“Hogy lehet-e sikeres énekesnek lenni az X-faktor nélkül, arra egyszerű a válasz: leginkább anélkül lehet” – állította Takács Zoltán zenei producer a hvg.hu-nak. Ezért nem javasolja a zenészeknek, hogy elmenjenek ilyen tehetségkutató műsorokba. „Az egész valójában a műsorért van és nem az énekesekért, művészileg nem lehet benne kiteljesedni, megszabják ugyanis, hogy mit és hogyan lehet elénekelni, amellett, hogy haknizniuk kell különböző, a csatorna által meghatározott helyen. A legtöbben feledésbe merülnek kisidővel” – mondta. Takács elárulta, hogy egy alkalommal ő is jelentkezett „poénból” az egyik zenekarával, a Soerii & Poolekkel az X-faktorba, ám még a műsor elindulása előtt egy olyan szerződést kellett volna aláírniuk, amelyben az szerepelt, hogy minden eladott művük után jogdíjat kellett volna fizetünk az RTL Klubnak – így nem vállalták el végül.

A Heaven Street Seven billentyűseként is ismert Takács évek óta foglalkozik fiatal tehetségek felkarolásával, menedzselésével. Nem szívesen vállal el olyan zenészeket, akik mások számait játsszák, éneklik. „Nincs szűkség Justin Bieber-imitátorokra, fontos, hogy valami újat és egyedit alkossanak, a mai napig idealista vagyok” – tette hozzá.

A kezdő zenészeknek azt javasolná, hogy küldjék el minél több producernek a zenéjüket, keressenek fel koncerthelyeket. Magyarországon ugyan egyelőre nincsen olyan szervezet, amely a fiatal zenei tehetségekkel foglalkozna, azonban olyan előfordul, hogy egy-egy zenei producer cég megfinanszírozza az első lemezt, amelynek az árát később levonják a koncertgázsikból – szerinte ez nem egy jó módszer, nem kellene ugyanis a két bevételt összekeverni.

"Nem szívesen énekelném mások számait"

Szőke haj, földig érő, világos ruha, intenzív piros rúzs, neon kiegészítők, kezében fel-fel villanó vastag fémlánc, mellette pedig két lány hajmeresztő, akrobatikus mozdulatokkal  – így láttuk Batta Zsuzsanna Marge produkcióját a legújabb, "Stronger" című, kislemezének bemutatóján, október 10-én az A38 Hajón. Sokaknak szokatlan lehetett az új stílusa, ugyanis eddig sokkal “naivabb”, ösztönösebb művész benyomását keltette, kissé elkenődött sminkjével és sötét, szembelógó hajával, de zeneileg is megváltozott a produkcuó. „Tudatos volt a stílusváltás a részemről, úgy éreztem, hogy a triphopos, jazzes zenei világ helyett a frissebb, kortárs elektronikus zenei hangzások irányába kell elmozdulnunk” – árulta el a hvg.hu kérdésére. (itt tölthető le, a szombati nap végéig Marge kislemeze).

Marge-nak soha nem jutott eszébe, hogy jelentkezzen tehetségkutató műsorba. “Nem szívesen énekelném mások számait, mivel az leginkább a karaokera emlékeztet. Persze vannak, akik nagyon profin űzik ezt a műfajt, és nagyon tisztelem őket ezért” – tette hozzá. Szerinte sok zenész elveszíti a szakmai presztízsét egy ilyen részvétellel, de aki igazán profi énekes, nem csorbít a munkásságán. Így akad olyan is, aki előnyére tudta fordítani a tévés szereplést. Például egy éve egy ismeretlen zenész felrakott az internetre név nélkül egy számot, ami sokaknak nagyon tetszett a zenei berkekben – később kiderült Puskás Peti volt. Úgy látja, az X-faktor haszna az lehet, hogy a vidéki városokban is felfigyelnek a tehetségekre. „Vidéken nincsen annyi klub, sokan a tévéből ismerik meg a zenészeket. A Budapest-központú előadók ritkán lépnek fel a kisvárosokban, pedig érdemes, sokszor sokkal érdeklődőbb, közvetlenebb a közönség. Nekem fontos, hogy ne csak a fővárosban, hanem vidéken is megismerjék a zenéimet, éppen ezért egyre többet játszunk kisvárosokban is” – tette hozzá.

