Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Csúnya és öreg, vagyonos és fiatal, esetleg szexuálisan a közízléstől eltérő – nem sok kellett, hogy valakiből boszorkány válhasson. Hutvágner Zsófia boszorkányper-kutatóval emellett arról is beszélgettünk, hogyan függ össze Beyoncéval és a house zenével a boszorkányság, és miként illik a képbe a CEU-elleni támadássorozat is.
hvg.hu: Mióta jogi kategória a boszorkányság, mióta lett a jogrendszer része az a fogalom, hogy boszorkány?
Hutvágner Zsófia: Attól függ, hogy miről beszélünk. Európában a 15. században jött létre a Boszorkánybiblia, vagyis a Malaeus Malificarum, ezt domonkos rendi szerzetesek írták 1487-ben, majd elterjedt, és mindig, ha született és elterjedt a nyomtatásnak hála egy ilyen könyv, megnőtt a boszorkányperek száma. A jogi katgória pedig onnan fejlődött ki, hogy megnőtt az igény arra, hogy ilyen legyen. Mindenhol más a helyzet, más a történet Skandináviában, Amerikában, Európában. Afrikában a mai napig vannak boszorkányok, az egyik országban az elnök is boszorkány, mert ott jó és rossz is lehet, a politikusokat pedig sokszor hiszik boszorkánynak, erővel ruházzák fel őket. A boszorkányság előzménye a tündérhit - például Magyarországon a Balaton egy óriás volt, aki sírt, meghalt, és a könnyeiből lett a tó. Voltak előjelek: a 11-12. században a férfi impotenciát vagy magtalanságot a nőkre kenték, később pedig a boszorkányok lettek ezért a felelősek.
hvg.hu: És mikor kerül ki a jogrendből ez a kategória?
| A salemi boszorkányperek |
1692-ben 20 embert végeztek ki az amerikai Salemben. Két fiatal, 9 és 12 lány előbb jövendőmondást végzett, majd elkezdett furcsán viselkedni, ugatva válaszolni, megszállottság jeleit mutatni. A lányok három asszonyt neveztek meg, szerintük ők átkozták meg őket. Megkezdődött a vizsgálat, a közösségben egyre több gyerek vette át a megszállottság tüneteit, végül 80 főt börtönöztek be és 150-en kerültek gyanúba, köztük egy 4 éves kisfiú is. Februártól őszig zajlott a hisztéria, 20 ember esett áldozatul a pereknek. |
H. Zs.: A 18. században, a tudományosság és a felvilágosodás elterjedésével. A boszorkányság tényállása szétágazott, például csecsemőgyilkosság vagy becsületsértés lett a korábbi ügyekből. A hisztéria orvosi kategória lett, mert az is lehetett boszorkány, aki őrült volt. Boszorkányként végezhette az is, aki epilepsziás volt. A salemi boszorkányperek (lásd keretes írásunkat) mögött is meg lehet találni a tudományos magyarázatot. Mocsaras területen termesztettek zabot, és olyan gázok szabadultak fel, hogy megmérgezték magukat a zabbal, és ez okozott rohamokat. A puritánoknál a démoni megszállottság kulcskérdés volt, az ördögűzés fontos volt nekik.
hvg.hu: Kiből lett boszorkány?
H. Zs.: Az is attól függ, milyen területről beszélünk. A kontinentális Európában a szegény, öreg nők, bábák – ha meghalt a csecsemő, azt sokszor a bábára fogták. Magyarországon a gyógyító javasasszonyokat fogták boszorkányperbe sokszor. Az elviselhetetlen természetű hárpiák – és főleg nők, bár voltak férfiboszorkányok is. Kocsmárosnők, akik káromkodtak vagy hatalmas szexuális étvágyuk volt, amit nyíltan vállaltak. Volt olyan per, amelyben azzal vádoltak meg egy kocsmáros nőt, hogy minden betévedő huszárral lefeküdt ő is és a lányai is. Amerikában pont fordítva: a már gyermeket nem szülő, 30-as nő, aki akkor már idősebbnek számított, vagy megözvegyült, és nagy földeket, javakat örökölt. Mert ott a bosszú és az irigység miatt vádolták be a boszorkányokat leginkább. Az angolszász politikai hagyományban a szavazati jog a földtulajdonnal érkezett. A puritánok ráadásul utálták, ha egy nő vezető szerepben van, és a szavazati jog ennek számított. Vannak tehát különbségek. Ráadásul, míg Európában már nem volt ilyen nehézség, Amerikát meg kellett hódítani, és ebben a küzdelemben az emberek próbáltak minél előnyösebb helyzetet teremteni maguknak.
hvg.hu: Erre utal a blogjában is, hogy amikor nehezebbre fordulnak a dolgok, megnő a boszorkányperek száma.
