Az iskolakezdés előtt elárasztják a lapokat a „mennyibe kerül a tanévkezdés?”-típusú cikkek. Ezekből minden évben kiderül, hogy a legdrágább az elsősöknél és kilencedikeseknél, illetve az ötödikeseknél, hiszen ilyenkor be kell szerezni egy csomó mindent szeptemberig, ami az új iskolához/felső tagozathoz szükséges.

Egy elsősnél átlagosan több mint 80 ezer forintról, a másik két évfolyamon is legalább ennek feléről van szó (természetesen nagy a szórás). Arról kevesebb szó esik, hogy milyen kiadások terhelik a szülők pénztárcáját tanév közben, holott ez is jelentősen terheli a családok pénztárcáját.

És persze minden kormányzati tanévnyitó-beszédben elhangzik, hogy mennyi mindennel támogatja a kormány a családokat, ki nem hagynák a most már minden évfolyamon „ingyenes” tankönyveket és a rászorultsági alapon igényelhető ingyenes vagy kedvezményes iskolai étkezést.

Viszont a szülőknek mindenképp be kell szerezniük az íróasztaltól kezdve a füzeteken, íróeszközökön és az informatikai eszközökön át a rajz-, testnevelés-felszerelésekig, és egyéb szükséges ruhákig, cipőkig sok mindent. Ezekhez jönnek még – akinek kell – az iskolába járás költségei, az étkezések költségei, és ki tudja még mi minden. Később a különórák, kirándulások, színházlátogatások, sportfelszerelések és sportegyesületi, valamint az ünnepségekkel összefüggő pénzek is a szülők pénztárcáját terhelik. Sőt, sok helyről hallani, hogy még az iskolai infrastruktúra megfelelő kialakításához (festés, megfelelő padok stb.) is kérik a szülők segítségét.

Évi 400 ezer forint

Különböző becslések szerint átlag 30-50 ezer forintot számolhatunk havonta gyerekenként az ingyenes közoktatás melletti szülői terhekre (nyilván a középiskolásoknál ennél több, az általános iskolásoknál kevesebb az összeg). Vannak olyan önkormányzatok, amelyek különböző formában támogatják – a tőlük egyébként az államhoz került – saját iskoláikba járó gyerekeket, így csökkentik a szülői terheket. Paradox módon a jobb helyzetben lévő települések tehetik ezt meg a környékükön élő valószínűleg jobb módú családok javára, míg a szegényebb régiókban, ahol valóban szükség lenne a támogatásokra, erre esély sincs.

A HVG másfél éve úgy számolt, hogy

egy gyerek oktatási költségei a család számára átlagban évi 400 ezer forintra, az érettségiig több mint ötmillió forintra rúgnak.

Mindez az állami közoktatás mellett: azaz a gyerekek oktatásáért fizetünk egyszer adó formájában, majd a leadózott fizetésünkből még busásan kiegészítjük azt.

Skandináviában tényleg ingyenes

De mi a helyzet az unió többi országában? Az Európai Unió Alapjogi Chartája leszögezi, hogy mindenkinek joga van „a kötelező oktatásban való ingyenes részvételhez”. Ez alapján – mint azt lapunknak Salamon Eszter, az Parents International nemzetközi szülői szervezet vezetője elmondta – a Középiskolások Európai Szervezete (OBESSU) indított 2015-ben egy kampányt az ingyenes oktatásért. Ehhez kapcsolódva készített a nemzetközi szülői szervezet egy felmérést a tagállamok szülői szervezeteitől bekérve adatokat többek közt arról, hogy mik azok a terhek, amiket az egyes országokban a szülők állnak.

Az országok többsége deklarálja, hogy a közoktatás ingyenes közszolgáltatás, csak néhány helyen nincs ez így rögzítve. Ezt az ingyenes közoktatást a 2015-ös felmérés szerint leginkább a skandináv országok veszik komolyan. A felmérésből az derült ki, hogy a legtöbb skandináv országban például a diákoknak nem kell fizetni az iskolába jutásért, a kötelező kirándulásokért, a délutáni külön zene-, nyelv-, korrepetálásórákért, de ingyen kapják a munkafüzeteket, informatikai eszközöket, hangszereket, rajzfelszereléseket is. A szülőknek az iskolai felszerelések közül csak az írószerért, füzetekért és nyilván például az iskolatáskáért kell fizetni.

Ebéd, utazás, tankönyv

Az iskolai étkezés Dániában és a legtöbb uniós országban jövedelemfüggő, tehát csak a rászorultaknak ingyenes, de például Finnországban, Svédországban és Észtországban senkinek nem kell fizetni. És számos országban az adott település támogatásától függ, hogy a szülő (részben) fizeti-e az ebédet és reggelit, vagy az önkormányzat.

Nemrég írtuk meg, hogy Berlinben ezentúl a diákok ingyen használhatják a városi közlekedési vállalat járműveit. Ez itt nyilván városi döntés volt, és bár Németország más helyein is van ilyen kedvezmény, az egész országra ez nem mondható el. De több országban az ingyenes közoktatás része az ingyenes iskolába járás is. Ilyenek – mint láttuk – a skandináv országok, de nem kell fizetni a „helyi BKV-kért” Ausztriában vagy Luxemburgban sem. A legtöbb országban nincs egységes szabályozás, attól függ, hol él az adott diák. (Ilyen például Észtország, Szlovénia, Írország, Lettország, Svédország, Skócia, Bulgária, Anglia.)

Az iskolai programokhoz kapcsolódó kötelező kirándulások díjai (erdei iskola, iskolai síelés stb.) a legtöbb helyen – akárcsak Magyarországon – a szülők pénztárcáját terhelik.

*A fenti táblázatban Magyarország esetében még nem vették figyelembe a mind többeknek ingyenessé váló tankönyveket.

Salamon Eszter szerint Magyarország a közvetlen szülői hozzájárulás tekintetében a legdrágább országok közé tartozik, talán csak Olaszországban, Franciaországban kell nálunk mélyebben a szülőknek a zsebekbe nyúlni az iskolai egyéb költségek miatt.

Ezen nem változtat az sem, hogy Magyarországon 2020-tól minden köznevelésben tanuló diáknak az állam ingyenesen biztosít bizonyos (bizonytalan színvonalú) tankönyveket. Ez ugyanis már 2015-ben is így volt a legtöbb európai országban, így Ausztriában, Angliában, Németország legtöbb tartományában, a skandináv országokban, a Balti-államokban, Spanyolországban, Hollandiban, Szlovéniában, Cipruson. Skóciában, Horvátországban önkormányzatfüggő ez a juttatás. Tankönyvért csak Olaszországban, Franciaországban, Luxemburgban, Portugáliában – és akkor még Magyarországon kellett fizetni.

Néhány helyen nem csak a tankönyvek, de még a munkafüzetek is ingyenesek a gyerekeknek, bár a legtöbb országban azért ezt már a szülők fizetik.

Nem ingyen, kölcsön

Az Magyarországon ingyenesnek nevezett tankönyvekről többször megírtuk már, hogy azokat nem kapják meg a diákok csak kölcsön, ráadásul az állami tankönyvek erőltetésével sokszor rossz minőségű tankönyvekkel kell dolgoznia az iskoláknak.  A pedagógusoknak persze nem kötelező a tankönyvjegyzéken szereplő könyveket megrendelni, ám a (fél)ingyenesség csak ezekre vonatkozik. A tanár dönthet úgy, hogy inkább egy jobb, de a szülők pénztárcáját terhelő taneszközt választ, megteheti, csak sok helyen ez életszerűtlen vagy a pedagógus nem tud erről a jogáról.