Kincs, ami nincs. Vagy talán mégis? A második világháborúban elásott, több mint 7 milliárd forint értékű érme és ékszer vár a megtalálójára, miután a holland nemzeti levéltár valósággal kincskeresést hirdetett számos vonatkozó dokumentum nyilvánosságra hozatalával.
Az online – és Hágában személyesen is – megtekinthető okmányok között térkép is van, melyen egy „x” jelzi, hogy hol ásták el a kincset. A négy lőszeresládába rejtett érmék, órák, ékszerek, gyémántok és más drágakövek mai értékét 15,85 millió fontra becsülik, azaz 7 milliárd forintnál is többre. Hollandia nemzeti levéltára azt reméli, végre megtalálják a kincset, és alighanem sok kutató, amatőr régész és újságíró érdeklődik a felkutatása iránt.
Ám nem tűnik olyan egyszerűnek a kutatás, hiszen közel nyolc évtizede ásták el a dobozokat, és számos buktató adódik. A közzétett dokumentumok között megtalálhatók például a holland államnak az ellopott kincs felkutatására tett sikertelen akciói is.
A történet – kutatók szerint – 1945 áprilisában kezdődhetett, amikor a szövetséges hatalmak a hollandiai Arnhem felszabadítására készültek. Néhány menekülő német katona úgy döntött, hogy a semmi közepén, Ommeren falu mellett – valahol Arnhem és Utrecht között – elrejtik a korábban egy bankból ellopott szajrét. Állítólag egy nyárfa gyökérzete között 70-80 centiméter mélyre süllyesztették a ládákat, majd betakarták földdel.
A melóban négy katona vett részt, kettő később elesett a háborúban, egy rejtélyes módon eltűnt, a negyedik viszont, egy bizonyos Helmut S később a megszállt Berlinben fecsegni kezdett. Így került a holland hatóságok látókörébe, és mivel még ma is élhet, a teljes nevét nem hozták nyilvánosságra.
Helmut S – aki a fosztogatásban nem vett részt, de a kincs elásásában igen – arról számolt be, hogy a nácik a Rotterdamsche bank arnhemi fiókjából lopták el az értékes tárgyakat, miután az épületet 1944 augusztusában légitalálat érte. Azt állította, hogy az ékszerek, drágakövek és érmék a törmelékek között az utcán hevertek, és társai annyi kincset szedte össze, amennyit csak láttak és tudtak.
A második világháborúban eltűnt holland vagyonok felkutatását végző intézmény, a Beheersinstituut 1946-47-ben három kutatást is folytatott, mindhárom sikertelenül végződött. A harmadik esetben már Helmut S-t is odarendelték, de az információi és a feltehetőn az egyik német katona által készített és Helmut S birtokában lévő térkép adatai hasztalannak bizonyultak.
Számos magyarázat létezhet. Lehet, hogy a kincset megtalálták a helyiek, az eltűnt német katona ásta ki a ládákat vagy az amerikaiak bukkantak azokra. A The Guardian által idézett holland történész, Joost Rosendaal szerint a fosztogatások mindkét oldalon megtörténtek. Szerinte Helmut S információi sem mind feltétlenül helytállóak, hiszen 1944 augusztusában az amerikaiak nem bombázták a német megszállás alatt lévő Arnhemet.
A régió visszafoglalására Montgomery tábornok elképzelése alapján csak 1944 szeptemberében indult hadművelet, amely végül nem vezetett eredményre. A katasztrofális offenzívának egyéként A híd túl messze van című, 1977-es film állít emléket.
Rosendaal szerint a német katonák 1944 novemberében lophatták el a kincseket, amikor szó szerint kirabolták a bankfiókot. 1945 áprilisában pedig Ommeren falu környékét heves brit bombázások érték, így az akkor már elásott kincs megsemmisülhetett vagy mások – szövetségesek, németek – elvihették.
Egy biztos: a kincs nem került elő nyilvánosan. Ha még a földben lapul, talán az immár legális kincskeresők nagyobb szerencsével járnak.