Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Miért érzi fontosnak egy francia graffitis, hogy vállalva a veszélyt a háború sújtotta Ukrajnába utazzon, és a műalkotásaival támogassa az áldozatokat? A „francia Banksyként” emlegetett művész projektjét kezdetben még az ukránok sem értették, de neki meggyőződése, hogy ilyenkor minden apró gesztus számít. Célja volt az is, hogy az egész világnak megmutassa, mi zajlik Ukrajnában, mert, mint mondta, „őrület, hogy kétségbe vonjuk a valós képeket egy népirtásról”. A C215 művésznéven alkotó Christian Guémyvel beszélgettünk.
hvg.hu: Mit gondol, mi a művész és a művészet szerepe egy háborúban?
Christian Guémy: Nem tudom, mi a művészet vagy a művész szerepe a háborúban, azt tudom, hogy az enyém micsoda. Az én szerepemet az érzéseim és az élményeim teremtik meg, ezeknek az eredménye. Már tizennyolc éve festek gyermekarcokat, szóval oda akartam menni, hogy a háború kontextusában olyan, helyben érvényes műalkotásokat hozzak létre, amelyekkel a magam módján mutatom be a világot, mégpedig azáltal, hogy gyerekarcokat festek a lebombázott területekre.
Rozsdás villamoskocsikon, lebombázott piacok helyén él tovább a művészet Kijevben
Egy francia graffitis Párizs után most helyben is támogatta műveivel a háborútól szenvedő ukránokat.
hvg.hu: Miért volt önnek fontos, hogy részt vegyen egy háborúban, amely személyesen nem érinti?
CH. G.: Először is, úgy érzem, hogy igenis érint engem, közvetve, mert ami az ukrán gyerekekkel történt, az az én gyerekeimmel is megtörténhetne, és azért is, mert
mélységesen európai vagyok.
Ami az ukrán emberekkel történik, az egyetemes probléma, mert ami ma Ukrajna, az holnap Magyarország is lehet.
hvg.hu: Hogyan készült fel lelkileg az útra? Nem félt?
CH. G.: Nem, félni nem féltem, mert arra akartam koncentrálni, amit meg kellett tennem. Próbáltam figyelni, hogy észszerű dolgokat csináljak, maximálisan ügyeljek a biztonságra. De nem ez volt az első hasonló tapasztalatom. Festettem már polgárháborús környezetben Haitin, a polgárháború utáni Ruandában, biztonságos és nem biztonságos környezetben francia börtönökben is. Szóval hozzá vagyok szokva, hogy szokatlannak mondható helyeken alkossak, az ilyen pillanatokban igyekszem az adott helyzetre és a saját dolgomra koncentrálni. Nem gondolkodom annyit előre, nem a felkészülés az elsődleges számomra, hanem az, hogy összpontosítani tudjak.
hvg.hu: Mi volt a legmegrázóbb élménye Ukrajnában?
CH. G.: Azt hiszem, ami a legjobban megrázott, az nem az, amire a legtöbben gondolnának – számomra az üresség volt a legmegrázóbb. Mikor az embereknek menekülniük kellett, otthagyták a házaikat, és többé már nem látni őket. De a csend és a gyerekek hiánya, a nyomok, amit az emberek maguk után hagynak, a korábbi ott létük lenyomatai… Ez szíven üti az embert.
Érzed a jelenlétüket, de már nincsenek ott, csak a hiányuk.
Számomra ez rettenetes, mert látsz egy teljes civilizációt, egy modern, nyugatos várost, amely odalett, mert nincs benne többé élet, nem maradt ott más, csak a fenyegetés.
hvg.hu: Ezért döntött úgy, hogy kizárólag gyerekeket fest?
