azt, hogy New Yorkban néhány fotós megpróbálta lefotózni őket, miközben ők taxival araszoltak az utcán, már hangosan röhögtek rajtuk.
Harry és Meghan megint átvert mindenkit, és közben Diana emlékét is sikerült meggyalázni
Az „autós üldözésről" szóló közlemény drámai hangvételéből következett, hogy a média nemcsak fel fogja idézni Diana tragikus halálát, hanem párhuzamba is állítja annak körülményeit Harry herceg és Meghan Markle „majdnem fatális" New York-i éjszakájával. Minél több részlet derült azonban ki az incidensről, annál inkább tűnt szenzációhajhászásnak a hercegi pár verziója a történtekről.
A South Park aztán lecsapta a magas labdát, és nagyon kemény ütést vitt be nekik a A Dumb Prince and His Stupid Wife című zseniális epizód utolsó jelenetében, amikor Harry azzal szembesül, hogy Meghan teljesen üres legbelül: hogy nincs benne több, csak a magazinok adta felületes imázs. De megihlették a Family Guy alkotóit, és poént csinált belőlük Jimmy Kimmel és Seth Meyers is. És a teljes szakma rajtuk nevetett a hétvégi Golden Globe díjátadón is, ahol egyébként a Netflixen megkésett virágkorát élő – Markle szakmai önéletrajzában az egyetlen értékelhető tételként szerepelő – Suits című sorozat szereplői tartottak egy reuniont a színpadon – Meghan Markle nélkül.
Meghan Markle-nak eközben tavaly a vörös szőnyeg helyett parkolókban kellett le-fel járkálnia, hogy elkészülhessenek róla a paparazzifotók, amelyekből aztán a bulvárlapok híreket gyárthatnak róla.
Decemberben aztán a Hollywood Reporter bevitte a kegyelemdöfést, és a tavalyi év legnagyobb lúzerei közé helyezte el a sussexi hercegi párt.
Harry és Megha brandjét lényegében eltemette a Forbes, amely szerint a Sussex-projekt bukása meggyőző esettanulmány lehetne a Harvard Business School tankönyveiben arról, hogy egy agyonhájpolt márka hogyan fulladhat bele a kudarcba.
Decemberben még lett volna egy nagy dobásuk, ekkor jelent meg Omid Scobie-nak a monarchia végnapjait beharangozó könyve, az Endgame, amely újrahasznosította Meghanék néhány korábbi támadását, de egy – véletlen vagy szándékos – baki kioldotta a sussexi hercegi pár talán egyetlen megmaradt kézigránátját: a könyv holland fordításában ugyanis név szerint beazonosítja a királyi család két „rasszistáját”, azokat a családtagokat, akik Harryék állítása szerint a születendő gyerekük kinézetét firtatták. Ez a kézigránát azonban már végképp a Sussexék kezében robbant fel, akik feltehetően nem számoltak azzal, hogy az emberek egyszer mindent megunnak.
A királyi család elleni panaszáradat elapadt, az eddigi támadások pedig nem, hogy lepattantak a Windsorokról, de a királyi család tagjai megerősödve jöttek ki belőle.
Harryék pedig a hitelességük utolsó szálaiba kapaszkodnak, és egyelőre nem látszik, hogy mit tudnak átmenteni erre az évre. Ahogy eddig is a királyi címeikkel próbáltak meg kereskedni, a sussexi hercegi pár most is felismerte, hogy kereskedelmi szempontból lényegében a legfontosabb értékük a kapcsolatuk a királyi udvarral. Pontosabban a ma már nem létező kapcsolatuk. 2023 végén ezt próbálták felmelegíteni, például egy azóta sem megerősített telefonhívással Károly 75. születésnapján, vagy néhány PR-cikkel arról, hogy talán elfogadnának egy meghívást a hagyományos sandringhami családi karácsonyra – ami nagy eséllyel már fel sem merült Károlyéknál.
Jellemző, hogy Harry a tavalyi év elején adott interjúiban még mindenféle követelést fogalmazott meg annak feltételeként, hogy megjelenjen az apja májusi koronázásán. Ezekből semmi sem teljesült, Harry bármennyire kínos volt is, mégis megjelent legalább néhány órára, hiszen a Sussex brandnek fontos volt, hogy a monarchiához való kapcsolódásnak legalább a látszatát életben tartsák. De ekkor már egyértelmű volt, hogy Harryéknek sokkal fontosabb a királyi család, mint a királyi családnak Harryék. Persze, influenszerek még ők is lehetnek.
