Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Magyarországon több mint egymillió ember él lakhatási szegénységben. A nők és a gyerekek különösen kiszolgáltatottak.
Zúgnak a fúrógépek, épül az álmennyezet egy újpesti házban: egy újabb önkormányzati bérlakást újít fel a Habitat for Humanity. Az építkezésen most kizárólag női önkéntesek dolgoznak, így próbálják felhívni a figyelmet a hazai átmeneti otthonokban élő nőkre és gyerekekre.
A szervezet Második Esély nevű programja három éve fut, ennek keretében átmeneti otthonokban élő családoknak újítanak fel önkormányzati bérlakásokat. Az első időkben a XIV. és a XV. kerülettel működtek együtt, tavaly óta pedig Újpesttel dolgoznak közösen azért, hogy méltó körülményeket teremtsenek az otthonukat vesztett családoknak.
Egy régi, földszintes épületben található az a romos lakás, amelybe Irén és János költözhet majd be még ebben az évben. Tizenhárom éve élnek együtt, a férfi karbantartóként, a nő takarítóként dolgozik főállásban, gyerekeik 11, illetve 7 évesek. Korábban évekig egy újpesti albérletben éltek, majd a tulajdonos váratlanul bejelentette, hogy eladja a lakást, így a családnak két hónapja volt új albérletet találni.
Jánoséknak elegendő tartalékuk volt, hogy bérleti díjat és akár kéthavi kauciót fizessenek, így rengeteg tulajdonost hívtak fel, de amint a vonal túlsó végén megtudták, hogy gyerekek is jönnének, rögtön elutasították őket. Lejárt az idejük, így a családsegítő szolgálathoz fordultak. Most átmeneti otthonban élnek, de már alig várják a költözést, az apa munkaidő után mindig átjön, segít a felújításban.
Babával semmiképp
„Tapasztalataink szerint egyre gyakoribb, hogy a tulajdonosok nem szívesen adják ki a lakásukat kisgyerekes családoknak, mivel esetükben meghosszabbítható a kilakoltatási moratórium. Sok olyan ügyfelünk van, aki így járt, volt, aki például már nem mehetett haza az újszülött babával a kórházból. A tulajdonos megtudta, hogy gyerekük lett, és nem mehettek vissza az albérletükbe. Ők így kerültek átmeneti otthonba” – mondja Farkas Boglárka, a Habitat for Humanity kommunikációs vezetője.
„Nyilván ezeknek a családoknak nem sok jogérvényesítési eszközük van, sok esetben még szerződésük sincs a tulajdonossal. A bérlő és a kiadó is manapság nagyon ki van szolgáltatva a piacnak” – teszi hozzá. A Habitat év elején választ lakásokat az önkormányzatokkal közösen, ekkor indulnak a felújításaik. A családgondozókkal, a szociális munkásokkal együtt döntenek arról, hogy ki költözzön be. A felújításokat a vállalati partnerek finanszírozzák, a lakás tulajdoni joga pedig az önkormányzaté marad. A beköltözőknek szociális alapú bérleti díjat kell fizetniük (ezt négyzetméter alapján számolják ki), egy körülbelül 40 négyzetméteres lakás esetében a bérleti díj nagyjából húszezer forint.
„Ma Magyarországon több mint egymillió ember él lakhatási szegénységben” – mondja Farkas Boglárka. „Ez nem azt jelenti, hogy nekik nincs hol lakniuk: vannak, akiknek felhalmozódtak a közműtartozásaik, vannak, akik nem tudják kifűteni a lakásukat, vagy nem megfelelő minőségű lakásban laknak, mondjuk, beázik vagy penészes az otthonuk. Vannak, akik a szegregátumokban élnek, rettenetes körülmények között, és van körülbelül harmincezer hajléktalan ember is.”
Rendszerszintű megoldás kell
Hervasztó adat az is, hogy itthon csaknem 122 ezer olyan család van, akiknek a tagjait a lakhatásuk elvesztése fenyeget, mivel nem tudják fizetni a hiteltörlesztésüket. „Először sokszor családon belül igyekeznek megoldani a lakhatásukat, de sok esetben szinte egyenes út vezet az átmeneti otthonba. Azután viszont nagyon nehéz visszatalálniuk az albérletpiacra.”
A szervezet a tavalyi, lakhatási szegénységről szóló jelentésében megállapította, hogy hiába növelte az elmúlt években a kormány a lakhatásra nyújtott támogatások összegét, a pénzek valójában nem azokhoz jutnak el, akiknek szükségük van rá. Az elemzés szerzői akkor kiemelték, hogy évek óta hiányzik egy olyan lakáspolitika, amely rendszerszinten kezelné a problémákat, ehelyett olyan, ingatlanvásárlást vagy -bővítést segítő támogatásokról született döntés, amelyekhez sokkal jobb eséllyel férnek hozzá azok, akiknek amúgy is van pénze, a szegényebbek problémáit azonban nem oldja meg.
