Itt a farsang, áll a bál, táncot jár a fakanál – egészen hamvazószerdáig. Úgyhogy húzzunk bele, ha magunk is akarunk fánkot sütni.
Bele sem gondolunk, mi lett volna, ha Frau Krapfen, a házsártos bécsi pékné nem gerjed éktelen haragra, és nem célozza meg egy marék nyers kenyértésztával az inasát (rossz nyelvek szerint egy türelmetlen vevőjét). Akkor itt lenne nekünk a farsang fánk nélkül? Az egy dolog, hogy el kellett vétenie a dobást, meg éppen ott kellett a közelében lennie egy kondér fortyogó olajnak, amibe bele tudott esni a tésztadarab, és így mintegy véletlenül fel is lett találva a fánk. Mármint Bécsben, ahonnan, mint annyi más, be is gurult hozzánk a 19. század elejére, és divatozni kezdett (ami nem azt jelenti, hogy előtte nyomokban sem sütöttünk fánkot, például Erdélyben már az 1700-as évek végén jegyezték). Amúgy ez csak az egyik lehetséges gurulási irány és legenda. Bevándorolhattak volna még jó néhány helyről fánkok, amelyeknek "őseit" ha hiszik, ha nem, már II. Ramszesz idején is sütötték.
Ha a világ különféle fánkjai összejönnének egy nagy asztalon, igencsak eltartana egy ideig az empirikus tapasztalás és fánk-családfakutatás. Most kettőt választottunk ki a nemzetközi kavalkádból. Ha valaki inkább a klasszikust, hagyományost választaná, az ismételje át tökéletes receptünket: itt. (Vagy várja meg a fánktesztünket, amivel hamarosan jelentkezünk.)
A picarones a hazai fánkok perui unokatestvére. Ismerős sült tészta ez, csak éppen az összetevői között a liszt mellett az édesburgonya és sütőtök is szerepel. Érdekes ízvilág, kellemes, édes, ropogós, fűszeres fánkok, amik az első kóstolásra megkedveltetik magukat. Már, ha van türelmünk elkészíteni – megéri.
Hozzávalók:
500 g sütőtök
500 g édesburgonya
3 kis darab fahéj
1 teáskanál egész ánizs
1 teáskanál szegfűszeg
1 evőkanál instant élesztő
1 evőkanál cukor
2 tojás
¼ csésze (60 ml) brandy
3 csésze (720 ml) liszt
1 liter növényi olaj
60 ml melasz (készen kapható sűrű cukorszirup)
1½ csésze (360 ml) barna cukor
1 narancs
2 lime
víz, só
Egy nagy edénybe öntsünk vizet, dobjuk bele a fahéjat (2 darabkát), az ánizst, a szegfűszeg felét, s tegyük fel a tűzhelyre forrni. Az édesburgonyát és a sütőtököt hámozzuk meg, vágjuk nagyobb darabokra, majd adjuk a forrásban lévő fűszerezett vízhez (éppen lepje el), s főzzük addig, amíg megpuhulnak. Figyeljünk, mert a sütőtök előbb puhul, szűrőkanállal idejében vegyük ki. A megpuhult tököt és édesburgonyát csepegtessük le. Az ízes főzőléből tegyünk félre félcsészényit (120 ml), és hagyjuk hűlni. Ha a tök és az édesburgonya már kellően lehűlt, botmixerrel, vagy turmixgépben pürésítsük. Mindkettőből ¾ csészényi mennyiségre lesz szükségünk.
A félretett főzőlevet öntsük keverőedénybe, keverjük el benne a cukrot olvadásig, majd adjuk hozzá a szárított élesztőt is. Hagyjuk, hogy az élesztő felfusson. Ekkor jöhetnek bele a tojások, ½ teáskanál só, az édesburgonya-sütőtök püré, a brandy. Keverjük alaposan össze, majd fokozatosan adagoljuk hozzá a lisztet. Dolgozzuk simára a tésztát, rugalmasnak, simának, ragadósnak kell lennie. Ha túl híg lenne, adjunk hozzá még lisztet. A keverőedényt nedves asztalkendővel borítsuk be, és hagyjuk a tésztát duplájára kelni.
Közben facsarjuk ki a narancs és a lime levét. Adjuk hozzá a melaszt, a cukrot, a narancs és lime lereszelt héját, egy darabka fahéjt, a maradék szegfűszeget, ½ csésze vizet és tegyük fel főzni. Folyamatosan kevergessük, amíg felforr, majd csökkentsük a hőmérsékletet és takarékon főzzük még 15 percig, vagy amíg az egész szépen besűrűsödik (a palacsintatészta sűrűségéhez hasonlónak kell lennie). Szűrőlapáttal ügyesen szedjük ki a fűszereket, vagy megfelelő szűrőn eresszük még át.
Ha a tészta megkelt, egy alkalmatos edényben hevítsünk olajat 180°C-ra. Nedves kézzel formázzunk a tésztából lyukas közepű fánkokat, és gyorsan dobjuk a forró olajba. Körülbelül 20-30 másodpercig süssük oldalanként, illetve míg aranybarnára sül. Papírtörlőre szedve csepegtessük ki az olajtól. Majd a sűrű, szirupos mártással meglocsolva frissiben tálaljuk.
Megjegyzés:
A fánkok 90-95°C hőmérsékletű sütőben egy órán át még frissen tarthatók.
Beignet
Mária Antoinette kedvence volt.
Hozzávalók:
45 dkg liszt
2 dl tej
2 kis pohár kefir
35 g friss élesztő
3 ek cukor
1/2 teáskanál szódabikarbóna
csipet só
a sütéshez olaj, a szóráshoz porcukor
A tejet felforrósítjuk egy kisebb lábasban, és hozzákeverjük a kefirt. Egy nagyobb tálba öntjük, beleadjuk a cukrot és belemorzsoljuk az élesztőt. 6–7 perc múlva, amikor az élesztő elkezd felfutni, hozzászitáljuk a lisztet, belevegyítjük a szódabikarbónát, a sót. Egy konyharuhával letakarva szobahőmérsékleten 1 órát kelesztjük.
Liszttel meghintett nyújtódeszkára borítjuk a kelesztett tésztát, aminek a tetejét is alaposan behintjük liszttel. Cipót formázunk belőle, majd kb. 2,5 cm vastagra nyújtjuk. 10 percet pihentetjük, aztán 3x4 cm-es téglalapokra vágjuk.
Egy nagyobb lábasba bőségesen öntünk olajat, felforrósítjuk, és többször megforgatva kisütjük benne a tésztát, ami kis párnácskákká nő. Porcukorral gazdagon meghintve tálaljuk.