CH. G.: A gyerekkor már kezdettől fogva a műalkotásaim egyik fő témája. De szerintem ez a mostani helyzetben is jó módja annak, hogy civilekről beszéljünk, olyan emberekről, akik támadás alatt állnak. A gyerekek ártatlanok. Az ártatlanság arcai állnak szemben a háború, az invázió modern, abszurd fenyegetésével, úgyhogy azt éreztem, hogy a gyerekarcok jó kontrasztot alkothatnak a mögöttük álló pusztulással.
hvg.hu: Fontos, hogy minden egyes arcnak meglegyen a saját története? Olvastam az Instagram-oldalán, hogy van, hogy a saját gyerekeit, a barátai gyerekeit is megfesti…
CH. G.: Így van. Szerettem volna rávilágítani és megmutatni, hogy ezek a gyerekek a tieid is lehetnének. Muszáj foglalkoznunk ezzel a háborúval, különösen a gyerekek és az anyák tükrében, akik most menekültekké váltak szerte Európában. Muszáj szolidaritást vállalnunk velük. Ez nagyon-nagyon fontos. Nem hagyhatnak hidegen bennünket ezek a gyerekek.
hvg.hu: Nem gondolja, hogy megosztó szépséget vinni a háborúba?
CH. G.: A művészet magától értetődően megosztó. Ha nem az, akkor nem vált ki semmilyen reakciót. Szerintem a megosztó jelleg többet elárul a közönség bűntudatáról, mint a borzalmaknak vagy a háborúnak a természetéről.
hvg.hu: Mi volt a célja az Ukrajnában készített alkotásaival?
CH. G.: A támogatásomat akartam kifejezni az ukrán családok felé és az ukrán emberek felé, mivel jelenleg a legtöbb ukrán családot szétválasztották, elszakadtak egymástól. A férfiak ott maradtak védeni az országot, a nők és a gyerekek pedig elmentek. Szóval ez az én hozzájárulásom művészként, francia művészként, ezzel tudom kifejezni a támogatásom. Tisztában vagyok vele, hogy eléggé elfogult vagyok, mivel az én értelmezésemben
ez nem háború, ez megszállás.
Szerintem nagyon fontos ezt kimondani, mivel Oroszországban semmi nem történt. Minden Ukrajnában zajlik, Oroszországban semmi. Úgyhogy szerettem volna a franciák teljes támogatásáról biztosítani őket.
hvg.hu: Szándékában állt az is, hogy az egész világnak megmutassa, mi zajlik Ukrajnában?
CH. G.: Igen, ez volt a célom, mielőtt értesültünk volna a bucsai borzalmakról, amelyekről két nappal azután szereztünk tudomást, hogy hazaértem. Persze Bucsa előtt is láttuk már a harkivi meg a mariupoli harcokat, de nem állt rendelkezésünkre egy olyan képanyag, nem voltak olyan ikonikus fotóink, amelyek jelképezni tudták volna azt a borzalmat, amit az orosz csapatok véghez visznek Ukrajnában. És őrület, de néha, mikor valós képeket látunk egy népirtásról, fotókat a borzalmakról, nem is csak Ukrajnában, hanem világszerte, akkor azokat kétségbe vonjuk. Mivel az emberek nem képesek elfogadni egy ilyen borzalmas helyzetet, inkább kételkednek benne. Azt mondják, hogy ezek a képek hamisítványok. Szóval néha még az sem elégséges, ha megmutatják nekünk a valóságot. Művészként számomra nagyon fontos volt, hogy kifejezetten műalkotásokat hozzak létre. Az én képeim kapcsán nem merülhet az fel, hogy hamisak vagy nem hamisak. Mert semmit nem látsz, csak egy épületet és egy festményt. Ez nem tudósítás, hanem teljes mértékben művészet, érzelmi állásfoglalás. Van, mikor egyszerűbb egy műalkotást nézni, egy műalkotáson keresztül megérteni és szembesülni a helyzettel, mint fényképekről látni a valós borzalmakat Bucsa utcáin.
hvg.hu: Mit gondol a háborút elindító Vlagyimir Putyinról?
hvg.hu: Volt alkalma ukránokkal beszélni, mialatt ott volt? Mi volt a reakciójuk a munkájára?
CH. G.: Először is meg voltak lepve, hogy idejön egy művész a háborús övezetbe. Megdöbbentő volt számukra, de nagyon örültek, mert sokat jelentett nekik. Szerintem egy ilyen háborús helyzetben, mikor mindenki figyelme kiéleződött, mikor minden néma, a jelenléted hoz egy kis felüdülést, lehetővé teszed, hogy egy pillanatra fellélegezzenek. Hozol egy csipetnyi költészetet a rémálom hangulatba. Ez nem sok, és nem változtat a helyzeten, de szerintem számít, hogy amikor nagyon szomorú vagy, és minden összeomlik körülötted, akkor ránézhess egy virágra vagy egy mosolygó gyerekre magaddal szemben, mert ezek képesek vigaszt nyújtani egy-egy sötét pillanatban. Nem oldja meg a problémát, de segít. Ezt a segítséget akartam elhozni, és nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam, úgyhogy örülök.
hvg.hu: Gondolja, hogy a képei segíthetnek az ukránoknak abban, hogy tovább kitartsanak és ellenálljanak?