H. Zs.: Amerikában abszolút így van. A puritánok voltak ennek az éllovasai. Mindenki hitt a boszorkányokban, de a puritánoknál voltak igazán perek. Ez egy zárt egység volt, egymáshoz közelebb, kolóniákban, szűkösen éltek mentálisan és anyagi értelemben is, az életmódot az egyház határozta meg. Ez a mély vallásosság eredményezte, hogy ráfókuszáltak a bűnbakkeresésre. A Bibliában három hely utal a boszorkányokra Mózes könyvében, ezekre a connecticuti jogszabály utal is, és mindhárom azt mondja, hogy a boszorkányokat meg kell ölni. Ezek szerint az boszorkány, aki a halottakkal kommunikál vagy az ördöggel közvetlen kapcsolatban áll, akár állatokon keresztül. Sokszor egy állat megjelenése maga a boszorkányság létrejötte: berepült a pajtába egy fekete madár, azután meg elhullottak az állatok. Nálunk Európában, akit boszorkánysággal vádoltak, azt megkínozták, ez bevett módszer volt. Ennek fokozatai, grádusai voltak, kerékbe törés, ólmot öntenek rá, a végén egy roncs leszel, ha túléled. És így már semmi más nem lehetett belőled, mint koldus, akit a városfalon kívülre dobtak, mert munkára képtelen volt. A büntetést így sem kerülték el: Magyarországon pallos, Amerikában akasztás volt jellemzően a kivégzés módja. (Az amerikai boszorkányperek történetéről Hutvágner Zsófia készített egy szemléletes prezit is, a cikk végén megtalálja - a szerk.)
hvg.hu: Úgy tűnik, nem nagyon lehetett jól kijönni a dologból.
H. Zs.: A vízbe merítő teszt is ilyen volt. Az volt az elgondolás, hogy a szentelt víz kitaszítja azt, aki az ördöggel kapcsolatban állt, ezért a boszorkány lebegett a vízen. Beledobták a vádlottat, de persze nem lebegett, mert a ruhája megszívta magát vízzel, lesüllyedt, és megfulladt – így végül nem volt boszorkány, de sok haszna ebből nem volt. Volt olyan, akit kihúztak, és volt olyan, akire egy követ is rákötöttek, hogy biztosan megfulladjon.
hvg.hu: Említette, hogy voltak férfiboszorkányok is, ők kik voltak?
H. Zs.: Akit nagyon perbe kellett fogni, arra mindig rá lehetett bizonyítani, hogy boszorkány. Féltékenység, bosszú volt az ok. A pásztoroknál az állatokkal létesített szexuális kapcsolat volt sokszor a vád, az rosszabb volt, mint egy démoni megszállottság, rögtön elégették, négyrét szakították. Normandiában a boszorkányok többsége férfi volt. És papok is kerültek képbe. Amerikában volt egy feltűnően agresszív pap, akinek ismerem a történetét, mindenkit megvert, káromkodott, ő is boszorkányként végezte.
hvg.hu: A másik nagy terület, amellyel behatóbban foglalkozik, a rabszolgák körében dívó boszorkányhit. Ez inkább mintha arról szólna, hogy a rossz sors megkönnyítésére kezdtek el ilyen praktikákban hinni.
H. Zs.: Nekem ez a fő érdeklődési köröm. Ennek a rabszolgaságban kialakult boszorkányhitnek a 21. században is vannak nyomai, jelei. Az amerikai déli államokban óriási munkaerőigénye volt a mezőgazdasági termelésnek, a kézi szedéshez (gyapot, dohány, kakaó) milliónyi kézre volt szükség. A nem europid típusú embert romlott lelkű, menthetetlen lényként láttak, szó nem volt róla, hogy embernek tekintsék őket. Megjöttek a rabszolgák, a gazdáik pedig azt tisztán látták, hogy nem szabad őket hagyni egymással találkozni, közös nyelvet beszélni, írni-olvasni megtanulni, mert akkor szerveződni fognak, fellázadhatnak. Állatnak tartották őket, mégis rettegtek tőlük. Nevelni kellett őket mégis, hogy engedelmeskedjenek. Megkeresztelték őket, majd a Bibliával megindokolták nekik, miért jó nekik, hogy rabszolgák. Ugyanakkor, mivel feketék voltak, azt gondolták, hogy egy kultúrához tartoznak, pedig különböző törzsekből vadászták őket össze. Ők megtanultak valahogy egy közös nyelvet – vannak francia, portugál, szigetszerű keveredések az angollal. Minden egyes ültetvényen volt egy boszorkány (conjurer). Hoztak törzsi vallásokat is, volt a vudu, volt az obi, egy egyiptomi eredetű hitrendszer, áldozatbemutatás ez is, a mai napig megtalálható Haitin. Amíg a fehér embert nem zavarta, csinálhatták ezeket. És ezeket kombinálták a kereszténységgel. A Jordán folyó az Ohio folyónak felelt meg képzeletükben, ha átkeltek azon, akkor szabadok lettek – ezért énekelhettek a Jordán folyó átszelésének vágyáról, amit a fehérek nem értettek. A boszorkánykodás úgy harapózhatott el, hogy, mivel a rabszolgák nem voltak emberek, nem lehetett őket perbe fogni, legfeljebb brutálisan megbüntették őket, ha elszöktek. A boszorkánynak hatalma van, szerelmi segítséget, gyógyítást adott a hit szerint. A mai napig lehet a déli államokban olyan gyökeret kapni, amit ha a bíróságra menet rágcsálsz, nem fognak elítélni. Ha pedig mégis, akkor nem a hitet tagadták meg, hanem mentek a következő varázslóhoz.
hvg.hu: Arra is utalt, hogy ez az egész a house zenével is összefüggésben van.
