Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A kiskorú anyáknak támogatásra, nem megbélyegzésre van szükségük. Ezt Magyarországon különösen tudatosítani kell, 2005 óta ugyanis stagnál a tinédzserterhességek száma – pedig jelentősen csökkenhetne is.
A legtöbb tinédzserkori terhesség nem tervezett. Viszont megtörténik. És ha megtörténik, alapjaiban változtatja meg egy lány életét. Nagy eséllyel kiesik az iskolából, és drasztikusan csökkennek a munkaerőpiaci esélyei. A kirekesztés, az elszegényedés veszélye fenyegeti, és lehet, hogy az egészségére is komoly hatással lesz a terhesség és a szülés.
Néhány fiatal lány életében kétségtelenül pozitív változást hoz a gyerekszülés, az esetek túlnyomó többségében azonban a tinédzserkori terhesség nem egy tudatos, jól átgondolt mérlegelés eredménye. Ráadásul a tinédzseranyaságban sokszor nem is a terhesség vagy a szülés a legnehezebb, hanem az, ahogy őt és az állapotát a közösségek megítélik.
Éppen ezért fontos beszélni róla, egy nagyon sérülékeny, veszélyeztetett csoportról van szó. És Magyarország nem áll jól ezen a téren.
Magyarországon évente nagyjából tízezer 19 év alatti lány esik teherbe, közülük minden második dönt úgy, hogy megszüli a gyerekét. 2005 óta pedig stagnál a tinédzserterhességek száma – miközben jelentősen csökkenhetne is.
Bár az Eurostat friss kutatásai szerint Romániában és Bulgáriában él a legtöbb tinédzser anya az Európai Unióban – 2015-ben mindkét országban majdnem minden tizedik szülés tinédzseré, vagy még annál is fiatalabb anyáé volt – a Nemzetközi Családtervezés Szövetség európai hálózata komolyan aggódik Magyarország és Lengyelország miatt is. Az utóbbiban az abortusztörvények szigorítása és a sürgősségi fogamzásgátlóhoz való hozzájutás korlátozása miatt nőhet meg a tinédzserterhességek száma, Magyarországon az általános emberi jogi, és a női reprodukciós jogi helyzet sérülékenysége miatt.
A szervezet szóvivője, Irene Donadio szerint a számok növekedését főként az oktatással, felvilágosítással lehetnek megelőzni: „A fiúknak ugyanis jobban meg kell értenie, mivel jár ez az egész, a lányoknak pedig jobban tisztában kell lenniük a jogaikkal. De az információhoz való hozzájutás önmagában még nem elég. Biztosítani kell a nők méltóságát és önállóságát törvényi szinten, egészségügyi szinten és a politikai környezetben is.” Olyan programokra van szükség, amelyek előmozdítják a nők iránti tiszteletet, a nemek közötti egyenlőséget és megerősítik a nők jogát arra, hogy eldöntsék: akarnak-e gyereket vagy sem.
A fiatal anyáknak a gyerek mellett a hatóságokkal is dolguk lesz
Ha egy magyar kiskorú teherbe esik, a legszerencsésebb eset, ha a családja ezt elfogadja – nemcsak a baba és a mama érzelmi biztonsága szempontjából, hanem adminisztrációs okokból is. Nézzük a jogi kereteket. A születendő gyereknek gyámra van szüksége, aki a lány törvényes képviselője lehet. Ha a baba édesapja nagykorú (és a kiskorú anya törvényes képviselője ehhez hozzájárul), a teljes hatályú apai elismerést követően szülői felügyeleti jogot gyakorolhat.
Sok esetben azonban a dolog nem ennyire egyszerű: ha a kiskorú anyát a terhessége miatt kitagadják, vagy a körülményei okot adnak arra, hogy kiemeljék őt a családjából, a gyámhatóság először szétnéz a családban, hogy alkalmas vagy egyáltalán hajlandó-e valaki a közeli rokonok közül elvállalni, befogadni a gyereket.
