Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az április a kitárulkozások, a május pedig már az élet újraindulásának a hónapja volt: a gyerekek az iskolába, a koncert-, mozi- és színházlátogatók lassacskán a hobbijukhoz térhettek vissza, és úgy tűnik, idén már fesztiválokban sem szenvedünk hiányt. Születésnapokat is ünnepeltünk az elmúlt, esős hetekben, de meghökkentő hírek és hősies tettek is akadtak bőségesen. Ez volt a hónap a Kultúra és az Élet+Stílus rovatban.
Igazi kulturális fenomén tarolta le május végét, tizenhét év után megérkezett a várva várt Jóbarátok-film, amit mi úgy értékeltünk, hogy a legtöbb reunionnal ellentétben egy igazi sírós-nevetős élmény, amely még keserű szájízt sem hagy maga után. De ne rohanjunk ennyire előre: épp csak, hogy felocsúdtunk az idei mérsékelten izgalmas Oscar-gála után (amelynek egy elfeledett szereplőjéről itt írtunk), majd megünnepeltük a magyar film napját, felidéztük, hogy húsz éve, 2001-ben jó energiák áramolhattak a filmiparban: egy sor emlékezetes film született, olyanok, amelyek úgy tudtak mainstream alkotások lenni, hogy közben elkaptak valamit az ezredforduló kreatív, kísérletező hangulatából is. Ekkor mutatták be a mozikban mindannyiunk kedvenc, mocsárban fingorászó, nagyszívű ogréjáról szóló mesét, a Shreket, a Harry Potter filmek, valamint a Gyűrűk ura-trilógia első részét, de 2001-ben jött ki a mozikban a középkori díszletbe ágyazott romantikus vígjáték, a Lovagregény is.
Hollywood azonban nem csak az évfordulók miatt bolydult fel a hónapban: a korrupciós botrány után jelentős reformokat ígértek a Golden Globe vezetői, Harvey Weinstein után pedig a filmipar újabb nagyhatalmú producere kényszerült visszavonulni. Scott Rudinról évtizedek óta tudta mindenki, hogy az egyik legrosszabb főnök, de a munkatársakhoz vágott laptopok, telefonok és üvegtálak történetei megmaradtak sör melletti anekdotáknak. Mostanáig.
A napokban is zajlik a Friss Hús Nemzetközi Rövidfilmfesztivál, amelynek programjaiból ebben a cikkben szemezgettünk, május elején pedig kinyitottak az artmozik, így végre bemutathatták a Spirál című, Borbély Alexandrával készült filmet, amelyben
pusztulnak a halak, és nem tudni miért, múlik a szerelem, és nem tudni, miért. Zajlik az élet is, de nem tudni, miért, de egészen biztosan nincs ez így jól.
Visszatért Gothár Péter is, de új filmjét, a Hét kis véletlent a legkevésbé sem a rendező zaklatási ügye miatt nehéz dicsérni, hanem azért, mert a film olyan, amilyen. A streamingszolgáltatók viszont kárpótoltak minket néhány, világsztárokat is felvonultató bemutatóval, de megnéztük a Kicsit homályos a világ című dokut is, amely sokkal intimebb képet mutat a fiatal Billie Eilishról, mint a Vogue-ban megjelent, és sokak által támadott fehérneműs fotói. És ha ez még mindig nem lenne elég, befutott az őszödi beszédről szóló Elkxrtuk előzetese is, amelyről Kálomista Gábor producer azt állítja, nem propaganda-, hanem független film akar lenni.
Zsigeri ellenszenv, veszélyes liftek
Május elején lejárt az idő, a szervezőknek dönteniük kellett az idei Sziget fesztivál sorsáról, és szomorú szívvel, de felmérve a felelősségüket, inkább lefújták. A kisebb fesztiválok viszont már lelkesen meghirdették az időpontjaikat, nem is tehettek mást, hiszen ahogy a szervezők lapunknak elmondták: mindannyian komoly veszteségeket maguk előtt görgetve vágtak neki 2021-nek. Volt azonban, aki ennek ellenére is úgy döntött, hogy a védettségi igazolvány miatt nem vállalja a szervezést: a Rockmaraton például közölte, hogy a közönségük fele diszkriminatívnak gondolja a szabályt, így figyelembe vették a véleményüket, és a szokásos formában nem tartják meg a rendezvényt.
