Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Barack Obamában megvolt a képesség, hogy a korhangulatot politikai üzenetté gyúrja, és ehhez bőven merített nemcsak a saját életének a tapasztalataiból, hanem a popkulturális élményeiből is. A formula működött, mert alig indult be annak idején az elnökválasztási kampánya, ezzel párhuzamosan ő maga is popkulturális ikon lett. Aki ma ünnepli hatvanadik születésnapját.
Barack Obama berobbanásának az amerikai politikába több, könyveket megtöltő izgalmas momentuma volt. Az egyik, akkor hírértékű adalék történetesen az életkora volt: alig 47 évesen lett elnök, és most, amikor a poszt-elnöki életébe belesüppedve a hatvanadik születésnapját ünnepeli (a járványveszély miatt inkább csak szerény körülmények között), még mindig elmondhatja magáról, hogy 15 évvel fiatalabb mint az előző, és 18 évvel fiatalabb, mint a jelenlegi elnök. A Fehér Házban eltöltött nyolc éve egy bizonyos szemszögből nézve olyan, mintha csak tegnap lett volna, egy másikból mintha már egy örökkévalóság eltelt volna azóta.
Barack Obama a nagypolitikába való színre lépésekor a kulturális kúlság olyan csúcsait ostromolta, ahová Amerikában előtte talán csak John F. Kennedy ért fel. Ahogy 2009-ben egy marketingszakember fogalmazott: korábban egyetlen elnök arca sem bukkant fel annyi pólón, és az emberek még soha nem tartották olyan menőnek egy politikus fotóját magukon viselni, mint Barack Obama kampánya alatt. Maga Obama lett az üzenet. Ahogy Che Guevara vagy Eva Peron, a kúlsága túlnőtt a politikai meggyőződéseken.
A politikai ikonográfia azóta több gellert is kapott az amerikai közéletben, Barack Obama kúlságához pedig odacsapódott a nosztalgiafaktor. Az általa megtestesített intelligens, humoros és tartalmas popkulturális jelenlét hiánya különösen feltűnő lett a Trump-elnökség alatt.
Most, a hatvanadik születésnapja alkalmából kicsit a nosztalgia jegyében idézzük fel azokat a mozzanatokat, amelyek ráaggatták a cool címkét Barack Obamára.
Táncos lábak
Ha máshonnan nem, Hugh Granttől és az Igazából szerelemből tudjuk, micsoda politikai fegyver tud lenni egy jól eltalált csípőmozdulat. Márpedig Barack Obama igazi őstehetségként fejlesztette tökélyre a nagy nyilvánosság előtt elkövetett politikusi táncot. 2007-ben még csak az ismerkedő fázisban volt a kapcsolata a választókkal, de Ellen DeGeneres showműsorában olyan lazasággal vonult be Beyoncé Crazy In Love című számára, hogy arra sokan felkapták a fejüket.
A legnagyobb hatású táncos produkciót azonban már a választási győzelme után, a beiktatási bulin mutatta be Michelle Obamával, miközben Beyoncé énekelte a háttérben Etta James At Last című dalát. Popkulturális fejezet volt ez a javából.
Tökéletesen búgó hang
Barack Obama azonban legalább olyan természetességgel fakadt dalra a színpadon, mint ahogy táncolt. 2012-ben a harlemi Apollo Theaterben tartott beszéde alatt például szemrebbenés nélkül váltott át Al Green Let’s Stay Together című dalára, miután meglátta az énekest a nézőtéren.
Az elnökségének pedig az egyik legfelkavaróbb pillanata volt, amikor a charlestoni templomi lövöldözés egyik áldozatának, Clementa Pinckney-nek a temetési szertartásán váratlanul énekelni kezdte az Amazing Grace című himnuszt.
A késő esti sáv
Amikor 2009-ben leült Jay Lenóval szemben a Tonight Show-ban, Obama volt az első hivatalban lévő elnök, aki késő esti beszélgetős show-műsorban szerepelt. Később aztán szinte mindenkinél megfordult, aki számított ebben a műfajban: Trevor Noah-nál, Stephen Colbertnél, Jimmy Kimmelnél, Zach Galifianakisnál. Otthonosan mozgott a poénok között, és okosan használta a tévés terepet az elnöki céljai és eredményei célba juttatására.
