A Miskolctól 20 kilométerre, a szlovák határhoz vezető 3-as főút mellett fekvő, több mint 750 éves borsodi faluban a kilencvenes évek elején jelentek meg az első nevelőszülők. Kezdetben csak néhány porta alakult át kisebbfajta nevelőotthonná, ma viszont már 48 nevelőszülői családban 143 gyerekről gondoskodnak.
„Megtelt” – képletesen szólva ezt a táblát tehetné ki a magát amúgy befogadóként jellemző Borsod-Abaúj-Zemplén megyei település, Halmaj. A faluban ugyanis már annyi a nevelőszülő és náluk az állami gondoskodásban élő gyermek, hogy nincs elég hely az óvodában, iskolában – erre hivatkozva kérte Tóth József, a település polgármestere, hogy már senki se vállaljon nevelőszülői munkát, és több gyereket már ne közvetítsenek ki a faluba.
Kérdés persze, hogy meg lehet-e ezt tiltani bárkinek is.
„Én is nevelőszülőknél nőttem fel” – mondja könnyeivel küszködve az egyik halmaji fiatalasszony, aki egy éve nevel – két sajátja mellett – családból kiemelt három gyereket. Ő épp egy éve, a rokonai példáját követve vágott bele a nevelőszülőségbe. Azt mondja, vissza szeretné adni azt, amit ő is kapott. Van, aki azok után lett nevelőszülő, hogy a sajátjai megnőttek, kirepültek. Ez az asszony most olyan gyereket is nevel, aki egyenesen a kórházból került hozzá.
A kétéves csöppséget egyébként rendszeresen látogatja az amúgy még mindig csak 18 éves, állami gondozásban felnőtt édesanyja
– teszi hozzá. „A kórházban megkérdezik a védőnőt, hogy megvannak-e a megfelelő körülmények a csecsemő hazaadásához, és ha ő nemet mond, nem is engedik haza a babát, hanem rögtön állami gondoskodásba veszik és kihelyezik” – magyarázta a HVG-nek az egyik nevelőszülői tanácsadó, hogyan kerülhetnek már újszülöttek is nevelőszülőkhöz a megyében egyébként még működő csecsemőotthon helyett.
A teljes cikket a HVG karácsonyi duplaszámában olvashatja el.