A Bátor Tábor 17 éve vállalkozik arra, hogy újraindítja a gyerekkort. Most a táborozók összegezték, hogy mit kaptak ettől a kezdeményezéstől.
A Bátor Tábor szervezői azt állítják, hogy az ott töltött idő valamit megmásíthatatlanul megváltoztat a gyerekekben: újra rátalálnak a hangjukra. A súlyosan beteg gyerekeknek és a családjuknak sorsfordító élményeket nyújtó táborban a résztvevők megtanulják, hogy úrrá tudnak lenni a félelmeiken, és azzal a hittel térnek haza, hogy az életükön is. Mindez azért is fontos, mert az életüket az ismeretlen uralja: ijesztő, kiolvashatatlan gyógyszer- és betegségnevek, tiltások tömkelege és a kiszámíthatatlan jövő.
A Bátor Tábort működtető alapítványhoz rendszeresen futnak be élménybeszámolók, emlékek. Az írásokból kirajzolódik annak az útnak az íve, amelyet a táborozó családok bejárnak. A szervezők úgy gondolják, ezek az üzenetek fontosak lehetnek azoknak is, akik nem voltak még a táborban, mivel univerzálisak, mindenkinek szólnak, mindenki tanulhat belőlük elfogadást, figyelmet, pozitív gondolkozást, elengedést, hitet saját magában.
A különleges rendezvényen Básti Juli, Trokán Nóra, Szervét Tibor és Dér Zsolt olvasott fel a levelekből. A Grund Színház színészei pedig improvizálva mutatták meg, hogy a gyerekkor mindannyiunk életében bármikor újraindítható.
Hogy mit kaptam a Bátor Tábortól? Esélyt. Hogy meglássam, nem vagyok egyedül. Hogy nem csak én küzdök a cukorbetegséggel, és az nem arra kötelez, hogy beteg emberként éljek. Megmutatta, hogy én is különleges vagyok, de nem a betegség miatt, hanem önmagam miatt.
Nekem a Bátor Tábor olyan, mintha összegyűjtenénk minden ember álmait, vágyait… Összegyúrnánk és kiraknánk, ráömlesztenénk az emberekre.
Nekem a Bátor Tábor az életem összes boldog pillanata egy hétbe sűrítve.
Nekem a Bátor Tábor egy szeretetburok, ahol vigyáznak rád, és nagyon sok dicséretet kapsz. Ahol új barátokra találsz, ahol olyan emlékeket gyűjtesz, amelyekre még 80 évesen is emlékszel.
Nekem a Bátor Tábor az újjászületés. Itt újra megtanulunk boldognak lenni, bátornak lenni, újra visszanyerjük az önbizalmunkat, és emlékeztetnek minket, hogy nem vagyunk kevesebbek az egészséges embereknél.
Nekem a Bátor Tábor olyan, mint más tábor, csak nem kell aggódni, mikor, mennyit eszem, és nem aggódom, hogy nem törődnek velem, és hogy nem állandóan a betegségen jár az eszemben, sokszor el is felejtem. Köszönöm!
Az a szeretet, az a törődés, amit itt kaptam, az csodálatos volt. Így kéne az egész világnak működnie.