Gyurkó Szilvia az állandó, sikertelen oktatási reformokról fejtette ki a véleményét a wmn.hu-n. „Miért van az, hogy az állam (ami jelen pillanatban 1,8 millió gyerekért felelős) úgy játszadozik gyerekek életével és sorsával, mint az egyszeri játékfüggő a kaszinóban fizetésnap után? Meggondolatlanul, a következményekre fittyet hányva, vadul és erővel, esztelenül próbálgatja magát, amíg az utolsó reménye is végképp szertefoszlik. Felelőtlenül” – írja, miután elolvasta az új és még újabb oktatási átalakítási reformterveket.

Hosszasan sorolja a meddő ötleteket az állandóan változó érettségi szabályzatoktól, a felmerülő iskolaszerkezeti változtatásoktól, felvételi követelményektől, a feltételek hiánya ellenére bevezetett mindennapos testnevelésig és annak újabb, a küzdősportokat és lövészetet is magába foglaló leágazásáig, vagy az „egész nap iskolában”-kényszerig, amiről persze a legtöbben felmentést kérnek és kapnak.

Az államnak – Gyurkó szerint – az lenne a feladata (és felelőssége), hogy a jövő nemzedékeiről elég jól gondoskodjon, amibe beletartozik az is, hogy az oktatás rendszerét aszerint építse fel (és hagyja békén), hogy az megfeleljen az alapvető gyermekjogi elveknek.

„De stabil és kiszámítható keretek helyett már gyermekkorban megtanítjuk a jövő nemzedékeinek, hogy az állam kénye-kedve szerint hoz döntéseket, és azt is, hogy az állampolgár kiszolgáltatott.”

Kifejti, hogy az ő gyereke alternatív, alapítványi iskolába jár. „És a közös iskolai rendezvényeken vezető politikusok és pártemberek állnak mellettem, és nézik könnybe lábadt szemmel, amint kisdedük átveszi a bizonyítványt. Hogy van ez? Ha tényleg olyan nagy sikertörténet az állami oktatás (permanens) reformja, vajon miért mentik ki a saját gyerekeiket a rendszerből?”

A gyerekjogi szakember egy az oktatáspolitikusokhoz szóló kiáltvánnyal zárja az írását, mondván, hogy van az a pont, amikor az ember nem több tevékenységet vár el a politikusaitól, hanem éppen ellenkezőleg: némi tétlenséget.

„Ne dolgozzatok!

Drága Urak! Ti ott, akik ércnél maradandóbb műveteket úgy alkotjátok, hogy az évről évre újabb gyerekek életét nehezíti meg, teszi tönkre vagy lehetetleníti el. Kérlek benneteket, vigyázó szemeteket vessétek a gyermekjogi egyezményre, és annak megfelelően próbáljatok meg dolgozni (a gyerekek legjobb érdeke szerint).

Ennek szellemében kérlek titeket, hogy ne dolgozzatok annyit. Figyelő tekinteteket inkább máshova vessétek. Bárhova, ahol nincs gyerek.”