Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az RTL Klub biztosra akar menni, sorra indítja a külföldi sorozatok adaptációit, és úgy tűnik, a nézők vevők is ezekre. A tanár jó elgondolással, kiváló szereplőkkel indult újra, de nagyjából egy közepes szappanopera lett belőle.
A horvát mintára készült Drága örökösök, a szlovák mintára készült A mi kis falunk és a holland mintára készült Válótársak után itt a német Der Lehrer című sorozat magyar adaptációjának második szériája. Mindegyik népszerű volt, elégedetten dőlhettek hátra a számokat nézegetve az RTL Klub menedzserei, noha igazán nívósra csak a Válótársak sikerült. Az viszont tény, hogy mindegyik sorozatot kiváló színészekkel készítette el a csatorna.
A tanár ebben nem, de abban mindenképp kilóg a sorból, hogy szándéka szerint nem csak vígjátéksorozat, hanem fontos társadalmi problémákat felmutató széria is kívánt lenni.
Egyébként kifejezetten fontos lenne egy népszerű sorozatban bemutatni, hogyan kellene működnie egy iskolának, vagy legalább azt, milyen egy igazán a diákjaira figyelő, a tananyag ledarálása mellett a gyerekek személyes problémáira figyelő pedagógus. Amikor a hagyományos – még az ipari forradalom igényeihez kialakított, és gyakorlatilag leginkább egy kötelezően előírt poros múzeumhoz hasonlító – iskolarendszer látványosan repedezik, nem ártana szembesülni azzal, hogy milyen utak, gyakorlatok jelenthetnének kiutat mindebből.
Nem feltétlenül nagy dolgokra gondolnék itt, hanem apró trükkökre, ötletekre. (Sok éve egy iskolaigazgató mesélte nekem, hogy az amerikai sorozatok adták nekik az ötletet arra, hogy a folyosókra szekrényeket telepítsenek a diákoknak. Miért ne lehetne egy sorozatból élménypedagógiai elemeket ellesni?)
Ilyen ambíciójuk azonban nemigen volt az alkotóknak, de kétségtelen, hogy a vagány főszereplő, a diákjaival olykor szigorú, de a figyelmük felkeltése érdekében sok mindent bevállaló fizika-kémia-testnevelés szakos Vasvárdi Szilárd (Nagy Ervin) bemutat egy olyan pedagógusmintát, amely sokaknak akár szimpatikus is lehet. Egyrészt a tanítási módszereivel, másrészt – és ezt nyíltan felvállalja a sorozat – azzal, hogy szerepe messze túlnyúlik az iskolán, és a diákjai iskolán kívüli problémáit is próbálja megoldani.
Az alapvetően humoros sorozat minden epizódja ugyanis egy-egy súlyos társadalmi problémáról – örökbefogadás, a szülés utáni depresszió, a családon belüli erőszak, fogyatékkal élők gondjai stb. – szóló tanmese is egyben. Ez önmagában nagyon szimpatikus elképzelés, kár, hogy a végeredmény e tekintetben teljesen hiteltelen.
Ki látott már olyan magyar iskolát, amelynek a tanári parkolójában ilyen luxusverdák állnak? Mennyire valószínű, hogy a lopás következményeit úgy tudja demonstrálni a pedagógus, hogy egy tök üres börtönbe viszi a diákjait, ahol az oktondiak még a cellákat is kipróbálhatják? Hogy kiugrik az ablakon a tanár, demonstrálva a mechanika törvényszerűségeit, vagy hogy kén-hexafluoridot szív, amitől mélyebb hangja lesz, és Horváth Charlie-t énekel a padra felállva?
Mindez a magyar iskolai valóságtól olyan távol áll, mint a tárgyalt problémák gyors és sikeres megoldása. Persze, tudjuk, ez alapvetően egy szórakoztató sorozat akar lenni, amiben 50 percben kell bemutatni és megoldani a problémákat, ám ha már felvállalták ezt a társadalmi érzékenyítő szerepet, lehettek volna sokkal bátrabbak az alkotók.
