Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Olyan a vérvád ebben az országban, mint a fogmosás: időről-időre megejtjük. Így megy ez másutt is immáron 1979 éve.
Tekintsünk el egy pillanatra a Jobbik azon elméletétől, hogy a Föld tökipompos alakú és egészen a mohácsi vészig négy ízig-vérig magyar teknős tartotta a hátán. Beszéljünk inkább a húsvétról. Jön a húsvét, és jönnek a vérvádak. De miért éppen ekkor gyilkolásznak a zsidók elrabolt keresztény szüzeket vagy ártatlan gyerekeket?
A válaszért lapozzuk fel történelem tanárunkat.
Áldozati bárány
Az áldozati báránnyal és a 10. csapással kezdődött. Mózes és népe Egyiptomban raboskodván a 10. csapást, vagyis az összes elsőszülött halálát várta rettegve, hiszen a saját családjukban próbálták a tragédiát elkerülni, majd pedig mihamarabb lelépni a fáraó országából.
Ehhez legfentről jött a javaslat: “vágjátok le”, mármint az áldozati bárányt, “vegyetek egy köteg izsópot, és mártsátok az edényben levő vérébe. Érintsétek meg vele a szemöldökfát és a két ajtófélfát.” Miért? Mert a megjelölt zsidó otthonokat a pusztító szellem elkerülte, a bárány vérével és halálával megváltotta a ház elsőszülöttjét.
A vér nem csupán szimbóluma, hanem teljes testi-lelki behelyettesítés és megváltás a rabszolgasorból: az éjszaka túlélése és a szabadság elnyerése, amire a pészachi vacsora borral (vér) és macesszel emlékszik.
“Vegyétek, egyétek, ez az én testem. Igyatok ebből mindnyájan, ez az én vérem.” Jézus, a fiatal rabbi Pészachra érkezett Jeruzsálembe, hogy tanítványaival részt vegyen a szabadulás ünnepén. Szűk körükben az Úrvacsorán e két mondattal jelentette be, hogy azonosult az Áldozati Báránnyal, ezért ontsák vérét, és vegyék magukhoz testével együtt. De ne csak úgy szimbólikusan, hanem tényleg-tényleg, ahogy bő egy évezreddel korábban elődeik tették Egyiptomban a báránnyal, hiszen csak így vállalhatta át az emberiség szenvedését, halálát és rabságát.
Pontosabban nem az egész emberiségét, hanem csak azokét, akik a kiválasztott néphez tartoznak. Korábban a zsidók, később a keresztények a bibliai történelem főszereplői, ami majd egyszer végítéletben és aranykorban ér véget. Amikor eljön ez a pillanat, az Új Szövetséghez tartozóknak nem lesz mitől rettegniük, nincs is más dolguk életükben, minthogy a megfelelő táborhoz tartozzanak testükben és lelkükben is. Ezt a hovatartozásukat idézi fel a bor – Jézus vére – és az ostya – Jézus teste. Az összkeresztény testhez tartozás sarkalatos eleme a vér és a test megosztása, a Krisztus testéből bírt osztályrész. A klubtagság antropológiai adottság.
Sátáni erők
Az ellentábor ezért a vért támadja meg először. Ennek rengeteg leleményes metódusa gyakorolható: például ki lehet szívni, ahogy a vámpírok teszik. Aztán szabad nagyokat fornikálni: a vérfertőzést és Vénusz betegségeit vagyis a nemi betegségeket terjeszteni. Ez a boszorkányok dolga, akik bosznak, mint az eszelős. “A civilizáció és a szifilizáció párhuzamosan haladnak” - mondta Abraham van Helsing, orvos-démonvadász, III. Vlad Tepes, azaz Drakula esküdt ellensége, majd ment, és levágta a megfertőzött 19 éves Lucy fejét, szívébe egy fakarót vert.
Az ostya megszentségtelenítése gyerekesen gyáva megoldás, de működik: fekete mágia alsó tagozatában a tornasor elejére tudjuk felhencegni magunkat. Démoni lelemény híján elég csupán kiontani a színtiszta szűzi keresztény vért, majd pászkába keverve elfogyasztani – a zsidóknak már csak ennyire telik. A cél ugyanaz: fertőzni, fogyasztani, kiontani, és ezzel a sátáni erők irányába billenteni a nagy apokaliptikus-történelmi harcot. A végén az nyer, akinek több vére van.