A soproni születésű lányt sokan “underground” énekesként tartják számon, magát mégis a popénekesnők közé sorolja. "A hivatásos magántanárok mellett iskolai keretek közt sohasem tanultam énekelni, talán ezért lehet, hogy sokszor ösztönösebb, öntörvényűbb a stílusom. Az is előfordult már, hogy éppen azért váltak el az útjaim zenészekkel, mert máshová helyeztük a “hangsúlyokat”, és máshonnan néztük a zenét, ez pedig egy ponton túl összeférhetetlenségeket okozott" – mondta. Elmondása szerint az igazi „áttörést” az jelentette, amikor 2010-ben kijött az AND című első ingyenes letölthető lemezével, amely többszázezres letöltést ért el mára. Az albumon lévő legismertebb számát a „May Way”-t rengeteg helyen lehetett hallani, többek között az MTV és a 1Music Channel is játszotta.

Fontos számára a hírnév, de nem bármi áron. Szerinte az is előfordulhat, hogy az underground világból egy könnyebben fogyasztható irányba halad a zeneisége. Annak ellenére, hogy több fellépése van egy hónapban, pusztán a koncertezésből nem tud megélni, jövedelmét reklám- és alkalmazott zeneírással (színházi és filmes produkciókban), valamint zeneterápiás foglalkozások tartásával egészíti ki. "Angolul sokkal könnyebben éneklek, mivel az elektronikus zenei műfaj adottságaihoz magyarul sokszor kifejezhetetlen mindaz, amit mondani akarok, de a jövőben magyar nyelvű kislemezt tervezek, ebben is kipróbálnám magamat" – mondta. Az énekesnő több évet élt és foglalkozott zenével többek között Bécsben, Dublinban és Brüsszelben is. „Nagy vágyam, hogy külföldre  is eljusson a zeném és minél többet koncertezhessek határon kívül is” – fűzte hozzá.

„Nem vágyom robbanásra”

Jónás Veráról is egyre több helyről lehet hallani. A három tagból álló „Jónás Vera Experiment” – Jónás Vera: ének, gitár, élő elektronika, Csizmás András: nagybőgő, és Dés András: ütőhangszerek – formáció „csendes ülős” lemezbemutatója zsúfolásig megtöltötte a Trafó nagytermét október 5-én. „Mi sem számítottunk arra, hogy ennyien eljönnek, sokaknak csak a lépcsőn jutott hely, a kitett lemezek is elfogytak” – mesélte. Elmondása szerint ők is popzenét játszanak, bár tele van rengeteg kísérletező és „loopos” elemekkel. A zenekar 2010-ben alakult, játszottak már az A38-on, Kapolcson és még a Művészetek Palotájában is.

Az énekesnő 2009-ben társadalomtudományi karon végzett az ELTE-n, ám nem akart rögtön elhelyezkedni. Mint mondta, az egyetem alatt is kacsintgatott már a zene felé, a diploma után pedig felvették egy neves londoni zeneművészeti iskolába, a „London Centre of Contemporary Music”-ra (LCCM). „Itt nem csak előadóművészetet lehetett tanulni, hanem film- és reklámzene írást, zene- és dalszerzést, producerkedést is” – tette hozzá.

Miután dalszerzés szakon lediplomázott, 2012-ben nyert az amerikai külügyminisztérium által indított OneBeat nevű zenei pályázatán, amelynek keretében 32, a világ minden tájáról érkező zenésztársával dolgozhatott és turnézhatott egy hónapig az Egyesült Államok keleti partján, majd New York-ban maradva pár hetet, néhány szólókoncertet is adott.

