Ma van a Pí-nap, ugyanis március 14-e a matematika egyik leghíresebb számának, a π (pí) számnak (ami két tizedesig: 3.14) a hivatalos ünnepe. Sőt, 2019 óta ez a Matematika világnapja is, amit immár néhány magyar iskola is komolyan vesz, és fesztivált csap matekversennyel, Pí-verssel, Pí-zzával és pí-tével.
Ha azt mondom, egy kör kerületének és átmérőjének a hányadosa, az nagyon szárazon és unalmasan hangzik. Ha azt mondom, Einstein születésnapja, vagy Stephen Hawking halálának a napja, már kevésbé szaladnak szét a matematikától irtózók. Ha azt mondom, hogy egy szám, amiről popdalok (popszámok, ugye), albumok, klasszikus zenei művek, filmek, versek születnek, akkor már talán a bölcsészek sem keserednek el.
3, 14
Két tizedesre kerekítve ennyi a matematika egyik legnevezetesebb számának, a π-nek (a Ludolph-féle számnak) az értéke. (Pontos értékét senki nem tudja, mert egy olyan végtelen tizedes törtről van szó, amiben a számjegyek juszt sem ismétlődnek, semmi szabály nincs bennük. Egy sor szuperszámítógép dolgozik a világon az újabb tizedesértékek kiszámításán. Tavaly nyáron svájci tudósok 62,8 billió tizedesnél jártak, miután több mint 108 napig dolgozott a gépük.)
Március 14-e pedig az előbb említett tudósok születésének, illetve halálának napja. (Einstein születése 1879-ben volt konkrétan, Hawking pedig 2018-ban halt meg.) A Massachusettsi Műszaki Egyetem (Massachusetts Institute of Technology, MIT) egyetem minden évben erre a napra időzítve értesíti ki a leendő hallgatóit a felvételükről.
Napja van, nem is egy
Ha már van ez a nevezetes szám, persze hogy kikiáltották március 14-ét Nemzetközi Pí Nappá. Van egy nem hivatalos napja is a pí-nek, július 22-én: ugyanis 22-ben a 7 megközelítőleg 3,14-szer van meg.
A hivatalos nap azonban vitathatatlanul március 14-e, már 1988 óta. Az ünnep ötletadója Larry Shaw fizikusprofesszor volt (őt a π hercegének is nevezik), a San Franciscó-i Exploratorium Természettudományi Múzeum munkatársa. Az ottani kutatók ilyenkor (2017-es haláláig Shaw vezetésével) ünnepi megemlékezéseket tartanak a múzeum kör alakú csarnokában, majd elfogyasztják az alkalomra készített gyümölcsös pi-téket. A nyalánkságokat rendszerint feliratozzák is, természetesen a π szám minél több tizedesjegyével.
De e mellett is világszerte különböző rendezvényekkel, vetélkedőkkel és konferenciákkal ünneplik a napot. Különösen azóta, hogy 2019-ben ezt a napot az UNESCO International Day of Mathematics (IDM) nappá is nyilvánította, amihez már szervezetten is kapcsolódnak rendezvények.
Pí-buli
Magyarországon egyelőre nem túl sok helyen kapcsolódnak ehhez, az IDM világtérképén idén mindössze a tatai Eötvös József Gimnázium és a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium szerepel a mintegy 1200 megjelölt esemény között, de például a szombathelyi Kanizsai Dorottya Gimnáziumban is másfél évtizede megünneplik a Pí-napot. Az IDM-hez bármilyen témához kötődő rendezvénnyel - nemzetközi workshopokkal, fotópályázatokkal, 3140 méteres futással, fesztiválokkal, matekversenyekkel stb. - lehet csatlakoznia az intézményeknek.
Ahogy a gyöngyösi esemény szervezője, Pitlik Emese lapunknak elmondta, a programhoz kapcsolódók „teljesen szabadon ünnepelhetik a matematikát a nemzetköziség érzetével. Egészen különös élmény például a Föld különböző pontjairól érkező online plakátokat nézegetni, látni a Távol-keleti gyermekeket gyönyörű origamik készítése közben… az ember egy globális család tagjának érezheti magát.”