A világ egyik legfontosabb építészeti kiállítása viszont már javában zajlik, a Velencei Biennálén bemutatkozó magyar projekt, az Othernity fontos témát feszeget nemcsak országos viszonylatban, de régiósan, sőt európai tekintetben is. Itt maradt nekünk a múltból ugyanis egy rakás ikonikus, de nem egyszer zsigeri ellenszenvet kiváltó épület, mint a Magyar Szocialista Munkáspárt egykori pártháza a XIII. kerületben vagy a sötétséget fekete lyukként magába nyelő, évek óta ürességtől kongó Domus Áruház. Ezeket az épületeket azonban meg lehet kedvelni, ha ismerjük a történetüket és új életet lehelünk beléjük – véli a magyar csapat. De meg lehet-e kedvelni a Mol-csoport 120 méteres, épülő székházát vagy zavaróan belerondít a panorámába?
A színházak is éledeznek, a legtöbb intézmény mostanában nyitja a kapuit, a független színházak azonban – talán nem meglepetés – ismét pórul jártak: május közepén megjelent a lista arról, hogy mennyi támogatást oszt szét az Emmi a független, a szabadtéri, a nemzetiségi színházak és a zeneművészeti szervezetek között. A listán olyan neveket is találni, amelyek nem szerepelhetnének ott, de a kuratóriumban is ülnek olyanok, akiknek a törvény szerinte nem lenne szabad.
Törőcsik Mari áprilisi halála után majdnem egy hónappal összeültek a nemzet színészei, hogy döntsenek róla, ki legyen a cím új birtokosa: Lehoczky Zsuzsát választották, ő pedig amikor felhívták a hírrel, hosszú percekig azt hitte, valaki csak viccelődik vele. A színésznő a megválasztása után egyébként tévéinterjúra indult volna, de beszorult egy liftbe, a tűzoltók mentették ki onnan, majd azt üzenték neki: Művésznő! Miénk volt a megtiszteltetés!
Szülinapok, évfordulók
A május erős volt az ünnepek és az évfordulók terén is: százéves lett a Chanel No. 5, ami még ma is a világ első számú parfümje, David Attenborough pedig a természet legnagyobb történetmesélőjéből a világ lelkiismerete lett 95 éves korára, aki megkérdőjelezhetetlen tekintélyként lép fel a klímaválság ügyében, és mindezt a maga módján, bizalomgerjesztő és könnyen hozzáférhető érveléssel teszi.
A modern kultúra egyik legfontosabb klasszikusa, Bob Dylan is a kilencedik ikszbe lépett, mi pedig elmondtuk, mit adott nekünk, de az Indul a bakterház Patása, Hókuszpók magyar hangja, azaz a kiváló magyar színész, Haumann Péter is 80 éves lett. Hollywood örök sármőre, George Clooney hatvanadik születésnapja alkalmából áttekintettük a színész legnagyobb és legemlékezetesebb alakításait, Kiss Tibi ötvenedik születésnapján pedig öt kedvenc dalunkkal köszöntöttük az énekes-dalszerzőt. Május 11-én Bob Marley, 27-én Pilinszky János halálának 40. évfordulójára emlékeztünk, de elbúcsúztunk a világ egyetlen, 25 év után megszűnő zászlómúzeumától is. Egy sajtótörténeti pillanatra is sor került nemrég, a huszonöt évvel ezelőtti Diana-interjú körülményeit feltáró vizsgálat elmarasztalta a BBC-t, Diana hercegnőt ugyanis nemcsak lecsupaszították érzelmileg a kamerák előtt, hanem át is verték.
Kérjük, lapozzon a következő oldalra!
Egyesek szerint időpocsékolás, mások szerint jó szórakozás. Sokszor azok sem tudják, hogy működik, akik a hasznossága mellett érvelnek. Az olvasásról beszélünk éppen, ami alig százötven éve vált mindenki számára elérhetővé, ám a digitalizáció következtében máris veszélybe került. Maryanne Wolf olvasáskutató, aki Reader, Come Home: The Reading Brain in a Digital World (Olvasó, gyere haza: az olvasó agy a digitális világban) címmel írt könyvet a témáról, azt állítja, nem arra születtünk, hogy olvassunk, és ha azt akarjuk, hogy a digitális bennszülöttek az őket körülvevő ezernyi inger ellenére képesek legyenek átélni a regénybe merülés varázslatát, sürgősen változtatnunk kell az irodalomoktatás rendszerén.