Jónás Verának Londonban is van egy zenekara, akikkel az egyik leghíresebb londoni jazz klubban, a Ronnie Scotts-ban is felléptek már. „Sokat ingázom, tulajdonképpen soha nem mentem el, és soha nem jöttem haza". Az énekesnő szinte csak zenéből él, havi legalább 5-6 fellépése van, vendégeskedik más formációkban, valamint színházi előadáshoz és kortárstánc produkcióhoz is szerez szenét. Segítségére van menedzsere, Bodnár Réka, aki egy koncertjén szúrta ki Verát 2012-ben, azóta együtt dolgoznak. Habár elmondása alapján a lemezipar „eddigi legmélyebb időszakát éli”, egy zenésznek még mindig a legnagyobb dolog, ha saját lemeze jelenik meg. „Imádom a kezembe fogni, böngészni, lapozgatni, nagyon büszke vagyok rá!” – árulta el.

Sohasem akart jelentkezni az X-faktorba ő sem, mivel a versenyzés nem az ő világa, főleg nem a zenében. Mindemellett ezekben a műsorokban szinte csak az énekes teljesítményt nézik, viszont Vera produkciójához hozzátartozik az is, hogy gitározik, saját dalokat ír és élő elektronikát használ. Mint mondja, az előadóművészetet is meg kell tanulni, rengeteg rutin kell, színpadi tapasztalat, és egyfajta belső érettség, magabiztosság. „Én nem vágyom azonnali robbanásra vagy csúcsra törésre, a folyamatokban hiszek” – mondta.

„A taxi is többe kerül”

Szurcsik Erikát egyszer az apja - a tudta nélkül - benevezte az X-faktorba. „Amikor megtudtam nagyon kiborultam, persze nem mentem el, pedig még levelet is küldtek” – mesélte. Mint mondja, nem illene oda, és nem tudná feláldozni a művészi elképzeléseit egy műsorért. Azt azonban elismerte, hogy a pénz miatt elgondolkodott egy kicsit.

„Eredetileg ideiglenes énekesnek álltam be a zenekarba, de annyira megtetszettünk egymásnak, hogy maradtam” – emlékezett a kezdetekre Szurcsik Erika a hvg.hu-nak, aki két éve énekel a 40 Days nevű formációban. A kissé borongós psycho-rockot illetve dream popot játszó együttes szintén gyakori meghívottja az A38-nak és a Trafónak, de más budapesti underground helyeknek is játszottak már, például a Toldiban, az Akváriumban vagy a Rohamban. „Nagyon régen egy operaénekesnő azt mondta nekem, hogy abszolút hallásom van, akkor nem foglalkoztam a dologgal” – mesélte. Az egyébként Képzőművészeti Egyetemre járó énekesnő elárulta, hogy soha sem tanult énekelni, szolfézsra sem járt.

„Sokszor nem értem miről beszélnek a képzett zenésztársaim, azt sem tudom pontosan mi az az oktáv. Mégis nagyon jól tudunk együtt dolgozni, és a felvételekkel is elég gyorsan kész lettünk, mert szinte elsőre használható volt mindegyik”– mondta. Egyébként maga írja az énekdallamokat és szövegeket a dalokhoz. „Általában érzem, hogy milyen hangnak kéne jönnie. Gyorsan szeretek dolgozni, pár próba alatt megvan egy szám” – tette hozzá. A 40 Days nem játszik magyarul dalokat, az énekesnő szerint az angol jobban illik a műfajhoz.

„Még mindig nem tudom megszokni a színpadot, a mozgásom is inkább rángatózásra hasonlít, de állítólag sokan bírják” – mondta nevetve. Egyelőre saját nagylemezt még nem adtak ki, csak egy kislemezt tettek fel az internetre. „Teljesen saját pénzből oldottuk meg, nem olcsó a jobbfajta stúdiós felvétel” – tette hozzá. Azóta sokan meghallgatták, és állandóan hívják őket játszani a belvárosi helyek, szinte mindenhéten fellépnek valahol.

„Sajnos sok helyen nem tudnak fizetni a fellépésért, de mi gyakran így is bevállaljuk, ha jó a hely vagy jónak ígérkezik a buli, egyébként a taxi is többe kerül, mint amennyit kapunk időnként ” – mondta. „A pesti helyek mellett szeretjük a vidéki bulikat is, mert ott gyakran közvetlenebb, barátságosabb a hangulat, és odajönnek a fellépés után meginni valamit velünk. Budapesten gyakran csak álldogálnak, aztán tovább mennek” – fejtette ki.