A Berzében pénteken (mivel március 14. iskolai szünnap, így előrehozták az IDM-et) egyrészt Tudományos Diákkonferenciát (erre a kisgimnazista gyermekek meglepően komoly kérdőíves, interjús kutatásokat végeztek olyan témákban, mint például a Rubik-kocka, az elektromos autók, az esőerdők, globális környezetvédelmi problémák, a parlament építészete, a kabalák, babonák szerepe, a tanulók mobiltelefon ellátottsága stb.), és Matematika Csapatversenyt szerveztek. De várták a diákok π-verseit is, továbbá a gyerekek versenyezhettek abban, melyikük tudta a legtöbb π-számjegyet felsorolni (volt olyan, aki több mint 110 tizedesig tudta a szám értékét). A rendezvény hagyományosan Π-zza Party-val zárult, és az angol "pie" szóra utalóan Π-tortákkal és Π-sütikkel is készültek a bulira.
A rendezvényre készülve Pitlik Emese egy matekórán rákérdezett egy tanítványától, hogy mit zongorázna szívesen a megnyitón. „Kevin egy Bach darabot választott. Közben Lehel is jelentkezett: Mi lenne, ha a Π értékeiből készülne egy dallam? A C lenne az 1, és onnan számolnánk… Rácsodálkoztam a szavaira, mint annyiszor szép ötleteikre, kreatív felvetéseikre” – meséli a tanárnő.
Hazaérve be is ütötte a keresőbe: Π-dallam. Ezt találta.
A matematika szakos tanár szerint a pénteki rendezvény, amellett, hogy talán több diák is közelebb kerülhet a matematikához, a közösségépítés miatt is jó lehetőség. A gyerekek nagyon lelkesen készülnek minden évben a programra. „Olyan furcsa időket élünk, hogy minden ilyen alkalmat érdemes megragadni. Nagyon felszabadító mind a diáknak mind pedagógusnak, ha ki tudunk törni a tanteremből, a frontális oktatásból.”
Egyetért ezzel a Kanizsai Dorottya Gimnázium matematikatanára, Sinkó Andrea is. A szombathelyi iskolában a Pí-nap ünneplése bő másfél évtizedre nyúlik vissza. A tanárnő szerint ez egy remek eszköz arra, hogy a tanulókat közelebb hozzák a matekhoz, hogy bemutassák nekik: „a matek nem feltétlen annyira iskolaszagú és öncélú, mint ahogy azt gondolják, és nem csupán az X megkereséséről szól”.
Eleinte kiállítással, később már interaktívabban, feladatokkal is ünnepeltek. A szokás a pandémia idején sem veszett el, csak átalakult, ilyenkor ugyanis az online térben rendezték meg a Pí-napi programokat. Mivel március 14. idén szünnap, így a kiállítás most is online feladatokkal társul, aminek előnye, hogy létszámlimit nincs, azonban hátránya, hogy nem lesz pi-te, pi-zza, vagy pi-knik sem. Különlegessége az idei Pí-napnak viszont, hogy az erősen A Pál utcai fiúk - tematikára épít, ugyanis egy ilyen projekten dolgoztak a gyerekek korábban. És hogy mit keres a Pí Molnár Ferenc világában?
"A Pál utcai fiúk darabban nem csak az üveggolyók gömbölyűek, hanem a homokbombák is, s a 11 Pál utcai fiú táncol körben és a színen elhelyezkednek félkör alakzatban is. Ezek az idomok és formák elegendőek ahhoz, hogy 2022-ben Pí is a Pál utcába költözzön" - mondja Sinkó Andrea, utalva arra, hogy az idei feladatokban bizony a matek és az irodalom közelebb kerül egymáshoz, mint gondolnánk.
Miért is utáljuk a matekot?
A hvg.hu-n már többször próbáltunk utánajárni, miért épp a matematika a „mumus tantárgy”, miért ez az, amiben a legrosszabb eredményeket érik el hagyományosan a diákok az érettségin és más megmérettetésen.
„Ez az a tárgy, amelyet mindenki, szinte már óvodás kortól egészen az érettségiig a legnagyobb óraszámban tanul. Mivel nagyon egymásra épülő elemek vannak benne, ha véletlenül valakinek kimarad egy-egy ilyen, akkor nehéz a diák számára tovább építkezni” – mondta korábban a lapunknak az ismert középiskolai matematikatanár, Gerőcs László, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a gyerekek absztrakciós, logikai készségei, gondolkodási képességei nem egyforma tempóban fejlődnek. „Egy ötödikes osztályban ülő 28-30 gyerek nem azonos szinten van e téren. A matektanárnak így nehéz dolga van, mert úgy kellene megválasztani a tempót, hogy a legjobbak se unatkozzanak, és a leggyengébbek is megértsék az adott anyagrészt.”