Solymosi Eszter keresztény volt és szűz, vagyis a vére színtiszta. Ugyanígy éretlen gyerek volt még Trenti Simon, vagy a tiroli Andreas von Rinn, a reneszánsz két nagy vérvádjának mártírai.
Miért éppen húsvétkor? A démonológia nem túl fantáziadús. Úgy képzeli el az ördögi teremtmények legtöbb vonását, mint a szentekét. A vámpírok teste ugyanúgy oszlás nélkül tölti idejét a koporsóban, mint a szenteké. Ilyenkor legbiztosabb kiásni és újra megölni őket, ahogy az a XVIII. századi Tolna megyei vámpírhisztéria idején történt, amikor karóba húzták a néhány vélt vámpír földi maradványait, ott helyben a temetőben.
Egy mezőgazdaságból élő babonás-rusztikus világban a föld amúgy is olyan mint az anyaméh, életet ad, nem bírja elviselni a halál ügynőkeinek testét és kiveti őket.
Húsvéttól a politikáig
A démonvilágban nem csak a testi jegyek parodizálják a keresztényekét. Még a fekete miséket is ugyanúgy tartják meg, mint a jámbor ceremóniákat, persze: mocsokban, vérben, ürülékben és spermában tocsogva, az erdőben rejtőzködve. A zsidó rítus, ami a keresztény Úrvacsorának valaha eredetül szolgált, a középkori képzeletben az antitézisévé lett, ugyan nem vonul ki az erdőbe, de rejtőzködik a zsinagógág mélyén, udvarán és a kóser hentes boltjában.
A zsidó húsvét a vérontás és -szennyezés legfontosabb kalendáriumi időszaka a vádlók szerint. Nem csupán a húsvét fontos csomópont a mítoszban, hanem maga a tiszaeszlári incidens is. Jelentéktelen helyen, távol a nagyvárostól, nagypolitikától, az aktuális balkáni hatalmi kofliktustól, apró emberek részvételével játszódott le. Különleges szerepét annak köszönheti, hogy az 1880-as évekre kiforrott a politikai antiszemitizmus, előbb mozgalommá majd párttá szerveződött, és befogadta az eszlári vádlók ügyét, hogy parlamenti szónoklatokban és sajtóban hízlalják.
A kor Baráth Zsoltja, Verhovay Gyula nyughatatlan grafomániájában találta meg a tiszaeszlári vérvád helyét a kor nemzetközi politikai társasjátékában: a Rotschildok összejátszottak az orosz cárral, amikor pogromok szervezésével Magyarország felé üldöztek több tízezer ortodox zsidót. Ezzel éppen akkor kezdték a magyar nemzettest legyengítését, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia Oroszországgal szemben próbálta balkáni érdekeit érvényesíteni.
Eszerint a Rotschildok pénzelték a védőt, Eötvös Károlyt is. Az összeesküvés elmélet kidolgozott érvrendszere szekuláris, gazdasági és társadalmi okfejtéssel perel. Értékrendje, amit védeni kíván a nemzet szabadságáról és aranykoráról szól. Az összkeresztény testet felváltja a nemzeti test, a betegségeket és fekete miséket a gazdasági paraziták elszaporodása és a titkos kocpirációk. A keretrendszer azonos, a rusztikus-babonás tartalmat modern-politikai program váltja fel.
Tetemrehívás
Tiszaeszláron ezért veszítettek a hamis vádlók. Lehet, hogy a helyi vallásos vád mintázata hasonló a politikai antiszemitizmus elméletével, de inkább csak elméletben sikerült összeegyeztetni a kettőt. A nyomozás, bizonyítás és tárgyalás gyakorlatias környezetében már egyre többet konfrontálódott a világi és a babonás felfogás. Az egyik legnagyobb akadályt maga a vád megfogalmazása emelte.
Az 1883. nyarán induló nyilvános tárgyaláson az ügyésznek nem volt más lehetősége, mint Magyarország első, akkor még csak 5 éves büntető törvénykönyve szerint eljárni, ami nem ismert már középkori kategóriákat. Semmi fekete mágia, semmi démon, a gyilkosság az gyilkosság, ember követi el ember ellen, emberek bizonyítják be vagy cáfolják meg emberi tudománnyal. A fő vádlottakat, Scharf Józsefet, Junger Adolfot, Weiszstein Lázárt és Lusztig Sámuelt a 278. paragrafusban foglalt legsúlyosabb váddal illették, az előre megfontolt ás szándékosan elkövetett emberöléssel.