De talán egyik produkció sem volt olyan erős, mint a fellépése Jimmy Fallonnál 2016-ban, néhány hónappal az elnöksége vége előtt, ahol érzéki zenei kíséret mellett vette számba az elmúlt nyolc éve teljesítményét – az egészségügyi reformtól kezdve a klímaintézkedéseken át a melegházasságig –, és a legszemetebb poénokat is fapofával volt képes átvészelni.
A jelenlét varázsa
„Soha nem láttam még egyetlen fickót sem, aki úgy élvezte volna a hideg sört és az alacsony műanyag széket, mint Obama elnök” – idézte fel a CNN műsorvezetőjének, Anderson Coorpernek a vietnami kulináris kalandjukat Anthony Bourdain.
Obama a Parts Unknown (Nem séfnek való vidék) című sorozatnak volt a meglepetésvendége. A 2016-os közös étkezésüket egy hanoi étteremben „büszke amerikai pillanatként” írta le a Rolling Stone magazin. A pillanatról kép is készül, amelyen Obama és Bourdain egymással szemben, feltűrt ingujjal és két üveg sörrel lát neki a helyi specialitásnak néhány vendég és egy rozsdás ventilátor társaságában.
Low plastic stool, cheap but delicious noodles, cold Hanoi beer. pic.twitter.com/KgC3VIEPQr
— Anthony Bourdain (@Bourdain) May 23, 2016
Az étteremben, a Hanoi Bun Cha Huongban azóta a fémasztal a műanyag székekkel kiállítási tárgy lett. Már nem csak a híres étkezésüknek, hanem a 2018-ban öngyilkosságot elkövető Anthony Bourdainnek is emléket állít.
Gyerekkel vagyok
Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy Barack Obama nyolc elnöki évének a legemlékezetesebb képei gyerekekkel készültek, feltehetően azért, mert a jelentlétük olyan spontán reakciókat váltott ki az elnökből, amire egyetlen vezető politikus sem lenne képes. (És persze minden ilyen pillanatban ott volt a fehér házi fotós, Pete Souza, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a lényeglátásban.)
„Tényleg nagyon jól állok a nulla-nyolcas demográfiai csoportnál. Részben azért szeretnek, mert nagy a fülem, így aztán kicsit úgy nézek ki, mint egy rajzfilmkarakter. És aztán szeretik a nevemet is a gyerekek, mert egyben kimondva jól hangzik. Úgy mondják, hogy BarackObama, mintha csak egy név lenne a Nickelodeonról” – értelmezte a komplex viszonyt az elnök.
És persze ott a videó, amelyen jól látszik, hogy Barack Obama érintése csodákra képes, hiszen a síró baba azonnal elhallgat, ahogy a karjába veszi.
A legkülönlegesebb pillanat azonban, amelyet egy gyerekkel osztott meg, mégis csak az volt, amikor az ötéves Jacob Philadelphiából 2009-ben meglátogatta a Fehér Házat, és egyetlen kérése volt: hogy kiderüljön, vajon az elnök haja is ugyanolyan-e, mint az övé. A hozzá hasonló gyerekek ugyanis akkor láttak először – és egyelőre utoljára – egy hozzájuk hasonló elnököt az ország élén. Akinek még a haja is ugyanolyan volt.
Barack és Michelle
A sok helyen és formában megénekelt történetükben sokan látják a fekete tündérmesét. Obamáéké egy olyan sztori, amelyben a kemény munka, a tanulás nemcsak elnyeri a jutalmát, de képes azokon a faji és osztálybeli előítéleteken is áttörni, amelyek az amerikai társadalom(nak is) a sajátjai. És ami keveseknek sikerül.
Barack és Michelle Obama a nyolc Fehér Házban eltöltött év alatt popkulturális tényezővé vált, külön-külön és együtt is borzasztó erős brandet építettek fel, a személyes és politikai kúlság megtestesítői lettek. A Washington Post pedig lemondóan tehette fel a kérdést 2016-ban, hogy vajon lesz-e az Egyesült Államoknak még egyszer egy olyan elnöke, aki ledobja a mikrofont, és egy olyan first ladyje, aki a felsőoktatásról rappel. A válasz elég egyértelmű: nem lesz.
"With that, I have just two more words to say: Obama Out." —@POTUS #WHCD pic.twitter.com/RQSDh92YsU
— White House Archived (@ObamaWhiteHouse) May 1, 2016
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
Vajon mit lát Barack Obama, ha a tükörbe néz?
