Szigetre menni bizonyos kor után már olyan, mint hazamenni: az ember becsukott szemmel is ismeri a Filatorigát – K-híd – Nagyszínpad útvonalat, de azért 2020-ra jól láthatóan nagyon megváltozott az egész ahhoz képest, ahogy Gerendai Károly és társai megálmodták. Hogy a jólszervezettségnek tudható-e be, vagy az én korai érkezésemnek, azt nem tudom, de szinte észre sem lehet venni a fesztivál mindent felforgató hangulatát a városban, sehol egy rasztás holland vagy egy francia diáklány, ráadásul a közeg is annyira megtanult viselkedni, hogy külön rendőri erőknek sem kellett kivonulnia a rendezvény miatt a megállóhoz.

Persze a Sziget az mindig Sziget, egy hét, amikor mindenki maga lehet, és valljuk be: az ember már nem is annyira a koncertek miatt megy, mint inkább a hangulatért, hiszen lehetetlen nem bezsongani akkor, amikor ennyi ember egyszerre érzi jól magát!

Máté Péter

Ezért első körben nem is annyira az amúgy igazán kurrens zenei felhozatalt elemezném, hanem a körítését, amitől annyira Sziget lesz a Sziget. Sok a változás, vannak pozitívak és negatívak egyaránt!

Árak

Először is beszéljünk a jegyárakról! Idén jól láthatóan megállt a „csillagos égig” tendencia, és a külföldieknek árazás: az idei Sziget már magyar pénztárcához is passzol, gyakorlatilag bárki tudja élvezni a Hajógyári hangulatát, akár egy napra menne ki, akár egy hétre az egész családdal! A fogyasztás sem problémás különösebben, bár mivel a tavaly még teljes lángon égő infrastruktúra kiépülése idén mintha visszaszorult volna, érdemes megpróbálni magunknak vinni italokat. Jó hír, hogy az ellenőrzés sem túl szigorú az első tapasztalatok alapján, úgyhogy nagyon pechesnek kell lenni ahhoz, hogy lebukjunk egy flakonba töltött vodkával!

Máté Péter

Hangulat

Első ránézésre szinte szíven találja a látogatót, mekkorát változott a világ: azt értem, hogy elmúlt már a sárban üldögélős kannásboros romantika, és tarháló punkokat sem nagyon lehet találni, de azon azért így is meglepődtem, mennyire rá sem lehet ismerni erre a fesztiválra. A dinnyekalapos őrültek mostanra teljesen lecserélődtek kutyasétáltató harmincasokra.

Persze nem is meglepő, hiszen mondjuk ki:

Békásmegyer és Óbuda lakói elérték azt, amit már Tarlós István is nagyon szeretett volna annak idején, és gyakorlatilag egyáltalán nem hallani a Szigetet. Még a Szigeten sem!

Máté Péter

Szervezés

Vannak pozitívumok, hiszen talán soha nem volt ennyire kevés por a fesztiválon, gyorsabb lett a bejutás, de összességében nagyon sok a negatív változás. Egyértelműen túl nagy lett ez a fesztivál, konkrétan nem találtam meg a színpadokat. Szinte szíven ütött, hogy nincs például kint az Aldi, az eddig megszokottal szemben pedig valahogy most nem a fő közlekedési útvonalak mellett helyezkednek el a pultok, azokat is keresni kell. Nekem egészen a kinti benzinkútig kellett kisétálnom egy dobozos sörért, ami azért elég sokatmondó, és nem hiszem, hogy sok vendéget fog hozni.

Külön érdemes kiemelni, hogy nagyon környezettudatos az idei fesztivál: például először oldották meg, hogy ne tapossák le a Nagyszínpad előtti tér zöldellő füvét az ugráló emberek, és azt igazán sem állíthatjuk, hogy egymás hegyén-hátán sátraznának a vendégek.

A legdurvább visszaesés ételfronton tapasztalható: évek óta közhely, hogy a Szigeten már lassan Michelin-csillagokat is be lehet szerezni, ehhez képest idén az a legjobb, ha elmegyünk a közeli Auchanba. A felhozatal ott sem túl erős, de pár péksütit azért be lehet szerezni az erősebb esték előtt. Mindenesetre sehol egy Zing, sehol egy Digo pizza, az embernek kicsit az a benyomása, hogy ezen akartak spórolni. Talán szándékos a visszakanyarodás, de ez majd akkor derülhet ki, ha ismét nullszaldós lesz a rendezvény.

Máté Péter

Összegzés

Talán kijelenthető, hogy egy rutinos Sziget-látogató rá sem ismer az idei bulira: ez már nem az a fesztelen szórakozás, ami a 2000-es években, és pláne nem az a vadregényes, mint az 1990-es években volt. Itt minden ki van találva, mindenki biztonságban van, és az is meglepő, hogy se drogdílert nem találni, se a metsző fűszagot nem lehet érezni a buliban. Változnak az idők, a fához is csak mi botorkáltunk oda, az a kevés vendég pedig csúnyán is nézett miatta, mintha nem is egy fesztiválon lennénk, hanem valami teljesen átlagos hétköznap zajlana a Hajógyárin.

Azért persze holnap is kimegyek, hisz a Sziget így is Sziget, egyszerűen nem lehet kihagyni!