„Szükség lenne egyrészt szociális bérlakásrendszerre, mert jelenleg csak piaci működik, ez viszont nem alkalmas arra, hogy a szociális szempontokat is figyelembe vegye. Szükség lenne állami támogatásokra is, mint mondjuk a korábbi lakásfenntartási támogatás, valamint a jelzáloghitelesek esetében a magáncsőd intézménye működhetne még. Ez a három dolog megoldás lehetne az olyan emberek számára, akik a lakhatás szélére sodródnak” – mondja Farkas Boglárka.
Mindenki a lakásért
A szervezet tavaly egy petíciós kampánnyal a hazai bérlakáshelyzet tarthatatlanságára és megreformálására hívta fel a figyelmet. Az elmúlt öt évben megduplázódtak az albérletárak Budapesten, a Habitat pedig rávilágított arra, hogy az államnak milyen eszközei lehetnének a probléma megoldására.
A Habitat tavaly benyújtott egy javaslatcsomagot a Nemzetgazdasági Minisztériumnak: ott, úgy tudja, nyitottak voltak az együttműködésre. A szervezet jelenleg is olyan konkrét javaslatokon dolgozik, amelyeket be lehetne emelni a lakástörvénybe.
A Habitat évről évre különböző vállalatokkal működik együtt. A hatvan négyzetméteres újpesti lakáson most a MetLife biztosítótársaság munkatársai dolgoznak, vállalati önkéntesként. Az alapítvánnyal már évek óta együttműködnek, most a Women Build önkéntesnap keretében jöttek el a civilben pénzügyesek, HR-esek, menedzserek, hogy női összefogással segítsenek a nőkön és a gyermekeken. A romos lakást visszabontották, a csempéket le-, a padlót felszedték. Minden lakáson teljes körű hőszigetelést végeznek, valamint kicserélik a nyílászárókat is, hogy minél energiahatékonyabb legyen.
Fontos ugyanis, hogy a beköltöző családnak minél alacsonyabbak legyenek a költségei. Egy-egy lakáson az egész folyamat alatt körülbelül 40-50 önkéntes dolgozik. Ezeket a munkákat szakképesítés nélkül is el lehet végezni. Most például a vezetékeknek vésnek ki helyet és álmennyezetet építenek ki.
Mi most tényleg itt lakunk?
De nem csak ők jönnek szívesen önkénteskedni, hanem a már korábban beköltöző családok is: Adrienn, az egyedülálló édesanya tavaly költözött be egy a szervezet által felújított lakásba két gyermekével együtt. Most ő szeretne segíteni vagy adománnyal hozzájárulni ahhoz, hogy más is lakáshoz jusson. Mióta nem otthonban élnek, stabil hátterük van.
„Anyukámékkal laktam, tanultam, amikor megismerkedtem a gyerekek apjával. Terhes lettem, magántanulóként még elvégeztem a kilencedik és a tizedik osztályt. Utána már nem tudtam visszamenni az iskolába, bölcsödébe kellett adjam őket, hogy el tudjak menni dolgozni. A férjemmel aztán már nem működött a dolog, elváltam, így kerültünk az anyaotthonba” – mondja Adrienn. Tavaly aztán egyszer csak felvetette a gondozónőjük, hogy beköltözhetnének egy frissen felújított újpesti lakásba.
„Amikor ezt mondták, nem nagyon tudtam reagálni, mert nem hittem el, ezért nem éltem bele magam.
Amikor az átadás volt, még akkor sem, felriadtam éjszaka, hogy most tényleg itt lakunk, vagy az anyaotthonban ébredek? Félelmetes érzés volt.”
Adrienn takarítónőként dolgozik egy cégnél három éve, előtte egy konyhán dolgozott. Imádják a lakást, azt mondják, jó kis otthonos, bár egy-két polc meg kép elférne, csak egyelőre nem merték felrakni, nem tudták, elbírja-e a fal.
„Októberben költöztünk be, még barátkozunk a szomszédokkal. Az anyaotthonban már nem maradhattunk volna, lejárt az időnk. Maximum fél évet hosszabbítottak volna, utána, ugye, oldjuk meg. Elmehettünk volna albérletbe, de az első hónapokban elfogyott volna a megtakarított pénz, 100 ezer forint alatt már semmit nem lehet találni. Nem tudom, mit csináltam volna, ha nincs ez a lehetőség. Az otthonban sok gyerek volt, így a kicsik is tudtak barátkozni, nekik talán nem volt annyira vészes, mint egy felnőttnek, de azért jóval nyugodtabbak, mióta itt élünk” – mondja.