Segítség nélkül nem megy
Az érdi székhelyű, négy telephellyel működő Fészek Gyermekvédő Egyesülethez gyakran kerülnek krízishelyzetben lévő, várandós tinédzserek. Az országos nevelőszülői és helyettes szülői hálózatot működtető szervezet igazgatója, Báló Ottília azt mondja, tapasztalatuk szerint azok a lányok, akik a hálózatba kerülnek, szeretnék megtartani a gyereküket. Előfordul viszont az is, hogy örökbe adják, vagy az abortuszt választják. „Fontos, hogy az anyáknak egy szakember segítsen meghozni a megfelelő döntést. Valaki olyan, aki objektíven fel tudja mérni az esélyeket és a következményeket” – világít rá arra, mennyire kritikus ilyenkor a segítség.
Az igazgató szerint az elsődleges cél, hogy az anyát a családja közelében tudják tartani. Az alapellátásban tanácsadással segítik a rászorulókat. Ha ezzel nem oldható meg biztonságosan a várandós anya családban tartása, akkor kerülhet átmeneti gyermekotthonba, ahol a cél még mindig ugyanaz: visszasegíteni a családba, felkészíteni a lányanyát és a családját a közös életre. Az átmeneti otthonban maximum 1-1,5 év áll rendelkezésre a problémák megoldására.
Az elhelyezés bármikor lezárulhat, ha a család visszafogadja a lányt. Megoldás lehet a nagykorúsítás és a házasságkötés. Ha nincs lehetőség egyikre sem, és nincs, aki gondoskodjon az anyáról és gyermekéről, akkor szükséges a gyermekvédelmi szakellátás. Ennek két formája lehet: a nevelőszülői elhelyezés vagy a gyermekotthon. Szükség szerint az anya nagykorúságát követően is maradhat a szakellátásban, ha a feltételeket teljesíti, ezt hívják utógondozói ellátásnak.
Borbély Mártának igazán gazdag tapasztalatai vannak arról, hogy milyen átsegíteni egy tinédzsert az anyává válás kemény, embert próbáló folyamatán. A tiszakécskei nevelőszülőhöz 2003-ban került először öt lány. Közülük az egyiknek gyereke született. Később újabb két terhes lányt nevelt.
A kapcsolatok megszakadnak
Márta szerint a terhes tinédzserek rettenetes állapotban kerülnek hozzá, borzasztó kiszolgáltatottak. Kisebbik lánya Budapestről érkezett, 14 évesen.
„Iszonyatos lelki traumát jelent, ha megtörténik egy ilyen eset, nagyon sajnáltam a kislányt. Gyakran előfordul – teljesen érthetően –, hogy az ilyen helyzetben lévő fiatalok szökéssel fenyegetőznek, lehordják a nevelőszülőt mindennek, vagy épp azzal vádolják, hogy el akarja venni a gyereket. Nyilván én vagyok a rossz, én vagyok épp a közelben, még akkor is, ha segíteni szeretnék rajtuk” – mondja Borbély Márta.
A szülővé válás rengeteg lemondással járó, egy tinédzser számára szinte felfoghatatlanul nagy feladat. A kamaszkori válság, az identitás- és teljesítménykrízis mellett, ha a szexuális felfedezőút elején becsúszik egy nem kívánt terhesség, az hatalmas megrázkódtatást jelenthet egy még csak önmagával ismerkedő, a saját határait feszegető tinédzsernek.
Borbély Márta azt mondja, ilyen helyzetekben próbálja megnyugtatni, megölelni a nevelt lányokat. „Ilyenkor vissza kell vonulni, hogy ki tudják magukat sírni, és megnyugodjanak. Az a dolgunk, hogy annyit közelítsünk, annyit adjunk, amennyit elfogadnak, utána pedig meg kell várni, amíg kitombolják magukat. Általában a veszekedések után bocsánatot kérnek. Egyáltalán nem haragszom rájuk, ez természetes. A nevelt lányom, a korábbi nevelése miatt kialakult nyilvánvaló hiányosságai ellenére egy nagyon értelmes fiatal lány.”
