A Rákosrendezőre tervezett Mini-Dubaj beruházás apropóján olyan barnamezős beruházásokat gyűjtöttünk össze, amelyek megmutatták, hogyan lehet jól hasznosítani az elhagyott iparterületeket.
Harmóniát megtörő felhőkarcoló Párizs közepén, lakatlan betonmonstrum Phenjanban, vagy éppen egy autópályahíd, ami miatt Drezda még a világörökségi státuszát is elbukta. A Mini-Dubaj apropóján összegyűjtöttünk néhány olyan projektet, amelyek visszafordíthatatlanul átalakították egy-egy város látképét, a közvélekedés szerint nem feltétlenül pozitív értelemben.
Kazincbarcika másfél évtizede próbálkozik imázsváltással. Ennek látványos eleme, hogy a rengeteg park, játszótér, szobor mellett mintegy félszáz hatalmas, tűzfalra festett kép színesíti a városképet. Sőt, az egyik nem is festmény, azon igazi biciklik „tartanak az ég felé”.
Ha Debrecent vesszük, e pillanatig még nem megoldott, hol fog lakni a városba érkező sok ezer vendégmunkás. De más fontos kérdések is felmerülnek, mondja az urbanisztikai szakember.
A Soroksári út gazdag ipari múltjának darabkáival ma már főleg csak mementóként találkozhatunk, pedig bőven voltak itt elsők és legek. Az egyik oldalon hajdani gyárak, míg a másikon modern, üvegfalú irodák néznek szembe egymással és teremtenek fura disszonanciát, mégis van néhány dolog, ami miatt érdemes erre sétálni.
A hétköznapi tájékozódáson túl a Google utcaképeivel fel lehet térképezni a zsebtolvajok kedvenc terepeit, a városi hőszigeteket vagy a politikai nézeteket is. A szolgáltatás tudományos szempontból hasznos – és haszontalan – felhasználásaiban merültünk el.
Mi a szerepünk abban, hogy a város, ahol élünk, nemcsak a miénk, de a jövőé is legyen? Fenntarthatósági podcastunk új adásában annak jártunk utána, milyen rendszerszintű akadályokkal küzd a főváros, és hogyan lehet ezeken kis lépésekkel, akár személyesen is javítani.
Szavazzon, hogy a fényűző Operaház, a cuki családi ház vagy a szép jövő temploma lesz az év legjobb épülete! A Média Építészeti Díjának közönségszavazásán a hvg.hu olvasói dönthetnek.
A szakma szerint a panellakótelepek szellemét idézik meg, mégsem ugyanazok a problémáink a földből kinövő társasházak jelenségével a fővárosban. Amíg azonban egy lakótelepi háznál körül tudjuk írni, hogy túl nagy, túl szürke, esetleg belül túl zajos, addig a városnegyedek képét átrajzoló épülettömbökkel kapcsolatban nehéz többet mondani annál, hogy „nem tetszik”, vagy „nem illik oda”. Budapest fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy ezt a szintet megugorjuk – a fővárosi építészszakma pedig most ült le, hogy konstruktív vitát indítson, mielőtt még a városközösség ott találja magát, hogy a beruházók feláldozták őket is a profit oltárán.
Nagyon nehéz a paneles lakótelepek egységes fejleszthetőségéről beszélni a privatizáció után – állítja Benkő Melinda, a BME Urbanisztika Tanszék habilitált egyetemi docense (2012 és 2019 között vezetője). A piac ezeket a területeket elhagyta, és máshol valósítja meg megaberuházásait, hasonlóan embertelen léptékű lakóházakat vagy más funkciójú épületeket. A város élhetőségén dolgozni ettől még lehet, de legjobb, ha a megörökölt városrészeinknél kezdjük. Panelházakról és lakótelepekről szóló cikksorozatunkban, a Telepszemlében ezúttal a panelek és a várostervezés kérdésével foglalkozunk.
A városi problémák tudatosulásával felébredt az igény a várossal kapcsolatos pszichológiai problémák megértésére és megoldására is. Az esztétikai érték, a komfort, az emberi lépték egyre hangsúlyosabbak, a várossal kapcsolatos negatív vélekedés eltűnőben van.