H. Zs.: A rituálékban megy tovább mindez. A 19. században kialakult a Black Church, a feketék protestáns egyháza, mert a déli államokban, bár felszabadultak már 50-60 éve, ki voltak tiltva a fehérek templomaiból. A szegregáció mindenhol probléma volt. A Black Church megőrzött egy csomó régi éneket, rituálékat – felállnak, együtt énekelnek, ezt lehet látni filmeken is. A táncparketten bizonyos mozdulatok, körtáncok továbbélnek, így kapcsolódik a House zene, és Beyonce a Formation című klipjében is tudatosan foglalkozik ezeknek a régi rituáléknak a felelevenítésével és a szegregáció mai napig jelenlévő problémájával.
hvg.hu: A CEU-ügy, a sorosozás, migránsozás, zsidózás, romázás is visszavezethető a boszorkányságra, a bűnbakkeresésre. Ahogy a tumblrjén is olvasható egy idézet: A pereket kezdeményezők mindig meggyőzték magukat arról, hogy emberek egy kis csoportja vagy akár csak egy fő is, a relatív gyöngesége ellenére, elképesztően ártalmas az egész társadalomra nézve.
H. Zs.: A bűnbakkeresést úgy lehet definiálni, hogy a társadalom többsége meg van győződve arról, hogy számukra hatalmas veszélyt jelent egy marginális kisebbség és ezt a kisebbséget támadják, vádolják meg. Amikor ez elharapódzik, akkor a társadalom fantáziája teljesen elszabadul és a valóságtól elszakadva alaptalan, koholt vádakkal illetik a félt csoportot. Bűnbak lehet bárki vagy bármi: a nők például a történelem során, de a mai napig is kiváló univerzális bűnbakok. Magyarországon ma Brüsszel, a romák, a zsidók és most a CEU is annak tekinthető. Ebben az a legveszélyesebb amellett, hogy az emberek elveszítik a valósággal való kapcsolatukat, hogy ha sikeres a kampány és hosszú távon fenntartható, akkor olyan mély sebeket üt a társadalomba, amit évek vagy évtizedek múltán lehet csak meggyógyítani. Ezt a boszorkányperek is kiválóan megmutatják, a salemi perek után még évekig imádkoztak a megbocsátásért, majd a puritán közösségek felbomlottak és teret nyert egy új életforma. A bűnbakkeresés ugyanis mindig akkor a legerősebb, amikor van egy erős társadalmi frusztráció, amelyet valamin le kell vezetni.
Hvg.hu: A CEU önnek miért fontos intézmény?
H. Zs.: Mert Magyarországon kivételes erőforrásokkal rendelkezik, például teljes hozzáférése van olyan folyóirat-adatbázisokhoz, amelyekhez egyik másik egyetemnek sincs, vagy csak részleges és beengedik a könyvtárukba a nem CEU-s diákokat, kutatókat is. Mindemellett pedig az, hogy „versenyelőnyük” van, az abban az értelemben igaz, hogy nagyon magas színvonalú képzést nyújtanak és nagyon megválogatják a diákjaikat. A tudományban talán az idővel versenyzünk, hogy ki kutat ki valamit előbb, de ilyen gyermeteg értelemben vett versenyzés nincs. A magyar egyetemek is több forrással és a források jobb beosztásával képesek lennének (és a diákok tudományos eredményei alapján képesek is) felvenni a versenyt a nagy külföldi kutatóegyetemekkel. A magyar tudományos sikert szerintem nem kell részleteznem.
Hvg.hu: Úgy tűnik, a felvilágosodás meggyöngítette a boszorkányhitet, de a politikai marketing bőven és hatékonyan épít ezekre az atavisztikus, ősi ösztönökre. Akkor a felvilágosodás egy kudarc? Vagy nincs igazából más út?
H. Zs.: A felvilágosodás csak egy új fejezetet nyitott a történelemben, de az igény arra, hogy a feszültséget valaki máson vezessük le ezzel még nem múlt el. Én abban a teóriában hiszek és remélem ezt be tudom egyszer bizonyítani, hogy mindig egy-egy nagy fordulópont előtt felerősödik a társadalomban a feszültség, sok a konfliktus, lezajlanak bizonyos harcok, újrarendezzük sorainkat és az élet megy tovább. A szervezetpszichológiában tanítják, hogy egy szervezet élete is csupa hullámvölggyel teli emelkedés, stagnálás és zuhanás, de olyan nincs, hogy valami örökre jó. Én azt gondolom, hogy az úton mindenképp előre kell menni és hinni kell valamiben, ami segít kapaszkodni, mert ez most rázós lesz.
