Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Hallott már valaha a Krampuszról szóló téli dalocskát? Nem nagyon, igaz? Pedig a mai verzió már sokkal szelídebb, mint aminek elindult.
Hajdanán a félig kecske, félig démon, szarvas, agyaras-karmos, hosszú nyelvű szörnyeteg konkrétan kiverte a rakoncátlanságot a gyerekekből, legalábbis a német–osztrák elképzelések szerint. Láncot és virgácsot hozott magával, és elragadta a rossz gyerekeket az alvilágba.
Ahogy a téli napforduló környékén sok ünnepünkben, például a Luca-napi szokásokban, itt is nagyon meghatározó a sötétség-világosság szélsőséges ellentéte. A jóságos Mikulást, aki amúgy a gyerekek védőszentje, tehát a fényhez és az istenihez köthető alak, a sötétséget képviselő Krampusz kíséri.
A figura eredetileg Ausztriából származik, és Krampuszként megjelent Németország egyes részein is. Más német régiókban a prémekbe öltözött Belsnickel és a Knecht Ruprecht, egy fekete szakállas férfi hozza a virgácsot. Franciaországban a Hans Trapp, azaz Père Fouettard kíséri a Mikulást.
Krampusz neve a német krampen szóból ered, ami karmot jelent, és egyes források szerint Hel, az alvilág istennőjének fia volt az északi mitológiában. A Krampusz alakjában persze megjelennek a görög mitológia szatírjainak és faunjainak vonásai is. És hogy teljes legyen a kép, a fekete-vörös színpárosítás a keresztény ördögöt is megidézi.
Ördögféleként került a Mikulás kíséretébe is a középkortól, mert Szent Miklós az egyik legendája szerint megláncolta az Ördögöt.
Német nyelvterületen a Krampusz december 5. éjszakáján tűnik fel, amit ezért Krampusnachtként (Krampuszéj) emlegetnek, míg december 6. a Nikolaustag, azaz Szent Miklós napja. Stájerországban minden december 5-én éjjel nagy krampuszfelvonulást rendeznek. Ilyenkor krampusznak öltöznek, álarcot tesznek fel, bekormozzák az arcukat, testüket és láncot csörgetve végigjárják a házakat.
Az ilyen démoni vagy állati formás alakoskodásnak világszerte ősi gyökerei vannak, már a barlangrajzokon ábrázolták őket. A kutatók szerint a bajelhárító, bőségigéző, termékenységvarázsló rítusokban játszottak szerepet.
A Krampusz sokáig nem volt túl népszerű. Ahogy a pogány gyökerű alakoskodást általában, a katolikus egyház nem nézte túl jó szemmel. A második világháború során pedig az európai fasiszták hitték róla azt, hogy a szociáldemokraták találták ki.
Ma a Krampusz még mindig feltűnhet a gyerekeknek szóló műsorokban, de kifejezetten megszelídülve, hiszen a gyerekverés már nem számít haladó nevelési elvnek.
A felnőttek világában viszont rendeszánszát éli, részben, mert bár a Krampusz teljesen elveszítette a szakrális, misztikus tartalmát, az alakoskodás modern kori változataként karácsony előtti partiöltözetnek tökéletesnek bizonyult. Sorra készülnek a karácsonyi szezon sötétebb oldalát feldolgozó krampuszos filmek is. Ausztria pedig kapva-kap a növekvő vásárlói igényen, és nagyüzemben gyártja a krampuszos csokikat, figurákat és szarvakat.
Adventi irodalmi naptár - december 6.