Egyetért ezzel Pitlik Emese is, aki szerint vannak olyan gyermekek, akik már az iskolába lépéskor elvesztik a fonalat. „Ennek legfőbb oka abban rejlik, hogy olyan egyszerű az otthoni nyelvi közeg, hogy hiányoznak azok a nyelvi kompetenciáik, amelyből nézve a matematika elvont nyelvezete, fogalmai értelmezhetők. Ha az alapok hiányoznak, nincs mire építkezni, márpedig a matematika építkező tantágy. Ha a gyermek az órán időnként elábrándozik, nem figyel, már lemaradhat. Ha hosszabb ideig hiányzik, ez hatványozottan érvényes.”
Ehhez jön még a tanárnő szerint, hogy miközben a tananyag óriási, annak megtanítása feszített tempót kíván. „Az érettségi - jó esetben - csak írásbeli, nincs lehetőség szóbeli javításra. Előfordul az is, hogy a tanár nem jól magyaráz, nem fordít elég időt a gyakorlásra, keveset ismétel, nincs elegendő házi feladat. Így nem jöhet létre a bevésődés. Az is lehet persze, hogy a gyermek egyszerűen másban erős.”
Úgy véli, „ha a matematika szorosabban kötődne a mindennapi élethez – különösen a nem szakirányban továbbtanulók esetén -, ha előtérbe kerülnének a kooperatív tanulási módszerek, akkor motiváltabbak lennének a gyermekek. A projekt tanításon, probléma-alapú tanításon túl meggyőződésem, hogy a kutatás-alapú tanulás/tanítás felé kell elmozdulnunk, ahogy azt a külföldi példák mutatják. Kiváló lehetőség minderre egy Π-Nap.”
Matekvakság
Van még egy, kevéssé kibeszélt oka annak, hogy számos iskolai tantárgytól – köztük a matematikától – gyorsan elmegy a kedve a diákoknak. Erről korábban Steklács János oktatáskutató beszélt lapunknak: a mai oktatásnak legtöbbször eszébe sem jut megmondani a diáknak, pontosan miért is ül az iskolapadban, mit és miért tanul, mit és miért gyakorol. Pedig kutatások bizonyítják, hogy ha tisztában lennének ezekkel a célokkal a gyerekek, sokkal motiváltabbak lennének a tanulásra és jobb teljesítményt érnének el.
„Őszintén hiszem, hogy a matematika – ha megfelelő módon adjuk elő – bárki számára érthető lehet” – állítja viszont Kit Yates matematikus a magyarul is hozzáférhető Ne hidd el az igazságot! című könyvében, amiben olyan sorsfordító eseményeket ír le, amelyekben a matematika helyes vagy helytelen alkalmazása játszott kulcsszerepet.
A „bárki számára megérthető a matematika” tételével azonban sokan nem értenek egyet. Mi több, épp egy matematikus, Mérő László nyugtatta meg a matematikai vakságban szenvedő tömegeket, amikor rákérdeztünk néhány éve, egyetért-e Yates-szel.
„Ahhoz, hogy egy festményt élvezz, kell valamennyi színlátás. Egy színvak nem fogja élvezni a kép nézegetését. Persze a színvakságnak több szintje van. Ehhez hasonló a matematika is. Ahhoz, hogy azt kicsit élvezze valaki, kell egy speciális látás. Az emberek egy jelentős része viszont matekvak. Persze egy színvakot is meg lehet tanítani arra, hogy az ég kék, a fű zöld, de sohasem fogja azt látni. A matekvakokat is meg lehet tanítani műveletekre, gondolkodási sémákra, de nem fogják azt élvezni. Viszont nem is vagyok abban biztos, hogy mindenkit meg kell tanítani egy szinten túl a matematikára.”
Nem az a kérdés – véli Mérő –, hogy valaki hülye-e a matekhoz, hanem az, hogy miben jó. „Ha valaki történelemből jó, vagy épp biológiából, esetleg egy jó sebész vagy jó pszichológus, akkor legyen, fogadjuk el, hogy matekból kevésbé felkészült.”
Az viszont biztos, hogy akár a matematika apropóján is lehet szervezni olyan eseményeket, amelyen minden diák szívesen vesz részt. Ki ne szeretne a barátaival, iskolatársaival bulizni, és pizzát enni, még ha annak a neve ezúttal Π-zza is?