A magyarok négyötödének már nincs szerencséje mind a harminckét fogához, ráadásul felnőtt magyar lakosság fele érintett valamilyen szájbetegségben: jól látszik, szükség lenne valamilyen pozitív fordulatra a szájegészség ügyében. A legtöbben csak akkor mennek fogorvoshoz, ha már tényleg elviselhetetlen fájdalommal szembesülnek, de nem kellene megvárni, amíg sürgős lesz a dolog: egész egyszerűen komolyan kellene venni a rendszeres – félévenkénti - fogászati ellenőrzést és a megfelelő fogápolást.

A népbetegségnek számító fogszuvasodás és a fogínygyulladás oka a plakk. A lepedékben savképző baktériumok találhatóak, amelyek a fogzománcot megtámadó savakat termelnek: ez a folyamat okozza a fogszuvasodást. De más tényezők is hozzájárulhatnak a fogszuvasodás kialakulásához: a gyakori nassolás, a savas, vagy savtermelést okozó ételek, a cukros italok fogyasztása, valamint a helytelen táplálkozás is könnyen megágyaz a problémának.

Az ínygyulladásnak is az elégtelen szájhigiénia miatt kialakult plakk az oka: ha nem ápoljuk rendszeresen és rendesen a fogainkat, és nem tüntetjük el a plakkot, akkor a fogíny széle a baktériumok, valamint azok anyagcseretermékei miatt begyulladhat. A gyulladás következtében a fog és az íny közti védőhám visszahúzódik, a gyulladást úgynevezett tasakok kialakulása is követheti. Ha a gyulladás súlyossá válik, de kezeletlen marad, akkor a kórokozók a véráramba juthatnak, ami számtalan súlyos következménnyel járhat.

Az előrehaladottabb fogágybetegség például kétszeresére növelheti a szívinfarktus és az agyvérzés kockázatát, valamint a betegségben szenvedőknél kétszer nagyobb eséllyel alakul ki Alzheimer-kór. A cukorbetegség kialakulásában a rossz szájegészségi állapot az egyik komoly rizikófaktor, ugyanígy a koraszülés esetén is, és az alacsony súllyal született csecsemők és az édesanyjuk rossz fogai között is kimutatható a kapcsolat: a várandós anya fogágybetegsége mintegy nyolcszorosára növeli a koraszülés, az alacsony születési súly esélyét – hívja fel a figyelmet a Semmelweis Egyetem honlapján megjelent cikk.

Rosszul állunk a tubusokkal

A plakk erősen tapad a fogfelszínhez, valamint minden, szájban lévő kemény felszínhez, így például a töméshez is. A szájápolás alfája és ómegája természetesen a mechanikus tisztítás, azaz a fogmosás. Magyarországon nem fogy annyi fogkefe, mint kellene: az ajánlás szerint háromhavonta kell cserélni, így évente egy ember minimum négyet kellene elhasználjon, fogkrémből pedig ideális esetben egy nagy tubus fogy el havonta fejenként. Ehhez képest fogkrémből kevesebb, mint három tubus fogy el évente egy főre vetítve, de fogkeféből is csak kettő, annál több csak ritkán.

A fogak egészségének megőrzésében fontos szerepet játszik a fluorid, ugyanakkor ellenérvekből sincs hiány. A téma így állandóan a közbeszéd tárgya, februárban ausztrál kutatók tettek hozzá egy újabb fejezetet: az Ausztrál Fogorvosok Egyesülete (Australian Dental Association) szerint a felnőttek és a gyerekek fogkeféjére is jóval több fogkrém kerül, mint kellene. És bár a fogszuvasodás megelőzése érdekében célszerű fluroidtartalmú fogkrémet használni, főleg a gyerekeknél érdemes ügyelni arra, hogy megfelelő mennyiségű fogkrém legyen a fogkefén.

Akkor még egyszer: mit és hányszor?

Fogat mosni minimum naponta kétszer kellene, legalább két percen keresztül kisfejű, puha fogkefével. Érdemes lenne minden étkezés után, de bonyolítja a helyzetet, hogy az étkezés után nagyobb mennyiségű sav termelődik, amitől a fogzománc külső rétege felpuhul, így nem tanácsos azonnal fogkefét rántani, érdemes legalább félórát várni vele. Ahhoz, hogy a savhatást csökkentsük, kiöblíthetjük a szánkat tiszta vízzel, vagy bevehetünk egy cukormentes rágót. Amikor visszaépültek az ásványi anyagok a fogzománcba, akkor lehet mechanikusan is tisztítani.

Tisztíthatóság szempontjából a félig, vagy teljesen előbújt bölcsességfoggal is meggyűlhet a bajunk, hiszen nehezen elérhető helyen van, sokszor nem fér be mellé a fogkefe. A bölcsességfogakon ezért könnyen ott maradhat a lepedék, ez pedig egyenes út a fogak gyulladásához, valamint az ínygyulladáshoz. Próbálkozni azért mindenképpen érdemes, leginkább kisméretű, vagy a kifejezetten nehezen elérhető helyeken is használható egycsomós fogkefével.

A rágógumi serkenti a nyáltermelést, így kifejezetten előnyös bevenni egyet (akkor az igazi, ha cukormentes változatot választunk) étkezés után, az ugyanis megakadályozza, hogy a baktériumok savat termeljenek. Az alapos fogmosást azonban nem helyettesíti, ahogy a szájvíz sem: ezek jól kiegészíthetik a fogmosást, de a mechanikus tisztítás a lényeg, valamint, hogy minden felszínt alaposan körbepucoljunk, ne csak a vízszintes mozdulatokra hagyatkozzunk. Fontos, hogy ne fejtsen ki túl nagy erőt közben. Mivel a fogközöket gyakran nem lehet elérni fogkefével, ezért fogselyem vagy fogköztisztító használata is szükséges.