A második évadból eddig két rész ment le, a sorozat (majdnem) ott folytatja, ahol az első befejeződött. Most attól tekintsünk el, hogy nálunk ma az is teljesen életszerűtlen, hogy egy szakközépiskolát összevonjanak egy gimnáziummal, hiszen Magyarországon épp ellentétes irányba változott az iskolarendszer. Az eddig vegyesen működő intézményeket szétválasztották, annyira, hogy a szakközépiskoláknak (új nevükön szakgimnázumoknak) még a fenntartója is más, mint a gimnáziumoknak.
Erre a dramaturgiai ötletre azért volt szükség, mert be kellett hozni egy új szereplőt. A sorozat ugyanis nem annyira a fent vázolt céljai miatt volt (és marad is valószínűleg) népszerű, hanem a romantikus szál miatt.
Nagy Ervin – aki a hátán viszi a sorozatot, és láthatóan lubickol a szerepében – ugyanis lehet akármilyen érdekes pedagógus karakter, a nézők inkább a nőcsábász énjére kíváncsiak.
Az első évadban fő partnere Ubrankovics Júlia volt a szexi, titokzatos, okos Klaudia szerepében, de mint írtuk, vele elég csúnyán összevesztek az alkotók: gyakorlatilag váratlanul kirúgták a színésznőt. Úgyhogy a második évadra ki kellett találni a pótlását. Szerencsére nem követték azokat a sorozatokban bevett hagyományokat, amelyekben ugyanazt a karaktert alakítja az utód színészváltás esetén is.
Kovács Lilla (Trokán Nóra) most az összevont iskola magyar-történelem szakos, feltűnően csinos igazgatóhelyetteseként került a képbe, Klaudia pedig – az első rész zárásából egyébként logikusan következően -– elutazott Amerikába.
A női főszereplőcsere eddig nem látszik szerencsésnek. Nagy Ervin és Ubrankovics évődése, valamint a színésznő őrlődése a vőlegénye és a nyomulós tanártársa között vibrálóan izgalmas volt. Most, a két rész után egyelőre semmi kémiát nem érzünk az igazgatóhelyettes és a macsó tanár között. Pedig van közös múltjuk az egyetemről, ami a tanárnőnek, úgy tűnik, nem épp kellemes emlék.
Talán ezért is írtak a forgatókönyvírók ezúttal egy kis szerelmi háromszög-csírát a sztoriba. A kissé ügyefogyott, de nagy szívvel rendelkező, és Vasvárdi kollégára már csak a hódításai miatt is felnéző tanár, Elek Ferenc alakításában telitalálat a háromszög harmadik csúcsára. Ahogy egyébként a többi mellékszereplőt is nagyon gondosan választották ki Ötvös Andrástól Anger Zsoltig. Igazából kimondhatjuk, a színészek (mindenekelőtt Nagy Ervin) miatt érdemes nézni A tanárt.
Ne várjuk, hogy lerágjuk a tíz körmünket a különböző társadalmi problémák megoldása miatt. Nem kell nagyon izgulni, Szilárd tanár úr és Lilla igazgatóhelyettes asszony közös erővel mindent megold az epizódok végére, a sorozat finisére pedig valószínűleg ők maguk is összemelegednek. Nem kell pedagógiai megoldásokért sem nézni a sorozatot, mert azok, mint írtuk, kevéssé ültethetők át a gyakorlatba (bár az a szemlélet, hogy a tanárnak nem csak a tanteremben van dolga a diákokkal önmagában is sokat jelentene, ha átmenne).
Viszont, ha ezeket nem várjuk el, hanem csak egyszerűen kikapcsolódni akarunk egy kiszámítható és időnként humoros fordulatokban gazdag szappanoperával (ami a Mi kis falunknál kevésbé alpári poénokra épít, a Drága örökösöknél pedig sokkal érdekesebb), akkor érdemes szombatonként az RTL-re kapcsolni.
