Az egészséges desszert majdnem annyira anakronisztikus fogalom, mint a nikotinmentes cigaretta, az alkoholmentes sör vagy a koffeinmentes kávé. Mert a desszert az alapvetően édes, krémes, habos, cukros és finom, legalábbis elsőre ez ugrik be mindenkinek, rögtön utána pedig a bűntudat. Hogy hizlal és megdobja a vércukrot. Rontja a fogakat. Kiütéseket okoz, meg hasfájást. Mindezek ellenére mégse tudunk ellenállni, megvesszük a pékségben reggel a kakaós csigát, a gyereknek is kettőt, a kávé mellé az islert, mert az jár, ahogy a délutáni puncsos minyon is a munkahelyi büfében. És ez még mindig a jobbik eset. A rosszabb az, amikor előrecsomagolt zsíros kekszet, muffint, süteményt veszünk, mert abban még mindenféle tartósítószer, transzzsír, aroma és más vegyi anyag is van, amire semmi szüksége nincs a szervezetünknek. Az sem jó stratégia, ha mindenből cukormenteset vagy diabetikusat vásárolunk, mert az egyrészt nem fogyaszt, másrészt meg nem biztos, hogy egészséges.

Már azzal is rengeteget tehetünk magunkért, ha a finomított cukor helyett természetes édesítőt használunk, például mézet, nádcukrot vagy sztíviát. Igen, közhely, de tényleg minden az alapanyagon múlik. És igen, az is közhely, hogy a jó alapanyag drága. Valóban, de a gyógyszerek és az orvosok sem olcsók, ami akkor derül ki, amikor cukorbetegek leszünk vagy magas lesz a vérnyomásunk.

Persze nehéz egyik vasárnapról a másikra átállni a tiramisuról a cukormentes zabfalatokra, de nem lehetetlen, főleg ha tudjuk, hogy miért tesszük.

Első körben nem kell eldobni a nagymama süteményreceptjeit, elég kicsit átalakítani, egészségesebbé tenni a kedvenceket. Például így:

-       A finomliszt helyett használjunk fele-fele arányban teljes kiőrlésű lisztet vagy Graham-lisztet.

-       Mondjunk le a nehéz vajkrémekről, és készítsünk inkább főzött krémet. A vaj-margarin háborút nem itt fogjuk megvívni, erről csak annyit, hogy vaj 80-82 százaléka zsír, szóval ne áltassuk magunkat azzal, hogy ha vajat eszünk, akkor azzal csuda jót tettünk. A nagy margaringyártó cégek megértették az idők szavát, és telítetlen zsírsavakban gazdag termékeket is előállítanak, válasszuk azt a süteményekhez.

-       A gyári pudingporokat is érdemes kihúzni a bevásárlólistáról. Semmivel sem több idő rizslisztből elkészíteni a házi változatot, jó minőségű kakaóval vagy Bourbon-vaníliával, ezerszer finomabb lesz, mint a porból készült verzió.

-       A süteményekhez használt cukrozott befőtteket, gyümölcskonzerveket, lekvárokat sem árt tiltólistára tenni. Ha nem tettünk el vagy fagyasztottunk le nyáron mi magunk cukormenteset ezekből, akkor keressünk ilyet a boltban, elég jó a választék.

 Amikor megbarátkoztunk azzal a gondolattal, hogy az édesség nem feltételül egészségtelen, jöhetnek az egészen alternatív megoldások: magvak, spéci lisztek, aszalt gyümölcsök, karobpor. Ezekre szép fokozatosan át lehet állni, és menet közben arra is rádöbbenhetünk, hogy jé, finomak. Arról nem is beszélve, hogy mennyivel hamarabb elkészül egy tönkölylisztes aszalt szilvás lepény, mint egy karamellfátyollal dúsan bevont croquembouche.