CH. G.: Nem, nincs szükségük a műveimre ahhoz, hogy ellenálljanak, maguktól is erősek és ellenállnak. Az én műalkotásaim csak apróságok, és az ilyen apróságoknak az összessége tényleg képes segíteni. Egy ilyen időszakban mindannyiunktól jól jön a segítség.
hvg.hu: Milyen élmény volt találkozni ukrán katonákkal? Miket mondtak?
CH. G.: Ugyanazt. Az elején nem értették, de aztán megmutattam nekik a képeket, amelyeket korábban csináltam, amiket Lvivben és Zsitomirban festettem, és megengedték, hogy az ellenőrzőpontokon fessek. Azt mondták, nahát, oké, próbálj vigyázni magadra. Nagyon emberi és nagyon erős élmény volt.
hvg.hu: Beszélgettek arról, milyen most az életük?
CH. G.: Nem igazán, mert dolgoztak, embereket irányítottak, szóval nem volt erre idő, de láttam, mennyire elszántak az emberek, milyen erősek és segítőkészek, ami nagy tanulság volt számomra.
hvg.hu: Gondolja, hogy Európa eleget tesz a jelenlegi helyzetben?
CH. G.: Ez nehéz kérdés, mert amit tudunk, azt megtesszük, de fontos, hogy ne sodródjunk bele egy harmadik világháborúba.
Segítenünk kell, de az emberiség nem engedhet meg magának egy világháborút azért, mert Vlagyimir Putyinnal nem lehet szót érteni, mert úgy tűnik, nem szorult belé túl sok emberség.
Úgyhogy óvatosnak kell lennünk.
hvg.hu: Mi lesz a sorsa a Franciaországba érkező menekülteknek?
CH. G.: Nagy mozgósítás van most ezen a téren. Mivel ezek a családok szétszakadtak, mind azt szeretnénk, hogy amilyen hamar csak lehet, hazatérhessenek az országukba és újból együtt legyenek. Vannak menekültek, akik nem beszélnek franciául, ami kihívás, de jót tesz az európai embereknek, hogy egy ilyen társadalmi szolidaritási mozgalom részeseivé válnak.
hvg.hu: Lesz bármilyen változás a menekültek tekintetében, ha Marine Le Pent választják meg elnöknek?
CH. G.: Nem, mert nem fogják megválasztani.
hvg.hu: Ilyen biztos ebben?
CH. G.: Biztos vagyok. A felmérések is ezt mutatják. Képtelenség, hogy nyerjen, ő nem francia politikus. Tesz egy csomó populista ígéretet, de mi, franciák nem vagyunk szélsőségesek. Franciaországban mindent középre lőttek be, Párizs is az ország középpontja… Franciaország igazi színe a szürke. Nagyon egyedi léthelyzet franciának lenni. Sok ország van, ahol a fekete-fehér látásmód, a szélsőségesség, megosztottság az uralkodó, de Franciaország tényleg nagyon centralista és mértéktartó ország.
hvg.hu: Most, hogy már újból Franciaországban van: hogyan lehetséges kiheverni egy ilyen élményt és visszatérni a régi kerékvágásba?
CH. G.: Nem nagyon szeretnék most erről egy interjúban beszélni, akkor sem szerettem, mikor a barátaim kérdezték, mivel ez nagyon személyes nekem… de minden éjjel Ukrajnáról álmodom. Amióta csak hazajöttem, minden éjszakámat Ukrajnában töltöm. De vissza fogok menni május közepén, hogy új falfestményeket készítsek, a korábbiaknál nagyobbakat, de ezúttal nem az elpusztított területeken, mert most valami mást szeretnék csinálni.
Putyin mint Voldemort, Zelenszkij mint Superman
Az orosz-ukrán háborúról a street art művészek is elmondták a véleményüket.