A nevelőszülő tapasztalata szerint gyakori, hogy a lányok nem haragszanak arra, aki teherbe ejtette őket. „Még akkor is tarthat a szerelem, ha esetleg nagykorú férfi gyermekét várják, pedig ilyenkor ellenük – ha például 14 év alatti lány esik teherbe – nyilvánvalóan eljárás indul. A kapcsolatok aztán előbb-utóbb teljesen megszakadnak.”
Stigmákkal élni
A tinédzserkori terhességet a társadalom még mindig egyfajta látható bűnbe esésként értékeli, aminek az a következménye, hogy a terhes lányok egy olyan környezetben lesznek anyák, amely bünteti és megszégyeníti őket. Miközben sokuk életét olyan strukturális csapdahelyzetek alakítják, amelyek felett nincs, vagy alig van kontrolljuk. A teherbeesésük ugyanis sokszor annak függvénye, hogy milyen szexuális oktatásban részesültek az iskolában, hogy milyen szegénységbe születtek bele, vagy hogy a társadalom, amelyben élnek, mennyire tartja tiszteletben a testi autonómiájukat, mennyire biztosítja számukra a választás lehetőségét.
A társadalomban egyelőre az az erős kép él, hogy tinédzsereknek nem illik teherbe esniük, így aztán akik mégis várandósak lesznek, azokban leginkább a kudarcot látják, és negatív példaként lobogtatják az esetüket a többi fiatal előtt. Miközben ezeknek az embereknek épp egy gyerekről kell gondoskodniuk, és tizenévesként kell szülővé válniuk – ehhez támogatásra, és nem megbélyegzésre lenne szükségük. Ehhez képest csapdában találják magukat.
A terhes tinédzserek jellemzően megszakítják a tanulmányaikat, csavarognak – mondják a szakemberek. Legtöbbször a gyámhivatal vagy a gyermekvédelmi szakszolgálat is azért figyel fel rájuk, mert hónapokig nem járnak iskolába. Ha ezt észreveszik, intézkednek és kiemelik családjából a fiatalt.
Kihozni a legjobbat a helyzetből
Mivel a kiskorú anya még maga is gyerek, kardinális kérdés, hogy a nevelőszülő hogyan tud neki segíteni az anyává válás folyamatában – azon túl persze, hogy hogyan érdemes pelenkát cserélnie és szoptatnia. Borbély Márta szerint egyedül a példamutatás és a türelem lehet célravezető. „Senki a világon nem várhatja el egy fiataltól, hogy felelősen tudjon ellátni egy újszülöttet. A nevelt lányom a mai napig nem úgy áll a picihez, mintha a gyereke lenne. Az eszével tudja, hogy az övé, és kezd közelíteni hozzá. Lett volna teje, de nem szoptatta a kicsit, minden, amit csinált vele, kínkeserves volt.”
Borbély Márta átvette a kisbaba gondozását, mert látta, hogy lánya csak küszködik, képtelen az ellátásra. Szerinte ostobaság is volt tőle azt várni, hogy ő majd önállóan – még ha a nevelőszülő segítségével is – felkel 3-4 óránként és megeteti a kicsit. „Sok volt neki. Kirohanásai voltak. Mikor átvettem a baba gondozását, nagyon megkönnyebbült” – teszi hozzá.
A nevelőszülő elmesélte, alapvetően az a kérés feléjük, hogy hagyják az anyákat gondozni a pici gyerekeiket, de ez nem mindig működik. „Nem minden nő egyforma: van, aki 30 évesen is megborul, és pánikba esik, amikor gyereke születik, erre nem lehet sablont húzni. Abban bízom, hogy a lányom a jövőben olyan szeretetteljes környezetben tudja majd nevelni a kicsit, amiben jelenleg is él.”
A fiatal lány ehhez továbbra is kaphat segítséget Mártától, ugyanis – amint betölti a 18. életévét, néhány évig még maradhat utógondozásban nála, ha nappali tagozaton végzi a tanulmányait.