A záró fogás tervezésekor általában valami impozáns dologgal akarunk villantani. Pedig nem árt először fejben átértékelni a desszert fogalmát. Az édesség, a desszert nem feltétlenül sütemény. A vacsoravendégeket is simán el lehet kápráztatni egy jól ízesített, szépen tálalt mézes-citromhéjas túrókrémmel vagy egy keksszel, mézzel, gyümölcsökkel rétegezett joghurtos pohárkrémmel. A klasszikus gyümölcssalátát is ide lehet sorolni, sokan még hálásak is lesznek érte egy nehéz vacsora után. Ilyenkor a mascarponén vagy drága marcipánon megspórolt összeget beleölhetjük néhány mutatós, egzotikus gyümölcsbe, amit hanyag eleganciával elszórunk a salátán – el lesznek ájulva.

Amikor alternatív édesség előállítására adjuk a fejünket, nem kell lemondani mindenről, amit addig szerettünk. A tudatos választás – ahogy a finomított cukor elhagyásánál is – sokat segít. Nem árt tudni, hogy a magas kakaótartalmú valódi (tehát nem bevonómasszából készült) csokoládé nem hogy árt, hanem kifejezetten egészséges. Jó, persze, módjával. Viszont, ha csoki van, minden van: lehet enni csak úgy magában, vagy pillanatok alatt desszertet is varázsolhatunk belőle, ha pörkölt mandulát, diót, mogyorót keverünk a megolvasztott csokiba, majd azokból bonbon méretű falatokat dermesztünk. Pár csinos papírkosárka, és máris kész az egészséges befejező fogás.

Ha előrelátóan betáraztunk 70 százalékos étcsokiból, és jól el is dugtuk a többiek elől, nagy meglepetés nem érhet minket akkor sem, ha váratlanul esik be valaki, és ennek ellenére desszertet akarunk neki adni. Nem kell pilótakekszért futni a sarki nonstopba, elég feldarabolni néhány banánt, felszeletelni pár almát vagy narancsot, megolvasztani a csokit, és mehet is a fondüparti.

Egyre többen valamilyen allergia vagy betegség miatt kénytelenek lemondani a tejszínhabos-krémes desszertekről. A leggyakoribb ok a cukorbetegség. Szerencsére szinte minden alapanyagból kapható már cukormentes változat. Itt is érvényes az a szabály, hogy csak azt az ételt tudjuk kontrollálni, amit magunk készítünk. Csak végszükség esetén érdemes bolti cukormentes édességet venni, még akkor is, ha nagyon jól néz ki. Az édesítőszerekkel ugyan ki lehet váltani a cukrot, de a közhiedelemmel ellentétben ezek többsége egyáltalán nem egészséges. Nem beszélve a bennük is fellelhető adalékokról, tartósítószerekről, transzzsírról.

A lisztérzékenyeknek sem kell lemondaniuk a házi desszert élményéről, a bioboltokban többféle gluténmentes alapanyag is kapható, vagy ha ott épp nem, az internetről beszerezhető. Ugyanez a helyzet a tejfehérje-allergiásokkal is: a laktózmentes tejen kívül nagyon jól használható a kókusztej, a rizs-, zab-, vagy szójatej is. (Más kérdés, hogy például tejeskávéban az utolsó három ihatatlan, de krémfőzéshez tökéletesek.

Aki viszont szójaallergiás, az is talál alapanyagot, igaz, kicsit utána kell menni (internet). A kompromisszumok elkerülhetetlenek. Csokoládét például alapból nehéz a szójaallergiásoknak találni. A gyártók többsége olyan alapanyagot használ, amiben szójalecitin van. Amiben nincs, az ennek megfelelően elég drága. Viszont itt jön a kompromisszum: a karobpor, ami a szentjánoskenyérfa terméséből készül, és az íze emlékeztet a csokoládéra. Ezzel lehet kakaós sütiket, „csokis” desszerteket készíteni. Persze nem ugyanazt az élményt adja, mintha egy sorszámozott Porcelana táblát majszolnánk, de a fűszereket (chili, gyömbér, narancshéj, vanília) okosan használva egész jó illúziót teremthetünk.