Az ügyész, Szeyfert Ede még akkor sem állhatott volna elő vérváddal ha minden tudását összeszedi, de amúgy nem is akart. Már első felszólalásában tisztázta, hogy bármilyen motíváció is hajtotta a gyilkosokat, a világi jogrend kategóriái és metódusai szerint gyanúsítja őket.
Csakhogy Szeyfert és stábja magányos maradt következetességében, mivel a tárgyalást megelőzően a vizsgálóbíró, Bary József és teljes kompániája olyannyira beleszeretett a vérvád mítoszába, hogy a gondosan felépített bizonyításra nem tudtak elegendő figyelmet fordítani. Solymosi Eszter 1882. áprilisában tűnt el. Nyáron a Tisza egy fiatal lány holttestét sodorta partra, amiről mindenképpen szerették volna bebizonyítani, hogy ő Eszter, és a nyakát eltorzító sebet az eszlári zsidók és a három sakter - azaz a metszők - ejtették még húsvétkor.
Verhovay azt hajtogatta, hogy állítsák a holttest mellé a vádlottakat, és ha közelségük miatt a sebből a vér ismét szivárogni kezd, akkor a tetem megkérdőjelezhetetlen tanúbizonyságot tett. Ismerős? Hogyne, Arany János Tetemrehívásából. Ott a fiatal szerelmes fiú egy tőrrel a szívében hevert kiterítve. A bosszút szomjazó apa felsorakoztatta a ravatal mellett a háznépet, barátokat, rokonokat ismerősöket, hogy lássa, mikor kezd a penge körül ismét folyni az alvadt vér. Természetesen a lánynál, akit a fiút haláláig szeretett.
A romantika imádta ezeket a baljós jeleneteket: Andreas von Rinn gyilkosságát például a Grimm testvérek dolgozták fel Judentsein meséjükben. Sőt, Bram Stroker is a kelet-európai vámpíros-boszorkányos-vérfarkasos hiedelemvilágból gyúrta össze a viktóriánus kor mércéjével pornográf és horrorisztikus ponyvaregényét, a Drakulát. A kor történetmesélői rossz szándék nélkül is segítettek felélénkíteni a babonákat.
Velünk élő középkor
Scharf Móricot, a gyilkossággal vádolt József kisfiát, akit koronatanúként idéztek és apja ellen vallott, fogva tartották, verték, megfélelmlítették, ígérgettek neki minden szépet és jót, mint például azt, hogy keresztény iskolába mehet. Ez már egy önálló dráma a drámán belül, hogyan élt és menekült el a Scharf család felmentése után apa és fia tragédiája után, amúgy megbocsátásban és békében.
A babonás képzeteket nem nehéz ma megtalálni, nem kell a Baráthban testet öltött jobbikos ideológiai hajléktalanságát nagyítóval keresni a parlamenten kívül. Ahogy 200-300 éve megtisztították az anyaföldet boszorkányoktól, vámpíroktól, úgy ma is feldúlják a zsidó temetőket. Feltúrták Kádár János sírját is, közben Kárpátia-idézetet festettek a falra: “Gyilkos és áruló szent földben nem nyughat!“
2000 nyarán a Pannon Rádión arról beszélgetett a műsorvezető a hallgatókkal, hogy vajon miért érkezett Simon Peres Magyarországra. Megfejtés: a látogatást a Sziget ,fesztiválra időzítették, ahol azért drogozzák be látogatókat, hogy öntudatlan állapotukban vérüket vegyék. Na, ezt a lecsapolt keresztény vért viszi haza, mondták.
De még csak nem is kell zsidó a vérvádhoz. A balkáni háborúk idején bosnyákokat vádoltak meg szerbek, hogy sok tucat keresztény gyerekeket mészároltak le, és holttestüket a Drinába vetették. Amerika jobbikosai és életpárti álszentjei pedig a kínai abortuszklinikákon kannibalizmust sejtenek.
Kor és határ nélküli a középkori sötétség.