Ha valakinek nincsen problémája az elmerüléssel, felhívjuk a figyelmét két frissen díjazott kötetre: a Libri irodalmi díj nyertese 2021-ben Bereményi Géza lett a Magyar Copperfield című regényével, a közönségdíjas pedig Grecsó Krisztián, Magamról többet című könyvével. Bereményi interjút is adott lapunknak, amelyben arról beszélt, tizenöt éves kora óta nem nyugszik addig, amíg meg nem találja a maga szabadságillúzióját. „De hozzá kell tennem, és erre is a Magyar Copperfield írása közben jöttem rá, hogy szerencse is kell ahhoz, hogy megtaláljam a saját kis szabadságomat. Nekem is sokszor volt szerencsém az életben. Például, hogy megmenekültem a diftériából, vagy hogy középiskolás koromban Pápára kerültem, ahol a tanárok kiálltak mellettem, amikor kellett. Tehát nem elég akarni a szabadságot, sokszor mázli is kell, hogy megtaláljuk.” Apropó, szabadság: új Kolodko-szoborral gazdagodott Budapest, most éppen Ferenc József lazul egy függőágyban a Szabadság hídon.
Az elvesztegetett és a kihasznált idő
A koronavírus harmadik hulláma május utolsó napjain minden mutató szerint lecsengőben van, de a hosszútávú hatásai velünk maradnak: a járványhelyzetben hatalmas lelki teher hárult az egészségügyi és szociális dolgozókra, sokan mégsem mertek segítséget kérni. Pedig, ha ők mentálisan összeomlanak, vége az ellátásnak is. A járványhelyzet enyhülésével véget ért a karanténoktatás is, így ebben a cikkünkben azt próbáltuk megfejteni, az iskolákban mégis mire érdemes használni a június 15-ig hátralévő napokat: dolgozatokra, a kimaradt tananyag ledarálására vagy közösségépítésre? Nos, úgy tűnik, leginkább helyben kellene eldönteni, mibe érdemes belevágni.
Ahogy helyben kellett dönteni arról is, hogyan tartja egyben a csapatát a fogyatékossággal élőket foglalkoztató budapesti Nem Adom Fel kávézó, és a szekszárdi, de már a fővárosban is működő Ízlelő étterem. A járvány az ország összes vendéglátóhelyét nehéz helyzetbe hozta, de náluk valamelyest nagyobb kihívást jelentett folyamatosan megerősíteni a kollégáikban azt az érzést, hogy szükség van rájuk és visszavárják őket. A járvány miatt egy évet kellett várnia Rácz Jenőnek és Gerendai Károlynak, hogy elindíthassák közös, budapesti éttermüket, a Rumourt, amit már meglátogattunk, és megkóstoltuk többek között a répamacaront tatárbifsztek-töltelékkel és a mangalicasonka croquette-t is. A Rumour könnyen szenzációvá válhat, a Pendulum nevű társasjáték viszont nem vált azzá: az egyik legmenőbb, milliónyi rajongóval rendelkező kiadó új játékáról van pedig szó, de valamiért nagy csend övezi – ebben a cikkünkben arról írtunk, miért is olyan nagy kár ez.
Ebben a hónapban kétségkívül a hősöké volt a főszerep: még május elején hozta nyilvánosságra a rendőrség egy ötéves kislány segélyhívásának a hangfelvételét, a gyerek azért hívta a 112-t, mert az édesanyja rosszul lett. A család később elmesélte, hogy történt az eset, kiderült, hogy az édesanya korábban a 112-nél dolgozott segélyhívó operátorként, ő tanította meg a lányát arra, hogy mit kell tennie baj esetén. És akadt itt egy fantasztikus áttörés is: fél szemmel, monokrómban, csőlátással, számítástechnikai segédeszközökkel, de képes lett újra vizuális ingereket érzékelni a külvilágból egy vak férfi, a magyar születésű Roska Botond és a francia José-Alain Sahel által kidolgozott génterápiás módszerrel.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
